Patak a kertben

A kertünk végében mindig zavart, hogy megáll a víz. Nem tudtam száraz lábbal pakolászni a kisházban. A kert másik oldalán kezdődik a vasúti árok, gondoltam oda levezetem a vizet. Még havazások előtt áskálódtunk a Kölökkel. Ez úgy nézett ki, hogy én szenvedtem, hogy a gyökereket átvágva némi lejtést adjak a vizesároknak, Andris meg bogarászott a sóderben. Ekkor még sehol nem volt víz.
Aztán néhány hete esett egy kis eső és tele lett az árok. A beleesett rögöket eltávolítva, adtam egy kis lejtést a medernek, gondoltam szépen elvezeti a tócsákat. Néhány nap múlva ért a meglepetés. Saját forrásunk van egy kicsi patakkal.

A víz szépen csörgedezik ki a földből, egyenletesen és rendületlenül. Végigmosta a neki kialakított medret és elfolyik az árokba. Andris imádja beledobálni a hógolyókat és nézni, ahogy elolvadnak a patakban.
Most olajkútásásra gyúrok!

Fejtés

Tegnap este lefejtettem a borokat. Szép hosszú és fárasztó munka volt.


Három tartályban forrtak idén a borok. A két kicsiben úgy 180 liter a nagyban 350 liter.
Talán a mustülepítés időtartama miatt, de érzek különbséget a borok ízében, ezért minden tartályt külön kezeltem továbbra is. Első lépésként seprőről leszivattyúzott bor a szüretelő kádba került. A pontos aljmennyiséget nem sikerült eltalálnom, ezért az alsó csapról még egy kannába leengedtem a tartályban maradt bort a seprő tetejéről. Ezeket a külön leengedett borokat már nem öntöttem a többi közé. Inkább hazahoztam és külön kezelve ülepítem, és jól meg tudjuk kóstolni a héten. (A kis tartályokból a seprőt szintén hazahoztam, jó lesz a pálinka cefrébe, gazdagítja a törkölyt.) A tartály kimosását trisóval végeztem. Rengeteg borkőkristályt kellett lesúrolni a tartály oldaláról, főleg onnan ahol a hegesztési varratok vannak. Ezután a trisót citromsavval semlegesítettem és még egyszer tiszta vízzel kiöblítettem.

Ezután került vissza a bor a tartályba és megkapta az alapkén mennyiséget. Kicsit vártam, hogy a habzás alább hagyjon, és lezártam az úszófedelekkel a tartályokat. Néhány héten belül teljesen tiszta bort tudunk inni a fölső csapokról.

Pezsgés

Meglepő, de a pezsgés abbamaradt. Tíz nap alatt a borok szárazra forrtak.
Hazahoztam a tejfehér cuccokból egy kis kóstolót. Nagyon jó savakkal bíró friss bor lesz, az már az élesztős íz mögül is kitűnik. Egy üveggel próbaderítést is végzek, kicsi bentonitra engedtem rá a bort. Ma reggelre már egész szépen letisztult a konyhaasztalon.

Gyors derítést akarok végezni, még a fejtés előtt. Mivel nem nagyon akarom nyitogatni a tartályokat, a bekeverést szárazjéggel szerettem volna megoldani (ezt itt olvastam), de ennek a beszerzése kicsit macerás. Ezért a szódásszifonhoz fordultam. Ebben is széndioxid van és, ha egy szép hosszú vékony csővel az ormányát meghosszabbítom és ezt a borba vezetem, akkor ezzel szépen át tudom kevertetni, úgy hogy nem engedem hozzá az oxigént. A bekerülő gáz még talán frissít is a boron egy kicsit és a széndioxid pára megül a bor tetején, elzárva attól az ártó levegőt.
Ezt a lezárást szeretném még fokozni azzal, hogy az úszófedelet is ráteszem a borokra, és hogy ne nyomja ki a túlfolyón a bort, a csapon leengedek belőle egy üvegnyit. Néhány nap múlva pedig meg lesz az első fejtés is az alapkénezéssel.

Szüret utózönge

Kokó mesélte, hogy eljutott élete egyik marginális pontjára, még a szüret reggelén, amikor föltette azt a kérdést Csabának, amit soha nem gondolta volna, hogy föl fog valaha tenni. A kérdés így hangzott: "Csaba, szerinted az OBI-ban vagy a TESCO-ban nagyobb a gumicsizma választék?"
Jólfizetett, megbecsült, világot látott mérnököket süllyesztettem a paraszti munka és megjelenés mocsarába. Íróasztali puhányoknak szerveztem egész napos vájnvellnesssz edzsésprogramot.


A ládák elmosogatása egész héten esti programként szerepelt. Andris imádott a magasnyomású mosóval lespriccelni, én már kevésbé élveztem a dolgot. Az elpakolás most valahogy nagyon lassan ment.
Pénteken ellenőriztem a forrásban lévő borokat. Nagyon szépen pezseg minden tartály. Kaptak egy kis élesztőtápsót is, nehogy kénhidrogénes legyen az erjedés. Természetesen a lemenetelkor meggyújtott gyertya mindvégig ott égett az ászokfára lerakva.
Lefejtettem a tartósításra szánt mustot is az üvegballonokból, ezek öt napja kaptak egy bentonitos derítést. Műanyagkannákban hazahoztam az egészet és szombaton le is palackoztam.
Hazahoztam a maradék törkölyt is. Ez már keményen forr a kis hordókban, néhány hónapon belül ez is tökéletes lesz, és indulhat a pálinkafőzés tavasszal.

