2011. november 28., hétfő

Bor lesz ebből…

Bor lesz ebből, csak egyenlőre az nem látszik, hogy mikor. A tartályban forrongó tételt kóstolva még igen édes, a ballonban meg még habzik is a cuccos. A tartály tetejét felemelve és beszagolva jó erős szénsav marja az ember orrát. Szóval ebből nem lesz karácsonyra tiszta bor, az tutizicher. A pincesípot lefóliáztam és így próbálom megtartani a meleget odalent, több-kevesebb sikerrel.
Zolival azzal a szándékkal ugrottunk le péntek délután, hogy a nagy hordót feltöltjük vízzel. Sajnos idén nem tudtam megtölteni borral a nagy ászokhordót, nem termett annyi szőlőm. Fogtuk a kishordókat meg a demizsonokat és a kúton feltöltöttük mindet. Háromszáz liter vízzel a csomagtartóban visszacammogtunk a pincéhez, és a szivattyúval leküldtük a hordóba. A felénél tartottunk, amikor észleltük, hogy az hordóajtót lezáró dugó ereszt. Kis küzdés árán kívülről úgyahogy ledugóztuk, és konstatáltuk, hogy a víz még mindig nem összenyomható. Úgyhogy feladtuk a további töltögetést. Rendbe kell hoznom az ajtót, ki kell cserélnem a dugót, csak azután érdemes feltölteni a hordót.








Az üvegben fejlődő murciból Zolinak lefejtettünk egy kisdemizsonnal, mert újra akarta indítani a szerinte túlkénezett borát. Mint azt videóval illusztrált emailjében közölte, a projekt sikeres volt. Aztán a maradékot átfejtettük egy kisebb demizsonba. A vörösborokat is lefejtettük és meg is kéneztem egy kicsit. Nem lesz a szívem csücske ez a vörös, kicsit almasavas, fura mellékízzel, talán kicsi kénhidrogént is felfedezni benne. Úgy látszik ez az alapanyag sem volt a legjobb, pedig az idei év igazán kedvezett a kékszőlőnek is. Az agyonterhelt, eladásra szánt szőlőből nagyon nehéz jó bort készíteni, az már szentigaz. Jövőre keresek valami kisebb volumenben eladásra termelő muksót, hátha sikerülne egy kicsit élvezhetőbb ízvilágú veresbort összehoznom.



Meg, ha a dilettantizmus nem viszi végleg csődbe a forintot és a törlesztőrészlet hagy némi suskát a zsebemben, akkor tavasszal nekiállok kicsit pótolni a tőkehiányokat, meg azt a fél üres sort betelepíteni valami jófajta kékszőlővel. De ennyire előre még a fene se tudja a dógokat, sok sajtótájékoztató lesz még addig, lehet, hogy egy polgármester is felszólal Görög csődöt vizionálva, és kivételesen nem állít valótlanságot. Azt mondják, szőlőt az unokájának telepít az ember, de nem biztos, hogy az unoka itt akar élni. Rambó a Szőlősgazda fogalmazta meg jól: “Azt hiszem, úgy vagyok én a borral, mint Matolcsy György a magyar gazdasággal: akkor alakul jól, ha nem piszkálom.” És ezzel bizony nagyon egyet tudok érteni, gazdasági és borászati értelemben is.
Pár hétig ismét nem megyek a környékére a pincének. Hétvégén pálinkafőzés, aztán meg kaput kell hegeszteni, meg motorját visszacsavarozni. Egy kisház felépítését is megígértem, meg a pihent pálinkát is le kell majd palackozni. Nem fogok unatkozni Karácsonyig.

2011. november 6., vasárnap

Első kóstolásra

A bor alapjául szolgáló must egy napos ülepítés után került lefejtésre és a helyére (300-as acéltartály), ahol megkezdte a borrá válás útját október 6.-án. Egy héttel később, amikor már a zajos erjedés kicsit alább hagyott, a murci tetejétől 10 centire, beszorítottam a tartály úszófedelét. Így a levegő nem férhet hozzá, a CO2 meg a szelepen el tud távozni. Pénteken lenéztem a pincébe és egy üvegnyit elhoztam belőle. Ott is belekóstoltam egy kicsit, de a vezetés miatt, csak kiköpve ízleltem meg.

Még mindig nagyon édes, de az élesztő mögött már nagyon sok íz felfedezhető, bár a széndioxid sok mindent elfed. Ígéretesnek tűnik! Azon már meg sem lepődöm, hogy az erjedés megint elhúzódik, mondjuk 23 mustfokos cuccal van dolguk a jószágoknak, az 256 g/l cukor várhatóan 15-ös alkohol. Úgy tűnik, hogy az élesztők nem szeretik elkapkodni az alkoholgyártást nálam. Jó munkához idő kell! (a rosszhoz meg még több) A fajélesztős beoltás valószínűleg gyorsabb eredményt hozna, de amíg erre nincs szükség, addig nem élnék a borászati iparág eme csodájával. Kiforr ez magától is, mint az elmúlt sokezer évben.

Most így itt előttem a pohárban úgy néz ki, ahogy egy bornak egy hónapos korában ki kell nézni. Zavaros aranysárga kicsit szürkés szín, rengeteg buborék a pohár falán és ezek szépen lassan szállnak fel a felszínre. Illatban semmi rendkívüli és az ízben is keményen dominál az élesztő. De már érezhető az a gyümölcsös birsalmás jelleg és az alkohol a korty végén. Bizakodom.

A pincesípot lezártam egy fóliával, így kevésbé tud szellőzni, talán jobban megőrzi a meleget és nem reked meg a bor erjedése a hideg miatt.