Kövér Berta

Tegnap elmentem egy 620-asért. Kölcsönkértem egy viszonylag nagy autót és elrobogtam a megbeszélt találkára, meló után. A méreteken kicsit meglepődtem. Láttam már sokféleméretű tartályt, 600 literest is, de egy pincébe vagy feldolgozóba beállítva jóval kisebbnek tűnik, mint amikor be kell rakni azt a kocsiba. Kis forgatás és helyezgetés árán, pont befért, úgy hogy a lábak közrefogták az ülésemet.

A tartályról: Letina PZ 620l úszófedeles gumitömlős zárású. A tartályon 3 db krómozott, fél colos csap van középen és alul elhelyezve. A középen lévő csapról hamarabb lehet kóstolgatni a tisztuló bort. Másfél méter magas és 80 cm átmérőjű. Az alja enyhén kúposra van kiképezve, egy csappal a legalján. Így a teljes kiürítése a tartálynak sokkal könnyebb.

Amit bele töltök:
Négy hordóban forr az a bor, ami nem kapott hosszú héjon áztatást. Nem várok tőle sokat, csak egy kellemes “beszélgetőbort” szeretnék belőle. Ezt nem akarom túl sokáig fahordóban tartani, nehogy megfogja az ízét. A muskotálynak nem feltétlenül áll jól a fa íz vagy a csersavasság.
A napokba kimosogatom, összerakom az úszófedelet és kipróbálom. Csak akkor viszem le a pincébe, amikor belefejtem a bort, mert nem nagyon tudom egyedül mozgatni a jószágot.

Prominens vendég

A zajos erjedésen átesett a bor. Ez a ballon oldalán lerakódott habmaradványokból látszik. Egy hét és teljesen kiforrja az összes cukrát. Ekkor lefejtem a durva seprőről és kap egy alapkénezést. Hagyományosan ilyenkor teletöltik az edényeket és hagyják állni a seprőn még egy hónapig, vagy Karácsonyig, de ez azt eredményezi, hogy a durvaseprőben bomlási folyamatok indulnak meg (megrohad), és nekem senki nem fogja bemesélni, hogy ennek a melléktermékei jót tesznek a bornak.
Az üresen árválkodó vörösboros hordót lekéneztem, ha minden jól megy, akkor pár hét múlva kap egy kis tartalmat is.

Tegnap rendbe tettem a törkölycefrét is. Nagy műanyaghordókban érlelődik hátul, és a hideg miatt már leállt az erjedése, úgyhogy teleraktam a hordókat, a tetejüket megszórtam borkénnel és lezártam légmentesen. Tavasszal figyelnem kell rá, hogy ha újra beindul az erjedés, nehogy szétnyomja a hordókat.

Pénteken díszkísérettel megérkezett a pincém eddigi legprominensebb látogatója. Ebédjét ott fogyasztotta. És mindennel teljesen elégedett volt.

Irtás

Nem vagyok időmilliomos. Ezért be kellet látnom, hogy a mostaninál nagyobb területet nem leszek képes megművelni és a megtermett mennyiséget sem tudnám hova tenni. Ez azt jelenti, hogy ha több fajtával szeretnék foglalkozni – és a levét inni -, azt telepítenem kell.


Az eredeti szőlőt még a hatvanas években telepítették. Az elpusztult Ottonel tőkék pótlására Chasselas (saszla) tőkéket telepített az előző tulaj. Ez nem a legjobb fajtaösszetétel.

Szőlőt persze vehetek minden évben, de a bor minősége alapjában, a szőlőben dől el. Nagyon sok verbális hozamkorlátozásról hallok, a hangsúly a verbálison van, mert gyakorlatban nem igen láttam a környéken senkit, aki ledobálta volna a termés felét még zölden.Ezért nekiláttam a fajtaváltás előkészítésének. Ki kell vágnom a régit (na nem az összest). A terv az, hogy két sor Chardonnay és két sor Olasz Rizling lesz telepítve egyenlőre.Ez nem a legkönnyebb munka, főleg, mert eltunyult irodista vagyok.

A munka jobb hatásfoka végett, elhívtam Lacát, hogy mozgassa meg egy kicsit a beállt derekát, Ő ásott Én vágtam. Egy ásónyom mélyen kiszedte a talajt és egy fejszével, jól odasóztam a gyökérnek. Jó esetben egy-két csapás elég volt.
Nagyon sok tőkének odvas volt a közepe, ezek szerintem nem húzták volna soká, amúgy sem.
A lerángatás a drótokról elég durva meló, mert lépten, nyomon beleakad az ember kezébe a vessző, kesztyűt meg elfelejtettem vinni. Amelyik tőke meg ránőtt a drótra, azzal nem nagyon tudtunk mit kezdeni, majd kisfűrésszel kell kivágnom belőle. Kihordtuk a kivágott tőkéket, és a karókat is. A karókat hazavittem, és ráérő időmben meghegyezem őket. Jók lesznek majd az új szőlőt támasztani.

A pincében szépen csendben forr a bor. Stabil 14 C fok van, és a széndioxid kiszellőzik, mert a gyertya szépen égett.

Levittem az új ászokfákat, ha majd lefejtettem a bort be is tudom rakni a hordók alá. Jó tartós akácfák.