Szüret

Reggel még javában szakadt az eső, amikor megérkeztem a telekhez. Az út annyira szét volt taposva a telek előtt, hogy csak a bekötő részig húzattam az utánfutót. Onnan cipeltük be a cuccokat. Sátorállítással kezdtük. A régi nagy ponyva alá befért a sörpad és az asztal. A cipekedést megkönnyítette, hogy elhoztam otthonról a talicskát. A sátor alá beülve anyáztuk az esőt és reggeliztünk. Akinek meg lehetett lepárolt törkölyt nyomtam a kezébe.


Mire a csapat nagy része befutott, elállt az eső és nekiláttunk az ebéd előkészítésének. Gyorsan földobtuk a gulyást, és mentünk a szőlőbe csapatostul.

A sár, ami ott fogadott minket elképesztően ragaszkodó volt. Néhány lépés után tíz kilóval nehezebbek lettünk.

A Jómunkásemberek gyorsan kapkodták a fürtöket, és mire a feléhez értek, már megfőtt a babgulyás.

Mivel kocsival képtelenség lett volna eljutni a szőlőig, a ládákat talicskára raktuk és hármasával kitoltuk az utánfutóhoz. Még jó hogy az erdő felöl nem jártak traktorral az úton, ha azt is felszántják, meg lettem volna lőve, hogy hordjuk ki az anyagot.

Négy óra után végeztünk a szedéssel és közben Áron keményen nyomta a feldolgozást is. Egy háromszázötvenes kádba 19 láda szőlő fért lebogyózva. A bogyózás közben száz literenként egy féldeci törzsoldatot kapott a cefre, hogy véletlenül se legyen illós a végtermék, de azért a forrás beindulásával se legyen gond.
A pincébe lejuttatáshoz viszont kellett az ember meg az idő. Megint jó sokáig tartott, mire az összes cefre lejutott a pincébe, és mindenki válla megsínylette a láncban adogatott vödrök súlyát. A jövő évi innováció, egy cefre lejuttatására képes csőrendszer lesz valamilyen garattal, hogy csak abba keljen belevödrözni és a végén lévő kádból egyből mehessen a présbe.

Ezer liter cefrét kezdtem el kipréselni. Első körben kipróbálta az Attisch által leírt technológiát, miszerint táposzsákon keresztül szűri meg a mustot, még a présben. Ez bizony igen ráérő embereknek való, még a színlé is igen lassan csurgott át rajta. Ezért ezt gyorsan föladtam, és maradtam az eddig alkalmazott eszközöknél. A prés kifolyó alá fémháló, a szivattyú szívó részére szűrő. A mustot a nagy tartályba szivattyúztam egyből. Másnap reggel az ülepedett mustot átszivattyúztam a kisebb tartályba, ott fog kierjedni.

A prést nem nagyon húztam meg, időm sem lett volna agyonnyomkodni a cefrét, meg a jó törkölypálinkát nagyon szeretik a segítők. Jelentem az idei anyag is ki fog tenni magáért.
Hétfőn lettem kész a pincében. Összepakoltam és lemostam mindent. Csak az ötszázas kádat hagytam ott a borfejtéshez és két kishordó törköly maradt, amit haza kell hoznom. A tartósításra szánt musthoz hozzáadtam a bentonitot, néhány nap alatt leülepszik, lefejtem, leszűröm és palackozom. Eliszogatjuk ezt egész télen Andrissal.

Eső után

Bejártam a szőlőt. Nem volt egyszerű menet. A lejtő alján lévő részeken egy kicsit meg szokott állni a víz. Itt most olyan a dagonya, hogy három lépés után úgy néztem ki, mint a birodalmi lépegető. A szőlő nincs rossz állapotban. A vadkár nem jelentős, talán használt a haj kirakása. A szemek nem repedeztek meg egyelőre, ezért rothadással csak ott találkoztam, ahol valami miatt sérült a fürt és nem tudott beszáradni a szem, ott jelent meg a botritis. A jelenség csak elvétve fedezhető fel egyelőre.
A környéken a gazdák java részt már leszüreteltek, pedig jót tesz a cukorfoknak ez a pár nap napos idő. Nem is a cukor a lényeg talán, hanem a savak minősége. Egy hete még teljesen zöld volt a szőlő. Most kifejezetten érettnek néz ki és a savai sem zöld ízűek már, de azért érezhetően ott vannak a bogyóban. A zamatanyagok is ki tudtak bontakozni, nagyon finom cucc.

A pincét megint elárasztotta az özönvíz, majd azt mondom, hogy felmostam, a minél nagyobb tisztaság jegyében. Este szivattyúzás ezerrel.

