Pálinkafőzés

Hála a Multik költségérzékenységének, az új céges autónk egy olcsó, ámde nagy autó lett. A kifőzetni szánt borok hazaszállítása nem volt nagy mutatvány vele az idén. A marbon kannákat könnyedén nyelte el a csomagtartó. A hatvan literes hordókban erjesztett törkölyt már egy kicsit rendezgetni kellett, hogy jól elférjen. De nem kellett utánfutózni!
Szombat délelőtt indultunk Zozóval a turai szeszfőzdéhez. A tavalyi főzési hely nem nyerte meg a tetszésemet. Azon kívül, hogy lópokróc modora volt a fickónak, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem nyúlta le a pálinkám egy részét. Szóval idén Turára vittem a cefrét és nem bántam meg.


Egy hagyományos fa tüzelésű kétüstös pálinkafőzde Tura határában émelyítő mazsolás cefreszaggal. Marika a főzőmester irányítása alatt feltöltöttük az első üstöt a törköllyel és a borral. Ez egy dupla falú üst, amiben vízköpenyen át melegítik fel a cefrét, és a durva alkoholok egy vízhűtéses tartályban csapódnak ki a túloldalon. Egy alkohol fokmérő ad információt a párlat aktuális alkoholtartalmáról. Amikor ez eléri a 13 fokot a főzés leállítják, mert az már nagyon sok nem kívánt anyagot vinne be a pálinkába. A második lepárlás a másik üstben történik. Itt is egy alkohol fokmérő jelzi a lőré megindulását, és ezen már van egy rafinált VPOP-s műszer, ami az átfolyt mennyiséget és alkoholfokot regisztrálja. Minden csepp után adózni kell.
Az első lepárlásból 68 fokosan indult el a cucc, ami igen jónak számít, a finomításnál a fokmérő nagyon sokáig teljesen eltűnt. Este fél nyolcra végeztünk és már nagyon tele volt a fejünk a cefreszaggal. Jóból is megárt…