Sárdonééé II.

Soha többé nem veszek szőlőt. Már másodszor szopom be a dolgot. Tavalyelőtt vettem egy ismerőstől kékszőlőt. Gyenge minőségű volt. Olcsó húsnak híg a leve.
Tavaly egy másik ismerőstől vettem Chardonnay szőlőt. Már az erjedéskor éreztem benne egy oda nem illő illatot, de még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert még nagy változások előtt állt a bor. Márciusban még lelkesedtem, hogy nem lesz ez rossz jószág. A változások nagyon rossz irányt vettek. A bakszag nagyon bedurvult. Büdös a bor, de nagyon.
Először a hordóban kerestem a hibát, de ebben a hordóban erjedt a saját szőlőmből készült bor, aminek semmi baja. Alapos mosás után azonnal belekerült a must, tehát nem a hordótól lett beteg a bor. Aztán arra gyanakodtam, hogy a vontatott erjedés miatti késői és gyenge kénezés miatt alakult ki a rossz szag. De egy üvegballonban külön erjesztettem egy tételt, és azt jó erősen alapkéneztem, amikor acél tartályba fejtettem. Ezt szántam töltögető bornak, ezért úszófedeles tartályba került. Ennek is megvan a rossz szaga, pedig ez sem a hordóval nem találkozott, sem a kénezése nem szenvedett hiányt vagy késlekedést. Szóval a szőlő hozta magával azt az okot, ami miatt megromlott a jószág. Vagy valami rossz mellékterméket termelő élesztő szaporodott el benne erjedéskor (nem oltottam be fajélesztővel), vagy vegyszermaradék okozta az egészet. A neten kutakodva még találtam egy okot, az élesztők nem megfelelő nitrogén ellátását, de ez nem lehetett nálam az ok, mert ugyanúgy kapott élesztő tápot ez is mint a sajátom, és annak semmi baja.
Kapott egy Kupzitos kezelést, de ez csak csökkentette kicsit a szagot, teljesen nem szüntette meg. Nagyobb mértékben meg nem akarom használni ezt a szert, mert nem akarok rézoldatot inni. Az nem túl egészséges. Úgy gondolom, hogy ez is a lepárlás útjára lép.
Ebből az esetből tanulva, ha a mérgem kicsit csillapodik, és mégis vennék valakitől pár kiló szőlőt, akkor tutira kénezem a cefrét és fajélesztővel beoltom a mustot, mert másnak a területén lévő élesztőkben nem lehet bízni.

Újracsirkézés

Az új telepítések csirkéit szépen elmosta a másnapi eső. Akkor úgy gondoltam, hogy gyorsan visszatemetem őket, hogy nehogy a melegben kiszáradjanak. Azóta kiderült, hogy kiszáradástól nem kellett volna tartanom, mert szép csapadékos őszi időjárásunk lett.

Kis családomat bezsuppolva a verdába leverettünk a szőlőbe és bőszen újra betemettük a kis oltványokat. Nagyon sok megeredt már belőlük, ezért vigyáznunk kellett, hogy nehogy letörjük a kis hajtásokat. Andris ott téblábolt körülöttünk és nagy “segítségünkre” volt, amikor megmutatta munkánk gyenge pontjait. Előszeretettel bontotta ki ismét a csirkéket. Pont készen lettünk mire újra rákezdett az eső.

Kötöző gép

Legújabb beszerzésem egy Beli szőlőkötöző készülék. Az egyik legutálatosabb meló szerintem a szálvesszők lekötözése. Ezt könnyíti meg ez az ügyes kis szerszám.