Szüretre felkészülni

A héten minden este a szüretre való felkészüléssel telt. A terv az volt, hogy szombaton nekilátunk a szőlő leszedésének. Előszedtem a prés kosarát, átmostam magasnyomásúval, a nyomólapokat is átcsapattam. Vettem gyári új tápos zsákot, törzsoldatot sokat, trisót, citromsavat. Elmosogattam a kis műanyag hordókat, amibe a törköly kerül és ezeket mind bevágtam a kocsiba. Lecsattogtam a pincéhez és elkezdtem a nagytakarítást. A még tartályban lévő borokat kipalackoztam – ez jó sokáig tartott – a prést lemostam, ráraktam a kosarat, fölvagdostam a tápos zsákokat és beleraktam. Elmosogattam a tartályokat is, ehhez idén végre találtam egy jó kis segédeszközt. A Viledának van egy csempetisztító nyeles eszköze, egy kis szivacs van egy flexibilis fejen és ehhez egy rövid, de állítható rúd. Igen megkönnyítette a tartálytisztítási munkát, hogy nem kellett derékig bemásznom a tartályba. A szüretelő kádakat is elmosogattam.
Ezután minden ki és letisztított eszközt letakartam fátyolfóliával.
A pincébe a téli árvíz bemosott egy csomó sarat, ezt kivödröztem. És a raklapokat úgy rendeztem el, hogy az azokra pakolt szüretelő kádakkal könnyű legyen dolgozni.
A zúzóbogyózót Zoli visszahozta, jól megbeszéltük vele az időjárás szeszélyességét és az évjárat várható gyengeségét. Azt mondta, hogy a nagy borászatok a környéken fölvásárolják az összes szőlőt és még éretlenül leszedetik. Aki nem tudja most leszedni a szőlőt, az lehet, hogy már nem fog szüretelni később, mert az egész lerohad.
Szerda este kimentem a fűnyírókkal és rendbe hoztam a telket és a pince előtti részt. A fűfodrászolás már sötétbe nyúlt, ezért nem ez a legtökéletesebb gyep a környéken, de a szürethez megteszi.
Csütörtökön keményen anyáztam a felhőket, de úgy gondoltam, hogy még ennyi belefér és, ha nem esik tovább, akkor szombaton bele tudunk menni. Ezért lefoglaltam az utánfutót egész hétvégére.
Aztán pénteken leszakadt az ég és egész szombaton szakadt tovább. Esett vagy 80 mm csapadék a két nap alatt. Az utánfutót visszamondtam, a barátokat értesítettem, hogy a szüretelés elnapolva. És egész nap mérgesen, a lábamat lógattam otthon. Az előrejelzéseket böngészve nem tudom mikor lesz alkalmas az idő és a terület a szüretre, és mikorra szárad föl a dagonya.

Szüret előtt két héttel

Nyaralások alatt rendesen kipihentem magam és újult erővel vetettem magam a szőlőre. Szomorúan konstatáltam a következőket. A szőlő még majdnem teljesen éretlen. Vannak fajták, amik nagy valószínűséggel nem is fognak beérni (pölöskei, meg a nagy szemű csemege). A friss kultivátorozás hatására alig lehet közlekedni a sorok között. Megnőtt a gaz. Az Irsait lezabálták a vadak.

Szlanka, már majdnem piros.

Harisnyában a haj.

A vadkárt már elég sok helyen fölfedeztem, ezért a blog hozzászólásaiban kapott tipp alapján, nejlonharisnyába csomagolt hajat akasztgattam a sorok közé. Remélem, ez távol tartja a jó étvágyú jószágokat.
A sorok közé nejlenszatyrokat kötöztem. Ha ezeket fújja a szél, remélhetőleg a seregélyeket egy kicsit elriasztja.
A sorok között járva, végigkóstolgattam a fürtöket. A napos felükön nagyon finomak, de a másik felük még harsányan zöld. Azt hiszem az idei szüret nem a cukorfokok tobzódásáról fogy szólni. Az ősz is olyan, mint a nyár, hűvös, csapadékos. Ezért úgy döntöttem semmi értelme várni a szürettel. A muskotály két hét múlva teljesen érett lesz, tovább a tőkén hagyni nincs értelme, mert csak megrothad. Szüretelünk.

Hogy áll a szőlő

Jelentem, egyelőre minden rendben. A betegségek tekintetében apróbb, itt-ott feltűnő beszáradt foltokat és elszáradt szemeket kivéve, nem láttam különösebb gondot. Vasárnap három sor tetővágását tudtam befejezni és úgy terveztem, hogy hétfőn befejezem a többit. Este hívott Jancsi bátyám, hogy látta a mai munkálataim eredményét és most permetez, három napig a közelébe se menjek. Praktikusan ez azt jelenti, hogy két hétig minden így marad, mert elhúzunk nyaralni.

Nem vagyok a rettenetes hozamkorlátozás fanatikus híve. Nálam a termés mennyiségének csökkentésének több praktikus oka van. Csak ezeregynéhányszáz liter bornak van tárolókapacitásom, csak jó bort vagyok hajlandó meginni és nem fogy el egy év alatt sok ezer liter bor. A raktározáshoz sincs elegendő helyem. A bácsi, akitől a szőlőt vettem, azt mondta, hogy jó évben harminc mázsa szőlőt is tudnak teremni ezek a tőkék. Na ennek kiaknázása nálam nem cél. A tőkék terhelése átlagban húsz fürt, ez két kilót jelent. Ezt már a metszéssel sikerült beállítani, mert egy szálvesszőt hagytam csak. Így a zöldmunka lett egy kicsit nehezebb, de a zöldszüretet úgy tűnik megspóroltam és a lombnak is nagyobb helye van. Talán kicsit szellősebb lett így a lombfal, átlátni ugyan nem lehet rajta, meg a befűzést is eléggé elhanyagoltam mostanság, de a szomszédokhoz képest igen rendezett benyomást kelt a területem. A tavalyi borból már csak 250 liternyi van, amit még a szüret előtt derítenem és palackoznom kell, hogy legyen hely az újbornak.

