2010. szeptember 30., csütörtök

Pezsgés

Meglepő, de a pezsgés abbamaradt. Tíz nap alatt a borok szárazra forrtak.
Hazahoztam a tejfehér cuccokból egy kis kóstolót. Nagyon jó savakkal bíró friss bor lesz, az már az élesztős íz mögül is kitűnik. Egy üveggel próbaderítést is végzek, kicsi bentonitra engedtem rá a bort. Ma reggelre már egész szépen letisztult a konyhaasztalon.

Gyors derítést akarok végezni, még a fejtés előtt. Mivel nem nagyon akarom nyitogatni a tartályokat, a bekeverést szárazjéggel szerettem volna megoldani (ezt itt olvastam), de ennek a beszerzése kicsit macerás. Ezért a szódásszifonhoz fordultam. Ebben is széndioxid van és, ha egy szép hosszú vékony csővel az ormányát meghosszabbítom és ezt a borba vezetem, akkor ezzel szépen át tudom kevertetni, úgy hogy nem engedem hozzá az oxigént. A bekerülő gáz még talán frissít is a boron egy kicsit és a széndioxid pára megül a bor tetején, elzárva attól az ártó levegőt.
Ezt a lezárást szeretném még fokozni azzal, hogy az úszófedelet is ráteszem a borokra, és hogy ne nyomja ki a túlfolyón a bort, a csapon leengedek belőle egy üvegnyit. Néhány nap múlva pedig meg lesz az első fejtés is az alapkénezéssel.

2010. szeptember 28., kedd

Szüret utózönge

Kokó mesélte, hogy eljutott élete egyik marginális pontjára, még a szüret reggelén, amikor föltette azt a kérdést Csabának, amit soha nem gondolta volna, hogy föl fog valaha tenni. A kérdés így hangzott: "Csaba, szerinted az OBI-ban vagy a TESCO-ban nagyobb a gumicsizma választék?"
Jólfizetett, megbecsült, világot látott mérnököket süllyesztettem a paraszti munka és megjelenés mocsarába. Íróasztali puhányoknak szerveztem egész napos vájnvellnesssz edzsésprogramot.


A ládák elmosogatása egész héten esti programként szerepelt. Andris imádott a magasnyomású mosóval lespriccelni, én már kevésbé élveztem a dolgot. Az elpakolás most valahogy nagyon lassan ment.
Pénteken ellenőriztem a forrásban lévő borokat. Nagyon szépen pezseg minden tartály. Kaptak egy kis élesztőtápsót is, nehogy kénhidrogénes legyen az erjedés. Természetesen a lemenetelkor meggyújtott gyertya mindvégig ott égett az ászokfára lerakva.
Lefejtettem a tartósításra szánt mustot is az üvegballonokból, ezek öt napja kaptak egy bentonitos derítést. Műanyagkannákban hazahoztam az egészet és szombaton le is palackoztam.
Hazahoztam a maradék törkölyt is. Ez már keményen forr a kis hordókban, néhány hónapon belül ez is tökéletes lesz, és indulhat a pálinkafőzés tavasszal.

2010. szeptember 23., csütörtök

Szüret

Reggel még javában szakadt az eső, amikor megérkeztem a telekhez. Az út annyira szét volt taposva a telek előtt, hogy csak a bekötő részig húzattam az utánfutót. Onnan cipeltük be a cuccokat. Sátorállítással kezdtük. A régi nagy ponyva alá befért a sörpad és az asztal. A cipekedést megkönnyítette, hogy elhoztam otthonról a talicskát. A sátor alá beülve anyáztuk az esőt és reggeliztünk. Akinek meg lehetett lepárolt törkölyt nyomtam a kezébe.


Mire a csapat nagy része befutott, elállt az eső és nekiláttunk az ebéd előkészítésének. Gyorsan földobtuk a gulyást, és mentünk a szőlőbe csapatostul.


A sár, ami ott fogadott minket elképesztően ragaszkodó volt. Néhány lépés után tíz kilóval nehezebbek lettünk.





A Jómunkásemberek gyorsan kapkodták a fürtöket, és mire a feléhez értek, már megfőtt a babgulyás.


Mivel kocsival képtelenség lett volna eljutni a szőlőig, a ládákat talicskára raktuk és hármasával kitoltuk az utánfutóhoz. Még jó hogy az erdő felöl nem jártak traktorral az úton, ha azt is felszántják, meg lettem volna lőve, hogy hordjuk ki az anyagot.




Négy óra után végeztünk a szedéssel és közben Áron keményen nyomta a feldolgozást is. Egy háromszázötvenes kádba 19 láda szőlő fért lebogyózva. A bogyózás közben száz literenként egy féldeci törzsoldatot kapott a cefre, hogy véletlenül se legyen illós a végtermék, de azért a forrás beindulásával se legyen gond.
A pincébe lejuttatáshoz viszont kellett az ember meg az idő. Megint jó sokáig tartott, mire az összes cefre lejutott a pincébe, és mindenki válla megsínylette a láncban adogatott vödrök súlyát. A jövő évi innováció, egy cefre lejuttatására képes csőrendszer lesz valamilyen garattal, hogy csak abba keljen belevödrözni és a végén lévő kádból egyből mehessen a présbe.


