2011. április 4., hétfő

„Kiészvagyook!”

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a naplózást, de az események nem álltak meg, csak én voltam lusta leírni, meg az ihlet sem zaklatott szerteszét. Most írhatnám, hogy nem volt időm, de ez nem fedné a teljes igazságot. Ennyit a mentegetőzésből átcsapó önostorozásról. Kezdjük a szőlőben. A metszést még február végén, egy szeles-napsütéses napon elkezdtem. Brutál nagy sárban toporogtam és összeszedtem egy jó kis megfázást, amire már régen nem volt példa. Három sort haladtam egy nap alatt. Aztán a meló beszippantott, és vasmarokkal szorongatta a golyóscsapágyaimat. A múlt héten, szombaton Csibe hathatós segítségével nekiveselkedtem a metszésnek. Csibe rángatta le a vesszőket én meg vagdostam. Viszonylag gyorsan befejeztük, csak kétszer verte ki a szemét a tesóm. Az estét kamillás borogatásokkal a szemén töltötte és másnap úgy nézett ki, mint aki egész nap pajzs nélkül hegesztett. Aztán szerdán és csütörtökön a lekötözéssel és a támrendszer karbantartásával foglalatoskodtam. Néhány oszlop kikötését szétszedték a gépek, a meglazult drótokat megcibáltam, fölraktam vagy húsz spannolót és a legalsó szál nagyon sok helyen elszakadt, ezeket javítgattam meg az összes soron. Ez a szál már nagyon lestrapált minden soron, eredetileg egy vékonyabb és merevebb anyagból készült, mint a többi és törik, mint a rossznyavalya. Csütörtök estére már csak az utolsó sor maradt rendbetételre. Vasárnap Andrissal mentünk ki a szőlőbe. Az úton közölte, hogy jó messze van a szőlő. Aztán amikor odaértünk és kipakoltunk (ásó, kötöző, drót) és elballagtunk a sor végére, közölte, hogy kérek kenyeret. Anya néhány napi hidegélelem csomagjáért visszabattyogtunk az autóhoz. Jól beebédelve láttunk neki a kidőlt oszlopok helyreigazításának, a drót meghúzgálásának. A lekötözésben mindenképpen segíteni akart Andris, ezért egy kicsit tovább tartott a dolog, de jó látni, hogy a fiamat is ugyanúgy lenyűgözik a briliáns gépek, mint engem. A víz az egész táblából az én szőlőm végébe folyik le, ezért van egy kis rész, ahol megáll, és rettenetes dagonyát képez. Ezt megszüntetendő, egy kis patakmedret ástam lefelé az erdő felé. Ezen felbuzdulva Andris is bősz sarazásba kezdett a lapátjával, majd ezen felbuzdulva közölte, hogy Apucika letisztogatom a kocsidat. Mivel a jégkaparóval rendszeresen tisztogatta a kocsit télen, most a sáros lapátjával állt neki a kocsi oldalát összematyakolni. És amikor kiértem a sorból, akkor a rendszeresen használt felkiáltásával várt: “Kiészvagyook!” Én is készvoltam.