Rendet vágni a sűrűben

Az eddig elhanyagolt munkákat most nagy hirtelen nekiugorva majdnem teljesen el is tudtam végezni. A szombat reggeli felbuzdulásom során az első két sor hajtásválogatását, befűzését és tetővágását tudtam megcsinálni hajnali 5-től reggel 10-ig. Már akkor kiderült számomra, hogy brutál meló lesz az egész szőlőt elrendezni. Tegnap kivettem egy szabad napot és megpróbáltam mindent letudni egy nap alatt.
Először a sorközöket kaszáltam le damilos kaszával. A damilgyilkos kamilla és az akácfa csemeték megtették hatásukat, a nyolcadik sor után elfogyott a damilom. Tulajdonképp nem is baj, mert az erdő felöl maradt két sor damillal nem kaszálható, ott mindenképp a bozótvágó tárcsa kell.

A tető megvagdosásával folytattam és ezt a teljes szőlőn végig vágtam. De a hajtásválogatást csak hat soron tudtam befejezni, gyorsan rám sötétedett. Az erdő felöli két sort csak a jövő héten tudom befejezni, mert Jancsi bátyó időközben permetezett és három napig a közelébe sem szabad menni a szőlőnek.

Munkarend

A tavalyi és az idei év tanulságait figyelembe véve összeállítottam egy “mindenképpen időben elvégzendő munkák” listáját. Mivel az időjárás nem volt idén kegyes hozzám, - amikor jó idő volt én nem értem rá, amikor meg dolgozhattam volna, akkor kivert az eső – megint nehezítve lesz az összes teendőm. A hajtásválogatást, fattyazást, befűzést, ha időben el tudtam volna végezni, akkor ezek mind könnyű, kellemes fáradságot okozó gyorsan letudható munkák. De mostanra úgy megnőttek a hajtások, hogy kínszenvedés lesz ezeket letörni.

Munkarend:
Március 15.-ig erdőirtás, tereprendezés

Április 15.-ig Metszés
Április 30.-ig Lekötözés, az első kaszálás a pincénél és a sorok között
Május 30.-ig fattyazás
Június 20.-ig hajtásválogatás, második kaszálás a pincénél és a sorok között, tetővágás
Július 15.-ig befűzés a drótok közé, tetővágás
Július 30.-ig tetővágás
Augusztus 15.-ig fürtválogatás, kaszálás a pincénél és a sorok között

Nagyvonalakban ezek lennének azok a munkálatok, amiket semmiképp nem szabad a megadott időpont utánra hagyni, mert sokkal nehezebb elvégezni.

Állapotfelmérés

A rengeteg eső miatt elmaradtak nagyon fontos munkák a szőlőben. Hétvégén kimentem és felmértem az állapotokat. Ha végre eláll a zuhé és egy kicsit felszárad a talaj, akkor rengeteg teendőm lesz.
Kezdjük azzal, hogy a fattyazást nem tudtam rendesen befejezni, mert akkor is kizavart az eső. Ezek a hajtások, amik a tőke törzséből jöttek, már valahol elérték a normál lomb magasságát. Mostanra már nehéz kitörni őket. Ezt össze kell kötnöm a hajtásválogatással és a hajtások drótok közé befűzésével. Jelenleg összevissza dzsumbuj van mindenütt, amit szépen ki kell fésülni, és a felesleges hajtásoktól meg kell szabadulni.

Az új telepítésű hárslevelűket meg kellene karóznom. Szépen karóhoz kötözni a hajtásokat, nehogy megtépázza valami vihar. És a gazból is ki kellene szabadítani őket.

A diófa máris termőre fordult. Egy kis diócska árválkodik rajta. Ügyes kis jószág.

Ez itt egy újtelepítésű Pinor Noir. Ez a legszebb, a többi nem indult be ennyire.

Ez pedig egy most telepített sárga muskotály.

A tavaly telepített sárga muskotály is a karóhoz kötözésre vár.

Összegezve a munkákat. Ha lesz egy kis csapadékmentes időszak a héten, akkor a damilos kaszával, csőkötözővel, kapával és rengeteg munkakedvvel fölszerelkezve ki kell vágtatnom a szőlőbe és rendbe kell tennem a sorokat. Be kell szereznem százötven támkarót és amíg nedves a talaj leütni őket jó mélyre az új telepítésű szőlők mellé. A pince tetejét is le kell bozótvágózni, mert embermagasságú dzsumpa nőtte be. A telken is ki kell irtani a csipkebokrokat. Szóval ez nem úgy néz ki, mint egy nap teendőinek listája, de majd igyekszem a lehető legtöbb mindent belesűríteni a rövidke szabadidőmbe.

Sárdonééé II.

