Vettem egy seregélyriasztót az Interneten. Nem volt rettenetes ára, de nem azért vettem, hogy azonnal kidobjam. Egy hete, amikor a madárhálót kiraktuk az egyik oszlop tetejére földrótoztam az elektromos seregélyriasztót is. Elég hangosan csiripelt félpercenként, de a tábla másik felén már nem lehetett hallani. Tehát aki az úton ment az már nem hallotta. Ebből gondolom, hogy valamelyik a táblában dolgozó napszámos vagy arra mászkáló vadozó lehetett a szemétláda szarházi mocskos tetű, aki ellopta. Remélem, ami pénzt kap, érte azt mind a gyereke gyógyszerére költi. Ja és akadjon meg a torkán az a nagy szemű csemegeszőlő, amit leszedett. Az a rohadék csak azt az egy tőkét szedte meg, ezen volt négy-öt fürt későn érő nagy szemű nagy fürtű szőlő. Ezt is költse gyógyszerre meg temetésre.
Érdemes ebben az országban bármit is termelni, valamivel bajlódni?
Igaza van: http://www.youtube.com/watch?v=iMU8F_HVMBI
2011. szeptember 23., péntek
2011. augusztus 10., szerda
6 mázsa mínusz
Leszüreteltem 6 mázsa szőlőt egyedül négy sorról. Gyorsan ment. Összesen egy nap alatt megvolt a dolog.
Gyakorlatilag megfeleztem a termést a tőkéken. A fürtválogatásba a végére úgy belejöttem, hogy talán még egyes tőkéknél túlzásba is estem. De minden hajtáson csak egy fürt maradt. (vagy egy sem, mert túl közel estek a drótokhoz) Csak azért 6 mázsa mínusz az eredmény, mert a többi soron fönnhagytam az összes szőlőt. Úgy döntöttem, hogy idén csak ebből a négy sorból lesz bor. A többit leszűröm mustként, és lepalackozom. Jövő nyárig mustot akarok inni.
Apokaliptikus képek következnek, a helyi öregek teljesen hülyének néznének, ha meglátnák mit csináltam. Náluk a szőlő teremjen amennyit bír.
A piros szlanka bogyója meg már kezd színesedni.
2011. augusztus 9., kedd
A rettentő házőrző
Reggel a bejárati lépcsőn napozott a lenti félelmetesen harcias hüllő. Ahogy kinyitottam az ajtót beszaladt. Próbáltam kitessékelni, de mint a Tom és Jerry-ben kipörgött a lába a padlón. Nagy nehezen kiraktam, és akkor támadólag lépett fel. Miután jól kiröhögtük, le is fényképeztük a félelmetes házőrzőnket. Szóval nem a méret a lényeg, hanem a harciasság. Az ott a háttérben egy tavasszal lekötözött szőlővessző, és hát gyíkuraság még ennek a méretét sem érte el.
2011. július 21., csütörtök
MLM
Nem a szőlőhöz kapcsolódik a téma, de úgy gondoltam a kedves olvasóimmal megosztom, ami velem történt. Tanulságul, nehogy más is beszívja a dolgot.
Előre leszögeznék néhány alapvetést: zsigeri ellenérzésem van minden Multi Level Marketing féle értékesítési móddal, nincs az a pénz, hogy én egy barátomat beszervezzem bármi ilyen kereskedelmi rendszerbe.
Tehát az MLM fanatikusok ne is olvassák tovább eme kis szösszenetet. Nem kérek a “mi rendszerünk teljesen más” megjegyzéseket. Nem, más! Mind ugyanarra az emberi gyengeség kihasználására épül, melynek neve hiszékenység.