A haverok megleptek egy préssel. Nagyon király, csak egy kicsit macerás lenne ezzel lepréselni az anyagot. A méret a lényeg.

Forr a bor

Szépen lassan pezseg a hordó belseje, hallani amint a kicsi buborékok szétpukkannak.

Mivel nem használtam semmi adalékot, sem fajélesztőt, ezért az erjesztést a szőlő héjon élő élesztőgombák, vadélesztők kezdték meg. Az élesztő fene egy érzékeny jószág. Ahhoz, hogy dolgozzon és szaporodjon, kell neki cukor, vitaminok és megfelelő hőmérséklet. Persze még egy csomó létfeltétel van, pl. a kénszint, alkoholszint, nyomás, de ezeket nem részletezném.

Szóval ezek a kis jószágok, levegőmentes környezetben szépen zabálják a cukrot, és csak úgy mellékesen alkoholt állítanak elő (meg hőt és széndioxidot). Majd, ha elkezd fogyni a cukor, vagy túl sok alkohol keletkezik, akkor elpusztulnak és az életben maradtak elkezdik emészteni az elpusztultakat. Az elpusztulás során és az emésztés során is különleges íz anyagok kerülnek a borba.

Fontos tényező még a hőmérséklet. Ha túlságosan hideg van, akkor az élesztők lebénulnak, szaporodásuk leáll. A túl melegben meg elpusztulnak, ezért lehet forralással tartósítani a mustot. Ha egy illatos fajtánál nem szabályozott hőmérsékleten történik az erjesztés, akkor a távozó széndioxid túl sok illatanyagot visz magával. Az ideális az, ha 17 fokon szépen lassan erjed ki a must. A nagyok szabályozott hűthető-fűthető tartályokban erjesztenek, így garantálni tudják az állandó minőséget.

Mit csináljon a magamfajta mezei borászkodó? Vegyen jó drágán szabályozható hőmérsékletű tartályt, ha-ha! Pont nincs néhány millám erre. Viszont a pincémben 14 fok van állandóan, és a tételeket viszonylag kis méretben erjesztem (max 200 liter), ezért nem tud a cucc túl magas hőmérsékletet elérni. Úgy gondolom, hogy még a zajos erjedéskor sem fog 20 fok fölé menni, feltéve, ha lesz zajos fázisa az erjedésnek.

A hordókat kotyogóval zártam le, és amikor elfogyott a kotyogó, kénytelen voltam rögtönözni. A fejtőcsövekből és egy vödör vízből raktam össze házi kotyogókat. A lényeg az, hogy a széndioxid kijöjjön, és a levegő ne tudjon bemenni.

Szüret

Na kérem, ez is mög vót!
Hétvégén leszüreteltük a muskotály kétharmadát. Rengeteg köszönet a segítőknek!
Szombat reggel kezdtünk neki a munkának egy kis reggelivel, kicsi borozással. Eligazítottam a szedőket, hogy csak a muskotályt szedjék, és ami rothadt, azt dobálják ki. (enni sem szeretném a rothadt szőlőt, nemhogy inni) Szerencsére nagyon szép volt a szőlő, csak az erdő felöli sor volt kicsit rothadt. Kicsit hűvös, de munkára kiválóan alkalmas időben, pillanatok alatt teleszedték a ládákat, úgyhogy rohanhattam be a pincéhez, és Imivel és Petivel megkezdtük a feldolgozást. A zúzó bogyózó jól vizsgázott, csak legközelebb kell neki egy villanymotor, mert a műanyag hajtótárcsa nem egy tartós megoldás, meg a tekerés hatására állandóan elmozdult az egész szerkezet. Amint kiürültek a ládák azonnal mentem vissza velük a szürethez, de nem voltam elég gyors, mert elég sokat kellett ácsorogniuk a szüretelőknek. Tanulság, kétszer ennyi láda és kétszer ekkora utánfutó kell legközelebb. És szükség lesz még egy szüretelőkádra is.A ledarált lebogyózott szőlő addig ázott héjon, amíg a másik szüretelő kád tele nem lett, úgy két órán át. Aztán egy nagyon gyors és kíméletes préselés után egyből ment a hordóba a lé. Így a nap végére négy hordó és egy 50-es ballon lett arasznyi híján tele.400 liternyi cefrét pedig ott hagytunk a kádakban héjon ázni (kicsi borként szórtam a tetejére), amit vasárnap préseltünk csak ki. Ebből is megtelt egy hordó meg két ballon.

Mivel a minőség a cél nem a mennyiség, és idővel sem voltunk nagyon eleresztve, ez az 1100 liternyi szinte színmust nagyon szép mennyiség. Nem is tudtam volna többet elrakni, megteltek az edényeim. A hordókat lezártam kotyogóval, lemostam a prést, összesöpörtem a pincét, elpakoltam az útban lévő dolgokat és rájuk csuktam a pinceajtót. Két hétig felé se nézek a pincének.Eredetileg vissza akartam hordani a törkölyt a szőlőbe, de erről lebeszéltek. Annyi lé maradt benne (szinte kézzel ki lehet nyomni), hogy érdemes lesz belőle pálinkát főzetni. Így lett 400 liter törkölycefrém is, ebből májusban remélhetőleg finom pálinka lesz. Eperfahordóban érlelem majd.