Soha többé nem veszek szőlőt. Már másodszor szopom be a dolgot. Tavalyelőtt vettem egy ismerőstől kékszőlőt. Gyenge minőségű volt. Olcsó húsnak híg a leve.
Tavaly egy másik ismerőstől vettem Chardonnay szőlőt. Már az erjedéskor éreztem benne egy oda nem illő illatot, de még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert még nagy változások előtt állt a bor. Márciusban még lelkesedtem, hogy nem lesz ez rossz jószág. A változások nagyon rossz irányt vettek. A bakszag nagyon bedurvult. Büdös a bor, de nagyon.
Először a hordóban kerestem a hibát, de ebben a hordóban erjedt a saját szőlőmből készült bor, aminek semmi baja. Alapos mosás után azonnal belekerült a must, tehát nem a hordótól lett beteg a bor. Aztán arra gyanakodtam, hogy a vontatott erjedés miatti késői és gyenge kénezés miatt alakult ki a rossz szag. De egy üvegballonban külön erjesztettem egy tételt, és azt jó erősen alapkéneztem, amikor acél tartályba fejtettem. Ezt szántam töltögető bornak, ezért úszófedeles tartályba került. Ennek is megvan a rossz szaga, pedig ez sem a hordóval nem találkozott, sem a kénezése nem szenvedett hiányt vagy késlekedést. Szóval a szőlő hozta magával azt az okot, ami miatt megromlott a jószág. Vagy valami rossz mellékterméket termelő élesztő szaporodott el benne erjedéskor (nem oltottam be fajélesztővel), vagy vegyszermaradék okozta az egészet. A neten kutakodva még találtam egy okot, az élesztők nem megfelelő nitrogén ellátását, de ez nem lehetett nálam az ok, mert ugyanúgy kapott élesztő tápot ez is mint a sajátom, és annak semmi baja.
Kapott egy Kupzitos kezelést, de ez csak csökkentette kicsit a szagot, teljesen nem szüntette meg. Nagyobb mértékben meg nem akarom használni ezt a szert, mert nem akarok rézoldatot inni. Az nem túl egészséges. Úgy gondolom, hogy ez is a lepárlás útjára lép.
Ebből az esetből tanulva, ha a mérgem kicsit csillapodik, és mégis vennék valakitől pár kiló szőlőt, akkor tutira kénezem a cefrét és fajélesztővel beoltom a mustot, mert másnak a területén lévő élesztőkben nem lehet bízni.

Újracsirkézés

Az új telepítések csirkéit szépen elmosta a másnapi eső. Akkor úgy gondoltam, hogy gyorsan visszatemetem őket, hogy nehogy a melegben kiszáradjanak. Azóta kiderült, hogy kiszáradástól nem kellett volna tartanom, mert szép csapadékos őszi időjárásunk lett.

Kis családomat bezsuppolva a verdába leverettünk a szőlőbe és bőszen újra betemettük a kis oltványokat. Nagyon sok megeredt már belőlük, ezért vigyáznunk kellett, hogy nehogy letörjük a kis hajtásokat. Andris ott téblábolt körülöttünk és nagy “segítségünkre” volt, amikor megmutatta munkánk gyenge pontjait. Előszeretettel bontotta ki ismét a csirkéket. Pont készen lettünk mire újra rákezdett az eső.

Kötöző gép

Legújabb beszerzésem egy Beli szőlőkötöző készülék. Az egyik legutálatosabb meló szerintem a szálvesszők lekötözése. Ezt könnyíti meg ez az ügyes kis szerszám.

Az idén a legnagyobb problémám még mindig az időhiány. Úgy volt, hogy lesz napszámos és tehermentesülök egy kicsit, de nem sikerült embert találni és így muszáj a leggyorsabb megoldásokat megkeresnem. A gép ára horribilis volt, de úgy voltam vele, hogy egyszer kell megvenni, és ha vigyázok rá, akkor nagyon sokáig ki fog engem szolgálni.
A működési elve a következő. A gép pofái közé be kell fogni a kötözendő vesszőt és drótot, a feltekercselt vékony drót első nyomásra befogódik az alsó pofa karmantyújába, így kell visszahúzni a dróttal együtt a gépet, át a szőlővesszőn. A következő nyomásra a gép elvágja a két szál drótot, ami közrefogja a vesszőt, majd az elején lévő kis szorító, ahogy kihúzza az ember a gépet, spirálcsigájával megtekeri a drótot. Nagyon ügyes kis szerkezet. A szorító véget kellett kicsit állítani, hogy meg is tekerje a művelet végén a drótot, meg el is engedje.
Az első húsz kötözés után kitapasztaltam a jószágot és nagyon megszerettem. Minden munkafázisának meg kell adni az időt, nem szabad kapkodni vele, de így is nagyon haladós és kényelmes vele a munka.

