2009. október 29., csütörtök

Pincében

Levittem az üvegballonokat a pincébe. A lesarazott muskotályt hétvégén le fogom vinni a pincébe. Ezt még nem akarom hordóba tenni. Lassan hatvan napja érik héjon, de nem tudtam zárt helyre tenni, ezért a fagyok előtt le kell fejtenem.
Lehordtam a pincébe a tiszta üvegeket, és ha már ott voltam, megnéztem hol tartanak a borok. Jelenleg még szépen erjednek, pezsegnek, a kotyogók még zenélnek. A Chardonnay-ból egy hordó és két 54 literes ballon volt forrás híján. Egy ballonból majdnem teljesen teletöltöttem a hordót meg a másik ballont. A forrásnak ezen a szakaszán már nincs habzás, nem fog kifutni a kotyogón keresztül, viszont már nem termel annyi széndioxidot sem, ezért csökkentem a légréseket. Meg minek legyen annyi felé a bor.
Közben meg is kóstolgattam a borokat, persze csak szigorúan kiköpve, mert ugye a jogsi ugrik, ha rajtavesztek. Az erjedő bornak különleges íze van. Az élesztős illat és íz mögött nehéz megtalálni az igazi bort. A pezsgés még az orrába is beeszi magát az embernek, de nagyon jó látni, érezni, hogy jó irányba mennek a dolgok. Semmi romboló mellékíz és semmi penetráns, oda nem illő szag.
Még néhány hét és lecsendesednek a hordók, tisztulnak, fényesednek, megillatosodnak. Már alig várom.

2009. október 20., kedd

Forr a bor

Hétvégén kirándultunk egy kicsit. Andris le akartuk egy kicsit fárasztani, meg mi is ki akartunk szabadulni a négy fal közül. Kimentünk a szőlőhöz és ott sétáltunk egy kört az erdőszélen. Andris minden göröngynél és fűszálnál megállt és nagy érdeklődéssel vizsgálta. Kapott kökényt, csipkebogyót, makkot (Makkmarcit) és dobálta a kavicsokat. Igazán jót sétálgattunk, vagy 500 m-t másfél óra alatt. Szedtünk szőlőt, amitől rendesen sáros lett mindenki és Andrist lenyűgözte a vadriasztásra felkötött, szél lengette PET palack.

Átmentünk egy villámlátogatásra a pincébe. Ellenőriztem a kotyogók vízszintjét, beszagoltam az erjedő hordókba, meghallgattam a pezsgést. Egy nagyon enyhe kénhidrogénes jelleget véltem felfedezni az erjedő tételekben, ezért adtam mindegyiknek egy kis élesztő tápsót. Ez egy természetes anyag, élesztő sejtfal készítmény. Olyan, mint az emberi szervezetben a vitamin. Nagyon kevés kell belőle, de ha hiányzik, akkor nagy bajok lehetnek, és szép fokozatosan kell beadagolni, az sem jó, ha túl sok van.


Hazahoztunk egy kishordó törkölyt, meg egy hordó aljbort. Ezek itthon várják a pálinkafőzés tavaszi rítusát. Most már nincs felesleges cucc a pincében. A Bertát (600 literes tartályt) kell még kimosnom. És az otthon kimosás és áztatás alatt álló két hordót kell visszavinnem még a fejtés előtt. A terv az, hogy teljes letisztulásig fahordóban tartom a borokat, a Chardonnay-t valószínűleg addig ászkolom, ameddig igazán kihozza a karakterét a hordó. Ez akár lehet 8 hónap, de ha szükséges akár egy évig is hordóban érlelem és közben folyamatosan figyelem. A muskotályoknak nem áll túlzottan jól a hordó íz, ezért ezeket a tisztulás után egyből tartályba fejtem.


Ez a terv, de ez még sokat változhat idővel.

2009. október 12., hétfő

Préselés

Hat nap héjon erjesztés után nekiláttam végre a cefre kipréselésének.
Azért nem volt egyszerű ennyire a helyzet. Még nyár elején megbeszéltem Feri-bátyóval, hogy veszek tőle szőlőt. Szüret kezdetén meglátogattam, elmondta, hogy miből választhatok. Nyolc hektáron termeszt szőlőt, viszonylag sok fajtát. Megdumáltuk, hogy 500 kg Chardonnay-ra nevezek nála. A szőlővel igazából a felesége foglalkozik, úgyhogy a további bonyolítás már vele történt.
Amikor szedték a nagyfelvásárlónak konténerbe, akkor jelentkezett. Mondtam, hogy én akkor nem tudom feldolgozni, mert hétköznap nincs segítségem. Megbeszéltük, hogy amikor maguknak szedik, akkor kell nekem is, minél később annál jobb.
Ez október első péntekjére esett. Reggel nyolcra már le volt szedve a szőlő, lemázsáltuk és elvittük a pincéhez. Mivel egyedül voltam, ezért a feldolgozást lent alakítottam ki a pincében. A zúzó-bogyózót a prés mellé állítottam egy kádra, az 500-as kádat e mögé tettem. A ládában lehordott szőlőt ledaráltam, miután megtelt a bogyózós kád, akkor a cefrét átmertem a nagy kádba. Gyorsan kellett dolgoznom, mert kellettek a ládák a következő szürethez. A második zúzás már a muskotály cefre kipréselése után történt. (közben el kellett mennem a földmérővel körbenézni a telket)
A nagyon jó illatú cefre 21,5 fokosan került hordóba, és a fél nap héjon tartás is hoz némi pluszt. Eredetileg tovább szerettem volna áztatni, de nem fért volna bele az időmbe, hogy két nap múlva is lemenjek a pincébe.

A szőlő adatait is kikérdeztem, a dűlő neve Barna-tanya, 11 éve telepített, nagyon erős tőkék kb. 2 – 2,5 kg terheléssel. Szóval minden adott, hogy szép bor legyen belőle.
A mennyiségről is ejtsünk szót. Az idén két szüretből összesen 500 kg szőlőt szedtünk és ehhez vásároltam 500 kg Chardonnay-t. A teljes képhez azért tudni kell, hogy kivágtunk két és fél sort és az őzek megzabáltak két sort, de így is igen kicsi 0,8 – 1 kg közötti tőketerheléssel termettek a tőkék. Jövőre kicsit hosszabb félszálvesszőket kell hagynom.
Két hordó és két 54 literes üvegballon van forrás híján tele a pincében és egy kádban 250 liter cefre pihen lesarazva a kert hátsó részén. Ez összesen (jó közelítéssel) 650 liter bor. A tavalyi mennyiség fele. Mondjuk, a tavalyi borból még tartályban van 400 liter, még azzal is kell kezdeni valamit. Például meg kell innunk! Két hordó árválkodik a pincében kotyogóval a tetején, ez a tavalyi hét hordóhoz képest siralmas. De a minőségnek mindenképp a javára kell, hogy váljék ez a drasztikus hozamcsökkenés.
Törkölyből is igen kevés lesz az idén 240 liternyi bogyóhéjat tettem hordóba, ebből lesz pálinka májusban.