2007. november 26., hétfő

Pincemunkák

Vasárnap meglátogattam a pincét. A képeken a dátum senkit ne tévesszen meg, nem vettem részt időutazás tanfolyamon csak egy olyan fényképezőgépet kaptam kölcsön ami ráírja a képre a dátumot, de én ezt nem tudtam és nem állítottam be a rendszeridőt.
Eredetileg hordókénezés lett volna a napirendi feladat. Kinyitottam a kis 100l-es hordót és enyhén égett kénlapot találtam. Ez azt jelenti, hogy ez a hordó elég rossz állapotban van. Nem veszi be a ként tehát, nincs benne oxigén(nem a vízbül veszi ki) tehát valami elhasználja, tehát penészes. Beleszagolva tiszta illata van, nem dohos, nem értem miért nem ég el a kénlap.
Hazahoztam a 100l-est és vettem hordótisztító szert meg diópácot, ha jó idő lesz indul a mosási hadművelet.
Ez itt a képen egy régi szúette szőlő daráló, a felújítása nem lesz kis meló.


Volt otthon egy felesleges kis fiókos fakkos szekrény, azt gondoltam jó lesz az apróságokat tárolni. Egyenlőre kóstolópoharak meg parafadugók vannak elszállásolva benne.

Íme a legújabb szerzeményem, egy 34l-es üvegballon. Fejtési gondjaim orvoslását várom tőle. Bort fejteni ilyen kis mennyiségben egyébként jó dolog, az ember megszívja a tömlőt és hopp egy kis korty beszalad a szájába, amikor töltődik a ballon, a száján koncentráltan jön ki az illat. Mámor!

Az ászokfa két akácoszlop, nem igazi, hogy kerek. Bandi bá ezt úgy orvosolta, hogy deszkát tett a hordók alá ami már elkorhadt. Tehát meg kell gyalulnom az oszlopokat, vagy új rendes ászokfát kell csináltatnom egy asztalossal.


A régi prést is fel kell újítanom, öntötvas lábazata van, igazi békebeli darab legalább egy mázsa. Le kell rozsdamaróznom, meg festenem. A kosarát is rendbe kell hoznom.

A Rizling meg megsértődött rám. Amikor betöltöttem a tartályba, olyan illata volt, hogy csoda. A töltés után a tartályban elégettem egy negyed szelet ként, hogy ne ecetesedjen be (nincs oxigén nincs baci). Ez két hete volt. Most vittem haza a borból, hogy megkostoljam. Eltűnt az illata, átvette a ként, és újbor lévén még zavaros is egy kicsit. Ehhez szerintem nem nyúlhatok legalább februárig. A többi meg derítés alatt áll, szóval nincs mit inni a pincében.

2007. november 21., szerda

Kisérletek a borral

Időközben néhány dolog elintéződött a pincével és a szőlővel kapcsolatban. Az egyik, hogy az ÉMÁSZ átírta a villanyórát a nevemre, és mindezt el tudtam intézni a Neten keresztül. Na nem mindent, mert a szerződéskötéssel együtt jár, hogy kijönnek megnézni nem lopom e az áramot. Meglepően segítőkészek és emberiek voltak, felhívott egy szerelő, hogy jönne és mikor jó nekem. Megbeszéltük, hogy mikor és azt is, hogy egy órával előbb felhív, ha indulnak Tarjánba, hogy én is odaérjek Pestről. Csodák-csodája meg is tette, tizenöt perc alatt leellenőriztek mindent, aláírtam vagy 6 helyen a papírokat, közben kedélyesen elbeszélgettünk a borozás mennyiségi korlátairól.( nekik is meg szokott ártani 4 liter)

Közben lejárt a szőlő terület vásárlásakor kötelező hirdetmény 15 napos határideje(nem kellett másnak) úgyhogy elindúlt a földhivatali ügyintézés is.

Vettem Bandi bától (övé volt a szőlő) 70 liter bort, ami abból a szőlőből van amit megvettem tőle. Szóval valami hasonló borom lesz nekem is(legalábis az alapja hasonló lesz), az Öregnek egészen iható bora van, ahhoz képest, hogy műanyag tartállyal dolgozik. Ez egy mindent bele bor, tehát benne van a csemege szőlő is valószínűleg változatos érettségi fokozatokban. Nem hiszem, hogy külön szüretelték volna a Pölöskei Muskotályt meg a Saszlát. Tehát a bor íze rendben van, zamatos teljesen száraz, és hosszan cseng le, talán kicsit van egy kis kesernyésség benne, amit a bogyózás hiányának tudhatunk be. Illata gyümölcsös nem tolakodó Ottonelre jellemző. Igazi jó fröccsbor. A színe már más tészta. Zavaros, tele lebegő alkatrészekkel, barnás óbor színe van. Lehet, hogy kevés ként kapott valamikor.

Úgy döntöttem kisérletképpen lederítek 1 litert. Vettem Tükrös nevezetű derítő anyagot, és a hátoldalra írtaknak megfelelően vegyítettem vízzel és főztem 4 percig, állni hagytam majd hozzáöntöttem a borhoz. Látszik az üledék az alján.