Ezek a cégek a kilencvenes évek elején jelentek meg mifelénk. Anyukám, mivel barátkozós, félfalutismerő asszonyság, hamar beszipkázták ezek a cuccok. Anyagilag sem álltunk akkor a legjobban, az is csábító volt neki, hogy ugyanazzal kereshet egy kis pénzt, amit előtte sok éve is csinált. Boltos volt, tehát kereskedővér is csörgedezett benne, meg amúgy is mindenki ismerte. Szóval ezekkel a cuccokal mostunk, tisztítottunk, egészségmegőriztünk, meg satöbbi. Anyu nem egy nyomulós, mindenkit földbedöngölő ámerikai managger típusú versenyző. Ezért nem is szervezett maga alá hatalmas értékesítő hálózatokat. Csak az a néhány ember vette tőle az anyagot, akikkel amúgy is találkozott volna minden hónapban. Szóval ezekből sem lettünk gazdagok, de Anyu szerette csinálni, szeretett eljárni a cégek szervezte nagy bulikra, meg ezzel is egy kicsit emberek közé menni. Nagyon rá se fizetett soha, mert amúgy sem tudott nagy pénzeket belerakni a dologba. Még most is foglalkozik néhány ilyen cuccal, kicsit féltettem is emiatt, de a múltkor megnyugtatott, hogy ez neki jó hobbi, ne parázzak.
Szóval, amiért ezt a posztot kezdtem írni a következő. Ezek a cégek most más irányból támadnak. Fölfedezték a kor nagy találmányát, az Internetet. Közösen csinálnak egy webáruházat és az ott regisztrált vásárlókkal gyűjtetik be a további potenciális vásárlókat. Kábé ugyanaz a stratégia, mint az eredeti rendszerben, csak a korszellemnek megfelelő jelszavakkal operálnak (internetes közösség, presztizsmárkák, környezettudatosság).
Egyszer találkoztam valakivel, aki megadta a telefonszámomat egy barátjának. Így jutott el hozzám a hölgy, aki azzal hívott föl, hogy most alapítottak egy céget és munkatársakat keresnek. Kicsit gyanakodtam, ezért megkérdeztem, hogy ugye nem valamit értékesíteni kell. Jött a válasz, hogy ő geológus és ő sem ért az értékesítéshez, tehát nem. Elaltatta a gyanúmat, mert jó régen barlangászom és az ott előforduló geológusok földön (és alatta) járó emberek voltak, ebből általánosítottam. Este eljött a csaj, leültünk a teraszra, kicsi bemutatkozó duma után előszedte a klisé papírokat és kérdéseket. Mi a célod az életben? Akarsz e segíteni a barátaidnak? Na, ekkor ment föl bennem a pumpa, mint a szőkében, aki mellé ül a wcnek.
Szóval, úgy látszik, ezeket az embereket tanítják ezekre a kikerülős kommunikációs stratégiákra, mert a magamfajta beszervezésutálló emberek, már a régi trükkökkel alapból lepattintanák őket.
Ha már ott volt, akkor nem zavartam el a fracba azonnal, mert ugye vót gyerekszobám, de az összes mondanivalóját megcáfolva, adtam neki némi verbális élveboncolást. Amikor a pénzéhségemre próbál rámenni, közöltem vele, hogy köszönöm, jó nekem szegénynek és kishatalmúnak lenni. Nem akarok cégbirodalmat építeni és nem akarok nagybefektetőként a tőzsdepánikok miatt rettegni. Azon a néhányszáz négyzetméteren szeretném azt csinálni ami jól esik, amit magaménak mondhatok. Nézni, ahogy nőnek a gyerekeim, szőlőim, pocakom! Tisztességesen, szerényen.
Amikor a környezettudatosságomat kezdte el pedzegetni, akkor aztán eldurrant az agyam. Baszki, hogy lehet az a termék környezetkímélő, amit egy amerikai vegyikonszern legyárt és átutaztat a fél világon kamionnal, hajóval, megin kamionnal, majd egy futár házhoz szállítja neked atombrutálisan becsomagolva két kiló kartonba, nehogy megsérüljön. Tudom én, hogy a multikban vásárolt cuccoknak is van szállítási meg előállítási környezeti terhelésük, de legalább nem akarják elhitetni velem, hogy milyen kurva környezetbarát a cucc és lehet hogy a borsodkemből a szállítás kicsit kevesebb olajat füstölt el.