Telepítés

Idő hiányában nem igazán tudtam rögzíteni az utóbbi idők eseményeit. Most megpróbálom a halványuló emlékekből építkezve pótolni a bejegyzéseket.
Április végén a jó időt kihasználva neki láttunk egy kis szőlőtelepítésnek. Kétszáz oltványt vettem a termesztőnél, száz Sárgamuskotályt, ötven Hárslevelűt és ötven Pinot-Noirt. A telepítés megpróbáltam egy szárazabb időszakra tenni, de ezen a tavaszon ez nehezen kivitelezhető.
Péntek délután hoztam el az oltványokat Abasárról, nagy szemeteszsákba csomagolva. A termesztő azt mondta, hogy egy napig áztassam őket vízbe az ültetés előtt. Hatvanliteres hordókat háromnegyedig töltöttem vízzel és ezekbe rakosgattam az oltványokat ötvenesével. Elpakoltam még a telepítéshez szükséges szerszámokat, vödröket, ládákat, műanyag ballonokat és tele is lett a kocsi rendesen.
Reggel korán kimentem a szőlőbe és szomorúan konstatáltam, hogy a talaj a háromnapos jó idő ellenére brutálisan sáros. A kocsival, tíz méterrel a behajtó után jobbnak láttam leállni, nehogy belecsússzak az út szélén kiszántott negyven centis barázdába. A szerszámokat kézben cipeltem be és nekiláttam a gödrök kiásásának. A segítség csak későbbi időpontra volt megbeszélve.

A talaj annyira nedves volt, hogy a gödrök kiásása csak nagy nehézségek árán volt kivitelezhető. Az agyag annyira ragadt, hogy az ásót minden gödör után meg kellett tisztítani, a cipőmre meg tíz kiló sár ragadt, megnehezítve a helyváltoztatás nemes tevékenységét. És mindez hajnali hatkor, sírhatnékom támadt, hogy ezzel a kétszáz gödörrel estig sem végzünk.
Kilenc körül megérkezett a segítő csapat. Így már háromszoros lendületet vett a gödrök kiásása, és a csajok nekiláttak a tőkék oszlophoz kötözésének, mert a metszés során kivágtam egy csomó megújított tőke elöregedett részét és az új karokat meg kellett kötözni.

Amikor ezzel végeztek, akkor nekiláttak az ültetésnek. Bactosol műtrágyából egy marékkal ment minden gödörbe. Visszavágtam az oltványok gyökerét három-négy centisre, és így kerültek a gödörbe. Kaptak egy kis vizet, ebbe került a föld. Így jól megiszapolódott a gyökér környéke és ez lett betemetve. Az oltványokat teljesen eltemettük, felcsirkéztük, hogy nehogy kiszáradjanak.

A csapat arcáról letűnt a derű, amikor délután fél háromkor kiderült, hogy még van ötven pinot is a hordóban. Erre valahogy már nem számítottak. De négy óra után már végeztünk is a feladattal. Kimosakodtunk, összepakoltunk és meglátogattuk a pincét. Minden hordó tartalmát megízleltük. Kokóval ketten sofőrök szenvedtünk az önmegtartóztatástól, miközben a többiek kiválasztották miből visznek haza egy kicsit többet. Igen jó hangulatban indultak haza, és ahogy utólag hallottam, a hazaút igen vidámra sikeredett. Nem is csoda, hogy az egész napi munka után megvidámodtak a boroktól.

Metszés II.

Csütörtökön befejeztem a darabolást teljesen. Szép rendezett lett a sor képe. Én meg rákvörösre égtem.
Pénteken délután meg Zozóval kibattyogtunk és meghúztuk még négy soron a drótokat. Sötétedésig cibáltuk meg szögeltük az oszlopokat. A kicsit bedőlt oszlopokat visszaegyengettük. Szépen feszülnek a húrok. Talán idén már nem lesz annyira vészes a befűzés így. Felmértük a támrendszer állapotát. Jövőre ki kell cserélni négy eltört oszlopot, na az még jó játék lesz.

Metszés

Nagy segítségem volt idén a metszésben. Andris is nekilátott a munkának. Andival kijöttek hozzám a szőlőbe és az én pici fiam kiszúrta magának a legnagyobb szerszámot, a kétkarú nagy ágvágót. Alig bírta felemelni, de neki azzal kellett mindenképpen dolgozni. Andi segített kötözni a törzseket és leszedni a levágott vesszőket a drótokról. Igazán hatékony csapat vagyunk. Rengeteg katicabogár telelt át nálunk és ezek nagyon bejöttek az Andrisnak, vagy fél órán át magyarázott halandzsául a bogaraknak és nekünk. Aztán találtunk neki egy tücsköt, ez is lenyűgöző élőlény volt. Megmutattuk neki a diófáját is és mondtuk, hogy szeretgesse meg, erre adott a fának egy puszit, ezt a nagy kegyet még én is ritkán érdemlem ki.
Idén rendbe akarom hozni az eddig elhanyagolt tőkéket és a támrendszert. Rengeteg tőkét megújítottam azóta, hogy átvettem a művelést és most elérkezett az idő, hogy levágjam a régi elaggott tőkefejeket. A tő közeléből nevelt új tőketörzsek veszik át a feladatot. Ezzel együtt újra kell kötözni a tőketörzset és a karókat is ellenőrizni kell. A támrendszert is meg kell igazítanom, a drótokat meghúzni a megdőlt oszlopokat kiegyenesíteni. Tavaly leástuk az oszlopvég rögzítőket, ezek fölött már úgy megtömörödött a föld, hogy akár egy uszályt is kiköthetnénk hozzá. A metszés után, de még a lekötözés előtt meg kell feszíteni a drótokat.
Idén a lekötözéshez rendeltem egy új gépet. Jó drága volt, de a leírásában nagyon gyors munkát ígérnek. Az eredményről beszámolok.