Ezer liter cefrét kezdtem el kipréselni. Első körben kipróbálta az Attisch által leírt technológiát, miszerint táposzsákon keresztül szűri meg a mustot, még a présben. Ez bizony igen ráérő embereknek való, még a színlé is igen lassan csurgott át rajta. Ezért ezt gyorsan föladtam, és maradtam az eddig alkalmazott eszközöknél. A prés kifolyó alá fémháló, a szivattyú szívó részére szűrő. A mustot a nagy tartályba szivattyúztam egyből. Másnap reggel az ülepedett mustot átszivattyúztam a kisebb tartályba, ott fog kierjedni.



A prést nem nagyon húztam meg, időm sem lett volna agyonnyomkodni a cefrét, meg a jó törkölypálinkát nagyon szeretik a segítők. Jelentem az idei anyag is ki fog tenni magáért.
Hétfőn lettem kész a pincében. Összepakoltam és lemostam mindent. Csak az ötszázas kádat hagytam ott a borfejtéshez és két kishordó törköly maradt, amit haza kell hoznom. A tartósításra szánt musthoz hozzáadtam a bentonitot, néhány nap alatt leülepszik, lefejtem, leszűröm és palackozom. Eliszogatjuk ezt egész télen Andrissal.

2010. szeptember 15., szerda

Eső után

Bejártam a szőlőt. Nem volt egyszerű menet. A lejtő alján lévő részeken egy kicsit meg szokott állni a víz. Itt most olyan a dagonya, hogy három lépés után úgy néztem ki, mint a birodalmi lépegető. A szőlő nincs rossz állapotban. A vadkár nem jelentős, talán használt a haj kirakása. A szemek nem repedeztek meg egyelőre, ezért rothadással csak ott találkoztam, ahol valami miatt sérült a fürt és nem tudott beszáradni a szem, ott jelent meg a botritis. A jelenség csak elvétve fedezhető fel egyelőre.
A környéken a gazdák java részt már leszüreteltek, pedig jót tesz a cukorfoknak ez a pár nap napos idő. Nem is a cukor a lényeg talán, hanem a savak minősége. Egy hete még teljesen zöld volt a szőlő. Most kifejezetten érettnek néz ki és a savai sem zöld ízűek már, de azért érezhetően ott vannak a bogyóban. A zamatanyagok is ki tudtak bontakozni, nagyon finom cucc.

A pincét megint elárasztotta az özönvíz, majd azt mondom, hogy felmostam, a minél nagyobb tisztaság jegyében. Este szivattyúzás ezerrel.

2010. szeptember 13., hétfő

Szüretre felkészülni

A héten minden este a szüretre való felkészüléssel telt. A terv az volt, hogy szombaton nekilátunk a szőlő leszedésének. Előszedtem a prés kosarát, átmostam magasnyomásúval, a nyomólapokat is átcsapattam. Vettem gyári új tápos zsákot, törzsoldatot sokat, trisót, citromsavat. Elmosogattam a kis műanyag hordókat, amibe a törköly kerül és ezeket mind bevágtam a kocsiba. Lecsattogtam a pincéhez és elkezdtem a nagytakarítást. A még tartályban lévő borokat kipalackoztam – ez jó sokáig tartott – a prést lemostam, ráraktam a kosarat, fölvagdostam a tápos zsákokat és beleraktam. Elmosogattam a tartályokat is, ehhez idén végre találtam egy jó kis segédeszközt. A Viledának van egy csempetisztító nyeles eszköze, egy kis szivacs van egy flexibilis fejen és ehhez egy rövid, de állítható rúd. Igen megkönnyítette a tartálytisztítási munkát, hogy nem kellett derékig bemásznom a tartályba. A szüretelő kádakat is elmosogattam.
Ezután minden ki és letisztított eszközt letakartam fátyolfóliával.
A pincébe a téli árvíz bemosott egy csomó sarat, ezt kivödröztem. És a raklapokat úgy rendeztem el, hogy az azokra pakolt szüretelő kádakkal könnyű legyen dolgozni.
A zúzóbogyózót Zoli visszahozta, jól megbeszéltük vele az időjárás szeszélyességét és az évjárat várható gyengeségét. Azt mondta, hogy a nagy borászatok a környéken fölvásárolják az összes szőlőt és még éretlenül leszedetik. Aki nem tudja most leszedni a szőlőt, az lehet, hogy már nem fog szüretelni később, mert az egész lerohad.
Szerda este kimentem a fűnyírókkal és rendbe hoztam a telket és a pince előtti részt. A fűfodrászolás már sötétbe nyúlt, ezért nem ez a legtökéletesebb gyep a környéken, de a szürethez megteszi.
Csütörtökön keményen anyáztam a felhőket, de úgy gondoltam, hogy még ennyi belefér és, ha nem esik tovább, akkor szombaton bele tudunk menni. Ezért lefoglaltam az utánfutót egész hétvégére.
Aztán pénteken leszakadt az ég és egész szombaton szakadt tovább. Esett vagy 80 mm csapadék a két nap alatt. Az utánfutót visszamondtam, a barátokat értesítettem, hogy a szüretelés elnapolva. És egész nap mérgesen, a lábamat lógattam otthon. Az előrejelzéseket böngészve nem tudom mikor lesz alkalmas az idő és a terület a szüretre, és mikorra szárad föl a dagonya.