Az egészségmegőrzésemre sem nagyon lehet apellálniuk, mert, ha ezek a cuccok annyira tiszták meg hatásosak és frankók. Akkor mi az Istenér nem képesek ezek a cégek, arra néhány százezer forintot költeni, hogy gyógyszerkönyvi minősítést kapjanak a termékeik. Ha még az OGYI engedélyt sem tudják megszerezni, és csak élelmiszerkiegészítőként lehet árulni a cuccaikat, akkor menjenek a francba a placebószarjaikkal. Nem fogok a gyerekemnek beadni olyan cuccot, amire az van írva, hogy csak külsőleg, mer annyira sóherek, hogy nem vizsgáltatják be a cuccot rendes laborban. Hiába próbálja nekem valaki bemagyarázni, hogy az mennyire jó hatású készítmény. Ja, hogy egy rendes vizsgálaton kiderülne, hogy az egész csak mókusvakítás.
Az meg milyen már, hogy egy műanyag dobozt, ami csak egy kicsit jobb minőségű, mint az átlagos jószág, az mindenféle hókuszpókusszal körítve próbálják rádsózni irreális árakon.
Értem én ezeknek a cégeknek a technikáját. Tényleg drága reklámokkal meg melóval megismertetni a világgal egy terméket. Sokkal olcsóbb, keresni néhánytízezer szegénységből kitörni próbáló hiszékeny embert. Ezeknek meglobogtatni a könnyű pénzkereset lehetőségét, lehetőleg úgy, hogy már mutass neki néhányat, aki ebből sokat keresett. Ezek hozzák az ismerőseiket vásárlónak. A gyártó benyeli a nagykereskedő hasznát, a kisembereknek meg juttatnak néhány morzsát, úgy, hogy közben ők is a gyártót gazdagítják, mert az ő termékeiket veszik.
Tanulság, hogy ha egy állásajánlattal keresnek meg és azt három mondattal nem lehet elmondani, hogy mi lenne a munka, akkor az nem érdekel.
Előre leszögeznék néhány alapvetést: zsigeri ellenérzésem van minden Multi Level Marketing féle értékesítési móddal, nincs az a pénz, hogy én egy barátomat beszervezzem bármi ilyen kereskedelmi rendszerbe.
Tehát az MLM fanatikusok ne is olvassák tovább eme kis szösszenetet. Nem kérek a “mi rendszerünk teljesen más” megjegyzéseket. Nem, más! Mind ugyanarra az emberi gyengeség kihasználására épül, melynek neve hiszékenység.
Ezek a cégek a kilencvenes évek elején jelentek meg mifelénk. Anyukám, mivel barátkozós, félfalutismerő asszonyság, hamar beszipkázták ezek a cuccok. Anyagilag sem álltunk akkor a legjobban, az is csábító volt neki, hogy ugyanazzal kereshet egy kis pénzt, amit előtte sok éve is csinált. Boltos volt, tehát kereskedővér is csörgedezett benne, meg amúgy is mindenki ismerte. Szóval ezekkel a cuccokal mostunk, tisztítottunk, egészségmegőriztünk, meg satöbbi. Anyu nem egy nyomulós, mindenkit földbedöngölő ámerikai managger típusú versenyző. Ezért nem is szervezett maga alá hatalmas értékesítő hálózatokat. Csak az a néhány ember vette tőle az anyagot, akikkel amúgy is találkozott volna minden hónapban. Szóval ezekből sem lettünk gazdagok, de Anyu szerette csinálni, szeretett eljárni a cégek szervezte nagy bulikra, meg ezzel is egy kicsit emberek közé menni. Nagyon rá se fizetett soha, mert amúgy sem tudott nagy pénzeket belerakni a dologba. Még most is foglalkozik néhány ilyen cuccal, kicsit féltettem is emiatt, de a múltkor megnyugtatott, hogy ez neki jó hobbi, ne parázzak.