Pálinkafőzés

Hála a Multik költségérzékenységének, az új céges autónk egy olcsó, ámde nagy autó lett. A kifőzetni szánt borok hazaszállítása nem volt nagy mutatvány vele az idén. A marbon kannákat könnyedén nyelte el a csomagtartó. A hatvan literes hordókban erjesztett törkölyt már egy kicsit rendezgetni kellett, hogy jól elférjen. De nem kellett utánfutózni!
Szombat délelőtt indultunk Zozóval a turai szeszfőzdéhez. A tavalyi főzési hely nem nyerte meg a tetszésemet. Azon kívül, hogy lópokróc modora volt a fickónak, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem nyúlta le a pálinkám egy részét. Szóval idén Turára vittem a cefrét és nem bántam meg.


Egy hagyományos fa tüzelésű kétüstös pálinkafőzde Tura határában émelyítő mazsolás cefreszaggal. Marika a főzőmester irányítása alatt feltöltöttük az első üstöt a törköllyel és a borral. Ez egy dupla falú üst, amiben vízköpenyen át melegítik fel a cefrét, és a durva alkoholok egy vízhűtéses tartályban csapódnak ki a túloldalon. Egy alkohol fokmérő ad információt a párlat aktuális alkoholtartalmáról. Amikor ez eléri a 13 fokot a főzés leállítják, mert az már nagyon sok nem kívánt anyagot vinne be a pálinkába. A második lepárlás a másik üstben történik. Itt is egy alkohol fokmérő jelzi a lőré megindulását, és ezen már van egy rafinált VPOP-s műszer, ami az átfolyt mennyiséget és alkoholfokot regisztrálja. Minden csepp után adózni kell.
Az első lepárlásból 68 fokosan indult el a cucc, ami igen jónak számít, a finomításnál a fokmérő nagyon sokáig teljesen eltűnt. Este fél nyolcra végeztünk és már nagyon tele volt a fejünk a cefreszaggal. Jóból is megárt…

Sáárdonéééé

Szőlősgazda a minap http://szolo.blog.hu/2010/02/24/mi_lesz_a_borokbol itt fejtegette a bora fejlődési fokozatait a különböző hőmérsékleti viszonyoknak kitéve, a vizsgálat tárgyát. Ezen felbuzdulva én is végigkóstolgattam hidegen és szobahőmérsékleten a Chardonnay hazahozott mintáit.
Hidegen, ahogy már írtam, mintha különállna benne minden összetevő, pici kesernye a kortyban és dominál az alkohol. Szobahőmérsékleten már teljesen mást mutat a jószág. Illata kezd kitárulkozni, ízében a savak dominálnak, hosszú íz és kicsi kesernye a kortyban.
Tetszik nekem ez a bor, nem egy kommersz jószág.

Fejtés

Hétvégén időszerűvé vált a Chardonnay második fejtése. A forrást már másfél hónapja elhagyta, szépen letisztult, az illata fokozatosan kezd tisztulni, előbújni. Ként eddig még igen keveset kapott és nem is akarok sokat hozzáadni, hogy a nyáron esetlegesen újraindulna, akkor ez ne legyen akadály. Bár ízre egy kicsit sem maradékcukros, csont száraznak tűnik.
Pénteken lementem, hogy megnézzem, helyén van e minden és milyen eszközökre lesz szükségem, meg hogy hozzak egy kis bort a szombati családi összeröffenésre. A pincébe nem jutottam le, ugyanis a síp első lépcsőéig ért a víz. Ha lehet most még több volt a víz, mint eddig bármikor. Ezen a télen már harmadjára kellett kiszivattyúznom a vizet a teljesen elárasztott pincéből. Az öregekkel beszélgettem, soha nem láttak még ilyet, ennyi víz még nem volt a pincékben. A munkát a szivattyúzással kezdtem, és amíg annyira le nem csökkent a vízszint, hogy már be tudok menni, addig megszereltem a sípban az elromlott lámpákat, összeszedtem a környéken eldobált szemetet, dumáltam a hátsó szomszéd bácsival és összeszedtem a hazavinnivalókat. Kétórányi szivattyúzás után lerakosgattam raklapokat, meg téglákat és azokon lépegetve kezdtem meg a munkát. Először a célhordót kellet kiürítenem. Ebben eddig törzsoldatos víz volt. Ezt tartályba szivattyúztam, és a hordót háromszor tiszta vízzel bőven átöblítettem. Közben a víz szivattyúzása folyamatosan ment. A tiszta hordóba közvetlenül fejtettem a bort és közben igen minimális ként adtam hozzá. Talán jót tett volna neki egy nyílt fejtés, de most erre nem igen volt lehetőségem. A raklapokon ugrálva nem volt egy kényelmes dolog a meló, úgyhogy próbáltam minél egyszerűbben letudni.
A kiürült hordót feltöltöttem a törzsoldatos vízzel, pótoltam benne a ként egy fél liter törzsoldattal. Elöblítettem a tartályt és összeszedtem a szemetet. Kitöltöttem palackokba néhány liter bort, amit majd otthon megkóstolok és vártam, hogy kész legyen a vízszivattyú. Majd hat óra szivattyúzás után fogyott el a víz, ez uszkve négy köbmétert jelent. Remélhetőleg most már lassan kiszárad a pince és neki lehet kezdeni a tavaszi munkáknak.
A Chardonnay-t otthon megkóstoltam, kicsit még kusza, annyira alkoholos, hogy az mindent elfed, csak lassan jön elő az illata és még olyan mintha minden összetevő külön lenne benne. A pohár falán lassan mozgó templomablakokat hagy, és a színe is gyönyörű szalmasárga. Kell neki az idő, de nagy benne a potenciál.

