Kérem szépen, ez már a negyedik hónap, hogy a gombák pusztítják a cukrot és melléktermékként alkoholt és széndioxidot állítanak elő. Adnak ők még hozzá mást is a folyadékhoz, amit az ember fia szívesen magához vesz, de ezt most terjedelmi okok miatt nem részletezném.
A pincében öt fok és magas páratartalom uralkodik, de ez úgy tűnik, nem nagyon zavarja a jószágokat, hogy a dolgukat végezzék. Csak lelassítja az erjedést, de meg nem akasztja. A ballonokban szépen látszik, hogy a buborékok elpukkanak a tetején a habnak.
A tartályban meg még mindig erős a szénsav illata a porvédő és az úszófedél között.
A sillert (Kékfrankos) is megkóstoltam, de még nem fejtettem át. Szépen kezd letisztulni, még néhány napot adok neki, hagy pihengessen. Ízében még érzem az erjedési kesernyét, ez majd szépen elmúlik, és lesz 50 liternyi kedves borom. Fejteni, kénezni még nem érdemes, sok még a cukor. A nagy hordót kell még rendbe tennem és feltölteni vízzel. A szőlőben már régen nem jártam, majd az erdőt kell visszavágnom még a tél folyamán. De erre majd ki kell bökni egy egész napot.
2012. január 17., kedd
2012. január 7., szombat
Forralt bor
Két üveg siller bort és egy üveg mustot egy erre a célra megfelelő méretűnek ítélt lábosba öntünk, és majdnem felforraljuk. Időközben hozzáadunk jó sok vaníliáscukrot, egész fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, néhány kanál cukrot. Igazán ínyencek egy pici chili paprikát is megfürdethetnek benne egy fél percre, ez rettentő pikánssá tudja tenni a matériát.
Nem szoktam teljesen felforralni soha, mert az alkohol fontos alkotórésze és nem szeretném, ha az a forralással távozna. Az etanol forráspontja 78,4 °C (351,6 K), ezt az értéket minél rövidebb ideig szeretem túllépni. Mint minden felnőtt üdítőnél (koktélok), itt is a sav-cukor arány a legfontosabb, ha ezek harmóniában állnak, akkor a többi íz-illat tovább gyönyörködteti az érzékeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