Szóval, amiért ezt a posztot kezdtem írni a következő. Ezek a cégek most más irányból támadnak. Fölfedezték a kor nagy találmányát, az Internetet. Közösen csinálnak egy webáruházat és az ott regisztrált vásárlókkal gyűjtetik be a további potenciális vásárlókat. Kábé ugyanaz a stratégia, mint az eredeti rendszerben, csak a korszellemnek megfelelő jelszavakkal operálnak (internetes közösség, presztizsmárkák, környezettudatosság).
Egyszer találkoztam valakivel, aki megadta a telefonszámomat egy barátjának. Így jutott el hozzám a hölgy, aki azzal hívott föl, hogy most alapítottak egy céget és munkatársakat keresnek. Kicsit gyanakodtam, ezért megkérdeztem, hogy ugye nem valamit értékesíteni kell. Jött a válasz, hogy ő geológus és ő sem ért az értékesítéshez, tehát nem. Elaltatta a gyanúmat, mert jó régen barlangászom és az ott előforduló geológusok földön (és alatta) járó emberek voltak, ebből általánosítottam. Este eljött a csaj, leültünk a teraszra, kicsi bemutatkozó duma után előszedte a klisé papírokat és kérdéseket. Mi a célod az életben? Akarsz e segíteni a barátaidnak? Na, ekkor ment föl bennem a pumpa, mint a szőkében, aki mellé ül a wcnek.
Szóval, úgy látszik, ezeket az embereket tanítják ezekre a kikerülős kommunikációs stratégiákra, mert a magamfajta beszervezésutálló emberek, már a régi trükkökkel alapból lepattintanák őket.
Ha már ott volt, akkor nem zavartam el a fracba azonnal, mert ugye vót gyerekszobám, de az összes mondanivalóját megcáfolva, adtam neki némi verbális élveboncolást. Amikor a pénzéhségemre próbál rámenni, közöltem vele, hogy köszönöm, jó nekem szegénynek és kishatalmúnak lenni. Nem akarok cégbirodalmat építeni és nem akarok nagybefektetőként a tőzsdepánikok miatt rettegni. Azon a néhányszáz négyzetméteren szeretném azt csinálni ami jól esik, amit magaménak mondhatok. Nézni, ahogy nőnek a gyerekeim, szőlőim, pocakom! Tisztességesen, szerényen.
Amikor a környezettudatosságomat kezdte el pedzegetni, akkor aztán eldurrant az agyam. Baszki, hogy lehet az a termék környezetkímélő, amit egy amerikai vegyikonszern legyárt és átutaztat a fél világon kamionnal, hajóval, megin kamionnal, majd egy futár házhoz szállítja neked atombrutálisan becsomagolva két kiló kartonba, nehogy megsérüljön. Tudom én, hogy a multikban vásárolt cuccoknak is van szállítási meg előállítási környezeti terhelésük, de legalább nem akarják elhitetni velem, hogy milyen kurva környezetbarát a cucc és lehet hogy a borsodkemből a szállítás kicsit kevesebb olajat füstölt el.
Az egészségmegőrzésemre sem nagyon lehet apellálniuk, mert, ha ezek a cuccok annyira tiszták meg hatásosak és frankók. Akkor mi az Istenér nem képesek ezek a cégek, arra néhány százezer forintot költeni, hogy gyógyszerkönyvi minősítést kapjanak a termékeik. Ha még az OGYI engedélyt sem tudják megszerezni, és csak élelmiszerkiegészítőként lehet árulni a cuccaikat, akkor menjenek a francba a placebószarjaikkal. Nem fogok a gyerekemnek beadni olyan cuccot, amire az van írva, hogy csak külsőleg, mer annyira sóherek, hogy nem vizsgáltatják be a cuccot rendes laborban. Hiába próbálja nekem valaki bemagyarázni, hogy az mennyire jó hatású készítmény. Ja, hogy egy rendes vizsgálaton kiderülne, hogy az egész csak mókusvakítás.
Az meg milyen már, hogy egy műanyag dobozt, ami csak egy kicsit jobb minőségű, mint az átlagos jószág, az mindenféle hókuszpókusszal körítve próbálják rádsózni irreális árakon.
