Gondolkodó

Átgondoltam a kevéske borászati tapasztalataimat.
Adottságok: Van egy negyven éves muskotály tőkékkel erősen megtűzdelt földterületem. A saszla tőkéktől fokozatosan megszabadulok, helyükre új oltványokat telepítek. A pölöskei muskotály termését nem szüreteljük együtt a többivel, azt csak csemegeszőlőként eszi meg a család. Az új oltványok első termése 2012-re várható.
A terület napfénnyel jól ellátott, déli fekvésű, vastag agyagos talajú, erdővel körülvéve, és kicsit lejtős.
Van egy kicsi pincém, ami nagyon megfelelő a borok erjesztésére és tárolására, de alkalmatlan a feldolgozásra (azt a pince előtti úton csináljuk) és az eszközök tárolására (azokat mindig hazaszállítom). A pince és a szőlő hetven kilométerre van az otthonunktól, tehát ha valamilyen munkát el kell végezni az egy egész napos elfoglaltság, pakolással, utazással, mosogatással együtt.
Ebből a távolságból adódik, hogy nem tudok megfelelően vörösbort készíteni, mert azt naponta többször kellene csömöszölni.

Eddigi kísérletek: Többnyire kései szürettel és hosszú héjon áztatással készítettem eddig a borokat, sokaknak ízlett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. A kései szüret általában nem hozta azt a koncentráltságot, amit elvártam volna. Bár a kései szüret nem tudott igazán kései lenni, mert a környék általában decemberre megközelíthetetlenné válik. A kései szüret másik következménye, hogy már nem annyira egészséges a szőlő. Amit tudunk, kiválogatunk belőle, de az eredmény nem tökéletes, mert nem bírnánk humánerőforrással az egészet átválogatni. Az áztatás sem hozta meg azokat a pluszokat, amit elvártam volna tőle. Sőt a hosszan áztatott tételek ülepedése sokkal lassabb volt.

Az eddigi legjobban sikerült borom egy normál időben szüretelt és azonnal feldolgozott szőlőből készült. Semmi frinc-franc, csak gyorsan és kíméletesen feldolgozva és a must minden ülepítés és bűvészkedés nélkül egyből ment a hordóba. Nem lett egy vastag tétel, de eszméletlen illatos és jól iható bor volt.
Ezt az irányvonalat fogom ezentúl követni, ennek a szőlőnek a feldolgozása során. Nem látom értelmét annak, hogy túlérleljem a szőlőt, mert a töppedés helyett a rothadás dominál és az áztatás is csak keveset ad hozzá a borhoz.
A lényeg az egészséges és érett szőlő, aminek a feldolgozás során meg kell őrizni a tartalmát.

Hólapátolás

Szép mennyiség esett. Ellapátoltam a kapuból meg az autók környékéről, kiástam egy utat a kisházhoz. Aztán elgondolkodtam. Minden nyáron nagy problémát jelent, hogy ha ellátogat hozzánk iksz ezer ember, akkor megfelelően lehűtött bort tudjak kínálni nekik. A kert végében fellelhető pince csak enyhe hűvös hőmérsékletű, a hűtő kapacitása meg igen kicsi. Azt terveztem, hogy beszerzek valami régi használt hűtőt csak erre a célra, de ezt a beszerzést még nem ütöttem nyélbe.
Ellenben eszembe jutott, hogy a régiek, hogy “tették” el a hideget nyárra. Jégverembe hordták le a folyóról vágott jeget. Mivel a kis pincét nem nagyon használtam mostanság (néhány üveg pálinka várja benne sorsát), úgy döntöttem hűtővé alakítom. A jó hidegben kiszellőztettem, és most telehordtam hóval. A havat jól letapostam, ledöngöltem így szinte egy jégtömb lett belőle. Ahogy számolgattam kábé húsz köbméter havat nyelt el. Az ajtó vastagon szigetelve van hungarocellel meg purhabbal, a kis verempince náddal és földdel van letakarva, remélem elég lesz neki ez a szigetelés, és viszonylag sokáig tudom hűtőként használni.
Amikor ideköltöztünk a tereprendezéskor a bukszus bokor alatt találtam két téglát összefagyva. Az érdekessége a dolognak, hogy július közepe volt, kegyetlen kánikula. Azok a téglák még télen fagytak össze és a bokor alatt annyira nem mozdult a levegő, hogy megőrizték a hideget, még egy kis hó is volt rajtuk. Valami hasonlót szeretnék elérni itt is, csak kicsit nagyobb méretben. Meglátjuk, meddig marad meg odabent a jégtömb.