Az idén a legnagyobb problémám még mindig az időhiány. Úgy volt, hogy lesz napszámos és tehermentesülök egy kicsit, de nem sikerült embert találni és így muszáj a leggyorsabb megoldásokat megkeresnem. A gép ára horribilis volt, de úgy voltam vele, hogy egyszer kell megvenni, és ha vigyázok rá, akkor nagyon sokáig ki fog engem szolgálni.
A működési elve a következő. A gép pofái közé be kell fogni a kötözendő vesszőt és drótot, a feltekercselt vékony drót első nyomásra befogódik az alsó pofa karmantyújába, így kell visszahúzni a dróttal együtt a gépet, át a szőlővesszőn. A következő nyomásra a gép elvágja a két szál drótot, ami közrefogja a vesszőt, majd az elején lévő kis szorító, ahogy kihúzza az ember a gépet, spirálcsigájával megtekeri a drótot. Nagyon ügyes kis szerkezet. A szorító véget kellett kicsit állítani, hogy meg is tekerje a művelet végén a drótot, meg el is engedje.
Az első húsz kötözés után kitapasztaltam a jószágot és nagyon megszerettem. Minden munkafázisának meg kell adni az időt, nem szabad kapkodni vele, de így is nagyon haladós és kényelmes vele a munka.

Telepítés

Idő hiányában nem igazán tudtam rögzíteni az utóbbi idők eseményeit. Most megpróbálom a halványuló emlékekből építkezve pótolni a bejegyzéseket.
Április végén a jó időt kihasználva neki láttunk egy kis szőlőtelepítésnek. Kétszáz oltványt vettem a termesztőnél, száz Sárgamuskotályt, ötven Hárslevelűt és ötven Pinot-Noirt. A telepítés megpróbáltam egy szárazabb időszakra tenni, de ezen a tavaszon ez nehezen kivitelezhető.
Péntek délután hoztam el az oltványokat Abasárról, nagy szemeteszsákba csomagolva. A termesztő azt mondta, hogy egy napig áztassam őket vízbe az ültetés előtt. Hatvanliteres hordókat háromnegyedig töltöttem vízzel és ezekbe rakosgattam az oltványokat ötvenesével. Elpakoltam még a telepítéshez szükséges szerszámokat, vödröket, ládákat, műanyag ballonokat és tele is lett a kocsi rendesen.
Reggel korán kimentem a szőlőbe és szomorúan konstatáltam, hogy a talaj a háromnapos jó idő ellenére brutálisan sáros. A kocsival, tíz méterrel a behajtó után jobbnak láttam leállni, nehogy belecsússzak az út szélén kiszántott negyven centis barázdába. A szerszámokat kézben cipeltem be és nekiláttam a gödrök kiásásának. A segítség csak későbbi időpontra volt megbeszélve.

A talaj annyira nedves volt, hogy a gödrök kiásása csak nagy nehézségek árán volt kivitelezhető. Az agyag annyira ragadt, hogy az ásót minden gödör után meg kellett tisztítani, a cipőmre meg tíz kiló sár ragadt, megnehezítve a helyváltoztatás nemes tevékenységét. És mindez hajnali hatkor, sírhatnékom támadt, hogy ezzel a kétszáz gödörrel estig sem végzünk.
Kilenc körül megérkezett a segítő csapat. Így már háromszoros lendületet vett a gödrök kiásása, és a csajok nekiláttak a tőkék oszlophoz kötözésének, mert a metszés során kivágtam egy csomó megújított tőke elöregedett részét és az új karokat meg kellett kötözni.

Amikor ezzel végeztek, akkor nekiláttak az ültetésnek. Bactosol műtrágyából egy marékkal ment minden gödörbe. Visszavágtam az oltványok gyökerét három-négy centisre, és így kerültek a gödörbe. Kaptak egy kis vizet, ebbe került a föld. Így jól megiszapolódott a gyökér környéke és ez lett betemetve. Az oltványokat teljesen eltemettük, felcsirkéztük, hogy nehogy kiszáradjanak.

A csapat arcáról letűnt a derű, amikor délután fél háromkor kiderült, hogy még van ötven pinot is a hordóban. Erre valahogy már nem számítottak. De négy óra után már végeztünk is a feladattal. Kimosakodtunk, összepakoltunk és meglátogattuk a pincét. Minden hordó tartalmát megízleltük. Kokóval ketten sofőrök szenvedtünk az önmegtartóztatástól, miközben a többiek kiválasztották miből visznek haza egy kicsit többet. Igen jó hangulatban indultak haza, és ahogy utólag hallottam, a hazaút igen vidámra sikeredett. Nem is csoda, hogy az egész napi munka után megvidámodtak a boroktól.