Értem én ezeknek a cégeknek a technikáját. Tényleg drága reklámokkal meg melóval megismertetni a világgal egy terméket. Sokkal olcsóbb, keresni néhánytízezer szegénységből kitörni próbáló hiszékeny embert. Ezeknek meglobogtatni a könnyű pénzkereset lehetőségét, lehetőleg úgy, hogy már mutass neki néhányat, aki ebből sokat keresett. Ezek hozzák az ismerőseiket vásárlónak. A gyártó benyeli a nagykereskedő hasznát, a kisembereknek meg juttatnak néhány morzsát, úgy, hogy közben ők is a gyártót gazdagítják, mert az ő termékeiket veszik.
Tanulság, hogy ha egy állásajánlattal keresnek meg és azt három mondattal nem lehet elmondani, hogy mi lenne a munka, akkor az nem érdekel.
2011. július 19., kedd
Tikkadt nap
Szombat reggel nagyon korán keltem. Ez a legnagyobb próbatétel számomra. Világéletemben utáltam hajnalban kelni. Bagoly típus vagyok, éjjel bármeddig képes vagyok dolgozni, csak legalább tízig alhassak.
Ehhez képest most kénytelen voltam négykor kelni, hogy ne a brutál melegben kelljen dolgoznom. A napirenden szerepelt a tetővágás, a hajtások befűzése és az új telepítésű jószágok karóhoz körözése. Úgy voltam vele, ha a még bírom a meleget, akkor elkezdem a fürtválogatást is.
A csonkázással viszonylag időben végeztem és a vállaimat sem viselte meg brutálisan. Bár mint a képen látható, nem képezett még alagutat a sorok összeborulása. Azért így is volt mit elvagdosni. Nagyon sok helyen a szőlő nem a sorköz felé hozta a hosszú hajtásait, hanem a sor tetején a másik tőke fölé húzódott be. Ezeket is jól levagdostam.
A fiatal pótlásként telepített sárgamuskotály tőkék szépen megerősödtek és a karókhoz kötözésük már nagyon időszerű volt. Szép erős kordonkarok lesznek, de addig még sokat kell nőniük és be kell érniük az őszön. Jövőre már teremhetnek egy két fürtöt. A hárslevelűt meg nem állítottam kordonkar kinevelésre. Igazán még nem döntöttem el a művelésmódját sem. Lehet, hogy maradok ennél is az ernyő művelésnél, ami nagyon kényelmes, csak a tőkefejet hagyom egy kicsit alacsonyabban, és kihúzok még egy szál drótot. Ez lesz a vezetőszál és három pár drótba lehet majd befűzögetni a hajtásokat. De ezt még nem döntöttem el, van még időm, hagyom őket megerősödni.
Elkezdtem a fűrtválogatást is. Egy soron mentem végig, és a három fürtöt nevelő hajtásokról ledobáltam a felesleget. Csak egy maradt. Attól függően, hogy melyik tűnt életképesebbnek, vagy az első vagy a középső maradt. A drótok közelsége döntően befolyásolta az eredményt, mert amelyik közel esik valamelyik dróthoz, az úgy sem ússza meg szüretig sértetlenül, úgyhogy semmi értelme, hogy fönnmaradjon. Ezt a melót annyira nem csípem, nem annyira látványos az eredménye, mint a többi szőlőmunkának és fáj is a szívem a sok szép fürtért. De ennek meg kell lennie, ezt mondja a racionális énem. Tudatban ott van ennek a fontosság, de akkor is nagyon nehéz. 11-ig bírtam a kánikulát, aztán hazamentem és bevetettem magam a medencébe.
Ehhez képest most kénytelen voltam négykor kelni, hogy ne a brutál melegben kelljen dolgoznom. A napirenden szerepelt a tetővágás, a hajtások befűzése és az új telepítésű jószágok karóhoz körözése. Úgy voltam vele, ha a még bírom a meleget, akkor elkezdem a fürtválogatást is.
