2010. szeptember 23., csütörtök

Szüret

Reggel még javában szakadt az eső, amikor megérkeztem a telekhez. Az út annyira szét volt taposva a telek előtt, hogy csak a bekötő részig húzattam az utánfutót. Onnan cipeltük be a cuccokat. Sátorállítással kezdtük. A régi nagy ponyva alá befért a sörpad és az asztal. A cipekedést megkönnyítette, hogy elhoztam otthonról a talicskát. A sátor alá beülve anyáztuk az esőt és reggeliztünk. Akinek meg lehetett lepárolt törkölyt nyomtam a kezébe.


Mire a csapat nagy része befutott, elállt az eső és nekiláttunk az ebéd előkészítésének. Gyorsan földobtuk a gulyást, és mentünk a szőlőbe csapatostul.


A sár, ami ott fogadott minket elképesztően ragaszkodó volt. Néhány lépés után tíz kilóval nehezebbek lettünk.





A Jómunkásemberek gyorsan kapkodták a fürtöket, és mire a feléhez értek, már megfőtt a babgulyás.


Mivel kocsival képtelenség lett volna eljutni a szőlőig, a ládákat talicskára raktuk és hármasával kitoltuk az utánfutóhoz. Még jó hogy az erdő felöl nem jártak traktorral az úton, ha azt is felszántják, meg lettem volna lőve, hogy hordjuk ki az anyagot.




Négy óra után végeztünk a szedéssel és közben Áron keményen nyomta a feldolgozást is. Egy háromszázötvenes kádba 19 láda szőlő fért lebogyózva. A bogyózás közben száz literenként egy féldeci törzsoldatot kapott a cefre, hogy véletlenül se legyen illós a végtermék, de azért a forrás beindulásával se legyen gond.
A pincébe lejuttatáshoz viszont kellett az ember meg az idő. Megint jó sokáig tartott, mire az összes cefre lejutott a pincébe, és mindenki válla megsínylette a láncban adogatott vödrök súlyát. A jövő évi innováció, egy cefre lejuttatására képes csőrendszer lesz valamilyen garattal, hogy csak abba keljen belevödrözni és a végén lévő kádból egyből mehessen a présbe.


Ezer liter cefrét kezdtem el kipréselni. Első körben kipróbálta az Attisch által leírt technológiát, miszerint táposzsákon keresztül szűri meg a mustot, még a présben. Ez bizony igen ráérő embereknek való, még a színlé is igen lassan csurgott át rajta. Ezért ezt gyorsan föladtam, és maradtam az eddig alkalmazott eszközöknél. A prés kifolyó alá fémháló, a szivattyú szívó részére szűrő. A mustot a nagy tartályba szivattyúztam egyből. Másnap reggel az ülepedett mustot átszivattyúztam a kisebb tartályba, ott fog kierjedni.



A prést nem nagyon húztam meg, időm sem lett volna agyonnyomkodni a cefrét, meg a jó törkölypálinkát nagyon szeretik a segítők. Jelentem az idei anyag is ki fog tenni magáért.
Hétfőn lettem kész a pincében. Összepakoltam és lemostam mindent. Csak az ötszázas kádat hagytam ott a borfejtéshez és két kishordó törköly maradt, amit haza kell hoznom. A tartósításra szánt musthoz hozzáadtam a bentonitot, néhány nap alatt leülepszik, lefejtem, leszűröm és palackozom. Eliszogatjuk ezt egész télen Andrissal.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello!

Én idén használtam először a kádszűrőt a nagyapámmal és meg kell mondjam nagyon bevált. Elég nagy darab de ha ferdén is teszed a kádba simán ki lehet szivattyúzni a lét.
Így jószerivel csak a bogyókat kell présre tenni.

Balázs