6 nap után gyönyörűen letisztult a bor, fényes tükrös, szalmasárga. Úgy döntöttem lederítem az egész tételt.
Itt egy összehasonlítás. Balrol jobbra Szőke Mátyás féle Gyöngyöstarjáni Ottonel, Bandi bácsi lederített, és lederítetlen Ottonel. Ízvilágban hatalmas a különbség a Szőke féle szinte félédes a Bandi báé meg tökéletesen száraz sokkal savasabb, szinte már túl savas. A derítés szerintem egy kicsit hatott az ízére is, eltünt belőle valami mellék íz, amit nem tudok meghatározni talán egy kis mandulás kesernyésség. De kell neki szerintem egy hónap pihenés, hogy kiheverje amit elkövettem ellene. Fél litert elteszek a pincémbe pihizni.
Vettem még a második pinceszomszédomtól 20 liter rizling szilvánit, új bor. Csak nagyon keveset tudtam kóstolni belőle, mert a pincétől még haza kellett vezetni, de az alapján értékelve nagyon frankó. Illatos, tiszta, friss. Az acélba átfejtve már nem fog fejlődni, de legalább nem veszít az illataiból.

Ha valaki betérne hozzám, mostmár nem csak az üres pincét tudom mutogatni, hanem meg tudom kínálni egy kis itókával.

2007. november 20., kedd

Új kedvenc

Az úgy volt, hogy engedtem az enyhe pressziónak, miszerint nekem sürgősen egy télikabátra van szükségem. Ennek érdekében meg kellett látogatnunk a legközelebbi BÁJ-WÉJ-t. Ez eddig rendben is van, mert, ha rajtam múlna 15 éves szakadt pólókban és kinyúlt kötöttpulcsiban járnék mert az a kényelmes, de nem rajtam múlik. Szóval stafírungolás volt napirenden. Elzötyögtünk Dunakeszi mellé, és kompenzációként (férfiembernek nagy kínszenvedés a ruhavétel) Kedvesem azt ajánlotta, hogy menjünk be a most nyílt BAUHAUS-ba (nem teljesen önzetlen a dolog részéről, Ő is imádja a kütyüboltokat).
Szóval jobbkanyar és 100forintos talicska a kézbe, és már bandukoltunk is a sorok között. Első pillantásra ugyanaz mint a többi szakáruház csak kicsit nagyobb. A kertrészleg felé vettük az irányt, mert szülinapi ajándék gyanánt kellett néhány virágot újítani. Feltűnően nagy választék volt, és normális eladók. És itt jön a lényeg, betúrtam magam a kisgépek közé és mit látnak szemeim, borászati eszközök garmadát. Na jó, kicsit túlzok, csak egy salgó volt megpakolva ballonokkal meg apróbb eszközökkel, de már ennek is örültem mint plébános az új ministráns fiúnak. Azért e nagy öröm, mert felkutattam néhány borászati szaküzletet, de azok mintha összebeszéltek volna ellenem, mind a városnak azon pontjaira helyezték magukat ami nekem nem esik útba. Tehát, ha egy kis borként szerettem volna venni, eddig úgy történt, hogy munkaidőben elzötyögtem a város másik felére, megvettem, vissza a melóhelyre zöty-zöty. Uszkve fél nap!

Árakat tekintve lehet, hogy nem ez a legolcsóbb beszerzési forrás, de az apróságok megvételére ez a legalkalmasabb(nyitva van hétvégén). Megvan a kedvenc boltom!

Persze meg lett véve az új télikabát, nem is volt olyan szörnyű.

2007. november 5., hétfő

Pincemanók

Törpék a szőlőben. Szép idő volt, mentünk egyet kirándulni a szőlőbe, megmutattuk a feltörekvő nemzedéknek, hogy miből lesz a must, na meg a bor.


Dorka természetesen a legnagyobb sárban közlekedett:

Pincemanók:

Nagy szakértelemmel vizsgálták a borászati technológiámat:
Egy kóbor macska sokkal jobban érdekelte őket:
Cicicc
Amikor elmentek a törpék (és felügyeletük), akkor kezdtem a melónak. Először úgy gondoltam, hogy szép símára egyengetem a padlót, de gyorsan kiderült, hogy masszív szikla az egész. A csákány szépen szikrázott, esélyem sincs elegyengetni az alját. Marad amilyen volt.
Összeszedtem a rengeteg elkorhadt fát és törmeléket, némi szemetet, és egy helyre kedtem gyűjteni. Ki kell majd vödröznöm, a szemetet meg zsákokban elvinni. A pince egyik felét kitakarítottam, a hordókhoz még nem nyúltam. Egyenlőre a sarokba tettem be az üvegeket és az árva úszófedelest.
Felszereltem az új világítást. Nem volt egyszerű a történet, mert erősen málik it-ott a plafon.
A lomok:

Alakul ez mint púpos gyerek a prés alatt.