A csonkázással viszonylag időben végeztem és a vállaimat sem viselte meg brutálisan. Bár mint a képen látható, nem képezett még alagutat a sorok összeborulása. Azért így is volt mit elvagdosni. Nagyon sok helyen a szőlő nem a sorköz felé hozta a hosszú hajtásait, hanem a sor tetején a másik tőke fölé húzódott be. Ezeket is jól levagdostam.
A fiatal pótlásként telepített sárgamuskotály tőkék szépen megerősödtek és a karókhoz kötözésük már nagyon időszerű volt. Szép erős kordonkarok lesznek, de addig még sokat kell nőniük és be kell érniük az őszön. Jövőre már teremhetnek egy két fürtöt. A hárslevelűt meg nem állítottam kordonkar kinevelésre. Igazán még nem döntöttem el a művelésmódját sem. Lehet, hogy maradok ennél is az ernyő művelésnél, ami nagyon kényelmes, csak a tőkefejet hagyom egy kicsit alacsonyabban, és kihúzok még egy szál drótot. Ez lesz a vezetőszál és három pár drótba lehet majd befűzögetni a hajtásokat. De ezt még nem döntöttem el, van még időm, hagyom őket megerősödni.
Elkezdtem a fűrtválogatást is. Egy soron mentem végig, és a három fürtöt nevelő hajtásokról ledobáltam a felesleget. Csak egy maradt. Attól függően, hogy melyik tűnt életképesebbnek, vagy az első vagy a középső maradt. A drótok közelsége döntően befolyásolta az eredményt, mert amelyik közel esik valamelyik dróthoz, az úgy sem ússza meg szüretig sértetlenül, úgyhogy semmi értelme, hogy fönnmaradjon. Ezt a melót annyira nem csípem, nem annyira látványos az eredménye, mint a többi szőlőmunkának és fáj is a szívem a sok szép fürtért. De ennek meg kell lennie, ezt mondja a racionális énem. Tudatban ott van ennek a fontosság, de akkor is nagyon nehéz. 11-ig bírtam a kánikulát, aztán hazamentem és bevetettem magam a medencébe.2011. június 14., kedd
Kasza
Túl hamar örültem. Még metszéskor beszéltem meg egy helyi öreggel, hogy elvállalja a szőlőmunkákat. Örültem, hogy végre sikerült napszámost találnom. De mostanság hívtam és lepattintott, hogy nem aktuális. Annyira kevesen vállalnak szőlőmunkát, hogy azokat fölszippantják a nagyok. Hol van ebben az országban 11,2 százalék munkanélküli.
Gábor születése miatt a szabadidőm drasztikusan lecsökkent, ezért szerettem volna valakit, hogy rendben tartsa a szőlőt. Már egy kapálás is nagyon ráférne és a zöldmunkák is nagyon aktuálisak.
Benzines fűkaszát ragadtam és a sorokat kigazoltam. Azért ez így leírva kicsit kurtán hangzik. Szóval nekiestem a gaz kiirtásának. A fűkasza berregésétől volta hangos a határ és egy délután kellett, hogy végigmenjek a tíz soron. Rettenetesen zabálta a damilt a sok magasra nőtt gaz. Főleg a kamilla volt utálatos, annak a szárát még a fullosan pörgő damil sem vitte el elsőre. A tanulság az, hogy vagy mással csináltatom a kaszálást, vagy gázálarcban esek neki, mert a végére úgy befulladtam a pollenektől, hogy alig bírtam kivánszorogni a sor végéig. A telek rendbe hozására már gondolni se mertem.
A héten még hajtásválogatás és befűzés vár rám csütörtökön. A hozamkorlátozást is most be akarom állítani. Nem zöldszüret lesz, hanem ahol sűrűnek és soknak érzem a termést, ott kitörök egy-egy (vagy minden másodikat) termő hajtást, ahogy Győrgykovács Imre mondta egy előadásában
A bor szépen újraforr. Így szőlővirágzáskor a bor még újra nekiugrik a forrásnak. A felmelegedő pince meg a fejtés óta csökkenő kénszint hatására a maradék cukor eltüntetésének nekidurálják magukat az élesztők. Remélem, szépen szárazra tud forrni a borom végre. A tartály úszófedelét megemeltem, hagytam űrt a habnak. Négy hét múlva ellenőrzöm és a tetőt is ráengedem a borra. Addigra szépen le kell csengenie a forrásnak.
