2008. június 24., kedd

Befűzés

Szőlő annak való, aki minden munkát időben el tud végezni. Ez most rám nem áll. Kezdenek összecsapni a fejem fölött a hullámok. Nagyapám erre azt mondta volna, hogy „megint egy seggel akarsz megülni két lovat”.

Alapvetően ateista természet vagyok, de egy felsőbbrendű Murphy –ben hiszek. Nálam ez úgy jelentkezik, hogy ügyfeleim két hónapig csendben és elégedetten használják gépeiket, a melóhelyen viszonylagos nyugalomban termelem a profitot, majd egyszer csak elszabadul valami, és mindenkire egyszerre jön rá a cserélhetnék, javíthatnék, rejtélyes hibajelenség orvosolhatnék. Általában akkor, amikor helyt kéne állni a rendszeres fizetést biztosító munkahelyen is, mert valami extra meló van. Most még tetézte a dolgot a sulibeli vizsgázás és a szőlő munkaigénye.

Két hete a hajtásválogatást hat soron könnyedén meg tudtam csinálni, fél nap alatt. Most annyit erősödtek a hajtások, hogy ugyanannyi idő alatt két sorral végeztem. Elkezdtem befűzni a dupla drótok közé a vesszőket. Ez nem egy leányálom munka. Főleg nem kánikulában 8,3-as UV-B riasztásban. A nap mérlege, hogy a drót megnyúzta a csuklómat meg a kézfejemet, plusz jól leégtem, de az egyharmadát befűztem. Be kell szereznem egy hosszúszárú vékony kesztyűt.

2008. június 17., kedd

Dzsumbuj

Jó ideje nem volt időm a szőlőben munkálkodni, amikor meg volt egy kicsi, akkor meg kitört rajtam az allergia és nem tudtam befejezni, amiért kimentem.




A hátralévő munkák így virágzás után, a hajtásválogatás és a megmaradt hajtások befűzése a kordonok közé. A hajtások többsége már elég hosszú ahhoz, hogy a dupla drótok közé fűzhessem, és ahhoz, hogy szép egységes lombfalat tudjak kialakítani, ki kell szednem a fölösleges hajtásokat. Ez azért is fontos, mert a permetezés hatékonyságát javítja és a napfény is jobban éri a termő vesszőket.


2008. június 16., hétfő

Bozót

Nagy titokban folyt az előkészület Halacska komám legénybúcsújára. Kokó azt találta ki, hogy lecsalja Gyöngyöstarjánba teleknézés ürügyén, és otthagyja egy kocsmában. Kap egy itinert és vicces feladatokat kell megoldania ahhoz, hogy eljusson a pincémig. Ott iszunk, kajálunk, aztán átmegyünk a telkemre bulizni meg szalonnát sütni.


Ez így rendben is lenne, csak infrastruktúrálisan nem volt felkészülve sem a pince sem a telek egy legénybúcsú ellátására. A pince nem rendelkezett elég ülőhellyel és még ott voltak a kidobásra ítélt öreg hordók. A telek tele volt vadrózsa és egyéb szúrós bokrok tömkelegével és nem volt WC.



Két héttel az esemény előtt egy szombati napon levonultunk Kokóval és DCsabival fejszével és benzines kaszával felszerelkezve. Hamar kiderült, hogy a kasza bozótvágó része nem alkalmas a vadrózsa irtására, ezt kézi erővel, baltával abszolváltuk. Szép nagy tornyot raktunk a kiirtott bokrokból, aztán elégettük.

Budi builder-kedtünk. A helyi fatelepen vásárolt félkész kerti WC-t lekezeltem, Kokó nekiállt kiásni a gödröt. Küzdött egy kicsit a kövekkel, csákánnyal kellett rásegítenie. Takaros kis budi lett, és a kitakarított területre is jó ránézni.


2008. június 11., szerda

Hajtások

Rég esett szó a blog eredeti témájáról, a szőlőről. Megpróbálom pótolni a lemaradásom a következőkben.A szőlő köszöni szépen, jól van.