Gondolkodó

Átgondoltam a kevéske borászati tapasztalataimat.
Adottságok: Van egy negyven éves muskotály tőkékkel erősen megtűzdelt földterületem. A saszla tőkéktől fokozatosan megszabadulok, helyükre új oltványokat telepítek. A pölöskei muskotály termését nem szüreteljük együtt a többivel, azt csak csemegeszőlőként eszi meg a család. Az új oltványok első termése 2012-re várható.
A terület napfénnyel jól ellátott, déli fekvésű, vastag agyagos talajú, erdővel körülvéve, és kicsit lejtős.
Van egy kicsi pincém, ami nagyon megfelelő a borok erjesztésére és tárolására, de alkalmatlan a feldolgozásra (azt a pince előtti úton csináljuk) és az eszközök tárolására (azokat mindig hazaszállítom). A pince és a szőlő hetven kilométerre van az otthonunktól, tehát ha valamilyen munkát el kell végezni az egy egész napos elfoglaltság, pakolással, utazással, mosogatással együtt.
Ebből a távolságból adódik, hogy nem tudok megfelelően vörösbort készíteni, mert azt naponta többször kellene csömöszölni.

Eddigi kísérletek: Többnyire kései szürettel és hosszú héjon áztatással készítettem eddig a borokat, sokaknak ízlett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. A kései szüret általában nem hozta azt a koncentráltságot, amit elvártam volna. Bár a kései szüret nem tudott igazán kései lenni, mert a környék általában decemberre megközelíthetetlenné válik. A kései szüret másik következménye, hogy már nem annyira egészséges a szőlő. Amit tudunk, kiválogatunk belőle, de az eredmény nem tökéletes, mert nem bírnánk humánerőforrással az egészet átválogatni. Az áztatás sem hozta meg azokat a pluszokat, amit elvártam volna tőle. Sőt a hosszan áztatott tételek ülepedése sokkal lassabb volt.

Az eddigi legjobban sikerült borom egy normál időben szüretelt és azonnal feldolgozott szőlőből készült. Semmi frinc-franc, csak gyorsan és kíméletesen feldolgozva és a must minden ülepítés és bűvészkedés nélkül egyből ment a hordóba. Nem lett egy vastag tétel, de eszméletlen illatos és jól iható bor volt.
Ezt az irányvonalat fogom ezentúl követni, ennek a szőlőnek a feldolgozása során. Nem látom értelmét annak, hogy túlérleljem a szőlőt, mert a töppedés helyett a rothadás dominál és az áztatás is csak keveset ad hozzá a borhoz.
A lényeg az egészséges és érett szőlő, aminek a feldolgozás során meg kell őrizni a tartalmát.

Hólapátolás

Szép mennyiség esett. Ellapátoltam a kapuból meg az autók környékéről, kiástam egy utat a kisházhoz. Aztán elgondolkodtam. Minden nyáron nagy problémát jelent, hogy ha ellátogat hozzánk iksz ezer ember, akkor megfelelően lehűtött bort tudjak kínálni nekik. A kert végében fellelhető pince csak enyhe hűvös hőmérsékletű, a hűtő kapacitása meg igen kicsi. Azt terveztem, hogy beszerzek valami régi használt hűtőt csak erre a célra, de ezt a beszerzést még nem ütöttem nyélbe.
Ellenben eszembe jutott, hogy a régiek, hogy “tették” el a hideget nyárra. Jégverembe hordták le a folyóról vágott jeget. Mivel a kis pincét nem nagyon használtam mostanság (néhány üveg pálinka várja benne sorsát), úgy döntöttem hűtővé alakítom. A jó hidegben kiszellőztettem, és most telehordtam hóval. A havat jól letapostam, ledöngöltem így szinte egy jégtömb lett belőle. Ahogy számolgattam kábé húsz köbméter havat nyelt el. Az ajtó vastagon szigetelve van hungarocellel meg purhabbal, a kis verempince náddal és földdel van letakarva, remélem elég lesz neki ez a szigetelés, és viszonylag sokáig tudom hűtőként használni.
Amikor ideköltöztünk a tereprendezéskor a bukszus bokor alatt találtam két téglát összefagyva. Az érdekessége a dolognak, hogy július közepe volt, kegyetlen kánikula. Azok a téglák még télen fagytak össze és a bokor alatt annyira nem mozdult a levegő, hogy megőrizték a hideget, még egy kis hó is volt rajtuk. Valami hasonlót szeretnék elérni itt is, csak kicsit nagyobb méretben. Meglátjuk, meddig marad meg odabent a jégtömb.