Gábor születése miatt a szabadidőm drasztikusan lecsökkent, ezért szerettem volna valakit, hogy rendben tartsa a szőlőt. Már egy kapálás is nagyon ráférne és a zöldmunkák is nagyon aktuálisak.
Benzines fűkaszát ragadtam és a sorokat kigazoltam. Azért ez így leírva kicsit kurtán hangzik. Szóval nekiestem a gaz kiirtásának. A fűkasza berregésétől volta hangos a határ és egy délután kellett, hogy végigmenjek a tíz soron. Rettenetesen zabálta a damilt a sok magasra nőtt gaz. Főleg a kamilla volt utálatos, annak a szárát még a fullosan pörgő damil sem vitte el elsőre. A tanulság az, hogy vagy mással csináltatom a kaszálást, vagy gázálarcban esek neki, mert a végére úgy befulladtam a pollenektől, hogy alig bírtam kivánszorogni a sor végéig. A telek rendbe hozására már gondolni se mertem.
A héten még hajtásválogatás és befűzés vár rám csütörtökön. A hozamkorlátozást is most be akarom állítani. Nem zöldszüret lesz, hanem ahol sűrűnek és soknak érzem a termést, ott kitörök egy-egy (vagy minden másodikat) termő hajtást, ahogy Győrgykovács Imre mondta egy előadásában
A bor szépen újraforr. Így szőlővirágzáskor a bor még újra nekiugrik a forrásnak. A felmelegedő pince meg a fejtés óta csökkenő kénszint hatására a maradék cukor eltüntetésének nekidurálják magukat az élesztők. Remélem, szépen szárazra tud forrni a borom végre. A tartály úszófedelét megemeltem, hagytam űrt a habnak. Négy hét múlva ellenőrzöm és a tetőt is ráengedem a borra. Addigra szépen le kell csengenie a forrásnak.
2011. május 17., kedd
Gábris
Az Úr 2011. évének az Ígéret havának 13. napján hajnali 1:40-kor a világra jöttem.
Most szólok mindenkinek, hogy ez az én birodalmam és, ha valaki csak egy icipici kárt tesz benne, azt írgalmatlanul összenyálazom.
Mikor kitoltak engem a legjobb helyről, amit eddig ismertem 3300 g és 53 cm, voltak az SI mértékegységben megadott paramétereim. Azóta bekapcsolódtam a civilizációs körforgásba. Kaptam ruhát (nem megruháztak csak föl), takarót, cicit. Férfiembernek ennél több nem kell az élettől.
Anya jól van, csak a hajnali időzítésemet sérelmezte, apának meg mi baja lehetne.
Képesebbik felem a fater lefényképezte, itt lehet megkukkolni:
https://picasaweb.google.com/samulaci/20110513_Gabris#
Most szólok mindenkinek, hogy ez az én birodalmam és, ha valaki csak egy icipici kárt tesz benne, azt írgalmatlanul összenyálazom.
Mikor kitoltak engem a legjobb helyről, amit eddig ismertem 3300 g és 53 cm, voltak az SI mértékegységben megadott paramétereim. Azóta bekapcsolódtam a civilizációs körforgásba. Kaptam ruhát (nem megruháztak csak föl), takarót, cicit. Férfiembernek ennél több nem kell az élettől.
Anya jól van, csak a hajnali időzítésemet sérelmezte, apának meg mi baja lehetne.
Képesebbik felem a fater lefényképezte, itt lehet megkukkolni:
https://picasaweb.google.com/samulaci/20110513_Gabris#
Gábris
Samu Gábor 2011.05.13
Samu Gábor 2011.05.13
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
