Fejtés

Hétvégén időszerűvé vált a Chardonnay második fejtése. A forrást már másfél hónapja elhagyta, szépen letisztult, az illata fokozatosan kezd tisztulni, előbújni. Ként eddig még igen keveset kapott és nem is akarok sokat hozzáadni, hogy a nyáron esetlegesen újraindulna, akkor ez ne legyen akadály. Bár ízre egy kicsit sem maradékcukros, csont száraznak tűnik.
Pénteken lementem, hogy megnézzem, helyén van e minden és milyen eszközökre lesz szükségem, meg hogy hozzak egy kis bort a szombati családi összeröffenésre. A pincébe nem jutottam le, ugyanis a síp első lépcsőéig ért a víz. Ha lehet most még több volt a víz, mint eddig bármikor. Ezen a télen már harmadjára kellett kiszivattyúznom a vizet a teljesen elárasztott pincéből. Az öregekkel beszélgettem, soha nem láttak még ilyet, ennyi víz még nem volt a pincékben. A munkát a szivattyúzással kezdtem, és amíg annyira le nem csökkent a vízszint, hogy már be tudok menni, addig megszereltem a sípban az elromlott lámpákat, összeszedtem a környéken eldobált szemetet, dumáltam a hátsó szomszéd bácsival és összeszedtem a hazavinnivalókat. Kétórányi szivattyúzás után lerakosgattam raklapokat, meg téglákat és azokon lépegetve kezdtem meg a munkát. Először a célhordót kellet kiürítenem. Ebben eddig törzsoldatos víz volt. Ezt tartályba szivattyúztam, és a hordót háromszor tiszta vízzel bőven átöblítettem. Közben a víz szivattyúzása folyamatosan ment. A tiszta hordóba közvetlenül fejtettem a bort és közben igen minimális ként adtam hozzá. Talán jót tett volna neki egy nyílt fejtés, de most erre nem igen volt lehetőségem. A raklapokon ugrálva nem volt egy kényelmes dolog a meló, úgyhogy próbáltam minél egyszerűbben letudni.
A kiürült hordót feltöltöttem a törzsoldatos vízzel, pótoltam benne a ként egy fél liter törzsoldattal. Elöblítettem a tartályt és összeszedtem a szemetet. Kitöltöttem palackokba néhány liter bort, amit majd otthon megkóstolok és vártam, hogy kész legyen a vízszivattyú. Majd hat óra szivattyúzás után fogyott el a víz, ez uszkve négy köbmétert jelent. Remélhetőleg most már lassan kiszárad a pince és neki lehet kezdeni a tavaszi munkáknak.
A Chardonnay-t otthon megkóstoltam, kicsit még kusza, annyira alkoholos, hogy az mindent elfed, csak lassan jön elő az illata és még olyan mintha minden összetevő külön lenne benne. A pohár falán lassan mozgó templomablakokat hagy, és a színe is gyönyörű szalmasárga. Kell neki az idő, de nagy benne a potenciál.