A kötözés után szépen elkezdett megeredni a szőlő, a permetezéseket Jancsi bátyám rendszeresen csinálgatja.

Igazán nem volt időm még fölmérni a tőkék állapotát, de elég sok a tőkehiány és kb. tíz-húsz tőke nem eredt meg idén. A támrendszert is meg kell majd igazítanom itt-ott. Lesz melóm rendesen.



2008. június 10., kedd

Trepni túra

Északi szomszédunk jól el van látva tengerszint feletti huplikkal. A Szlovák-paradicsom ezek közül szépségben abszolúte kiemelkedő.











Akkor még Pesten laktunk, majdnem tovább tartott kikeveredni a városból, mint átautózni a szomszédokhoz. Szokás szerint a határnál találkoztunk, kávé, pisi, korona vétel, és gyíí. Akkor még volt határellenőrzés, formális, a két határőr állt egymás mellett és leginkább az úti okmányok számát egyeztették a kocsiban ülők számával. A tótok állítólag azért nem fejlesztik a határ menti körzetet, mert magyarság ellenesek. Nos ezt mi nem tapasztaltuk. Lehet, hogy az autópálya nem ér el a határig, de az utakat teljesen rendben tartják. Az út menti kis falvak, városok folyamatosan fejlődnek, üzletek nyílnak, az emberek új autókkal járnak. Szóval mi nem ott élünk, de a kívülálló szemével nézve, nem akkora az elnyomás, mint ezt itthon sokan hangoztatják. Ennyit a politikáról.





















Kempingben szállásoltuk el magunkat, két faházat töltöttünk meg. Van egy fajta hangulata ezeknek a kis faházaknak, a meredek lépcsővel és az összefirkált falakkal. Az esti iszogatásokhoz összevásároltunk mindenféle söröket. Általában az évnek ezen pár napján sörözök én is. A dumapartik jó sokáig szoktak tartani, és a Becherovka is szépen fogy.Bemelegítő túrával kezdtünk, még a megérkezés napján. Csak egy kis ízelítőt kaptunk a sziklafalba rögzített trepnikből és a kis vashidakból.
















Másnap elindultunk a Hernád áttörésen végig. Ez egy szép kis turistaút úgy 10-15 Km lehet. A bejáratnál jegyet kellett venni, kicsit furcsa volt, hogy egy túra úton legombolnak rólunk 40SK-t, de kipengettük. Kaptunk szép színes jegyet.Először fa lépcsőkön és hidakon vezetett az út, aztán egyszer csak megszűnt az útnak alkalmas földsáv és maradt a folyó által kivájt meredek sziklafal mind a két oldalon. Itt kezdődtek a trepnik, olyanok mint egy tálca négy-öt ponton rögzítve a sziklába. Kapaszkodónak egy lánc van kihúzva a tálcák fölött, néhol kicsit negatív a szilafal, tetszett, hogy néhol tíz-húsz méterrel alattunk hömpölyög a folyó. Egy darabig számoltam a hidakat, aztán feladtam. Zozó mindegyiket behintáztatta, és élvezte a csajok parázását.
A kilátó szikla 143 méterrel magasodik a völgy fölé. A pazar panorámát élveztük ebédelés közben. Megérte fölcaplatni.



























A legnagyobb élmény a Sokolia dolina volt. A völgy lába kb. 600 m-en van a teteje 960 –on kellemes „sétának” ígérkezett. Háromnegyed óra caplatás után elértük a létrákat, a maradék 200 m szintkülönbséget függőlegesen tettük meg. Gyönyörű panoráma a teljes völgyre, mellettünk a vízesés és a vadregényes táj. Megértettük a belépőjegy szedést is, nem lehet semmi pénz és energia ennyi létrát, trepnit és hidat karbantartani. Szerintem, ha ez Magyarországon lenne, vagy olyan lenne mint a Balaton, középszar színvonal megfizethetetlen árak, vagy széthordták és teleszemetelték volna az egészet.