2010. április 15., csütörtök

Metszés II.

Csütörtökön befejeztem a darabolást teljesen. Szép rendezett lett a sor képe. Én meg rákvörösre égtem.
Pénteken délután meg Zozóval kibattyogtunk és meghúztuk még négy soron a drótokat. Sötétedésig cibáltuk meg szögeltük az oszlopokat. A kicsit bedőlt oszlopokat visszaegyengettük. Szépen feszülnek a húrok. Talán idén már nem lesz annyira vészes a befűzés így. Felmértük a támrendszer állapotát. Jövőre ki kell cserélni négy eltört oszlopot, na az még jó játék lesz.

2010. április 2., péntek

Metszés

Nagy segítségem volt idén a metszésben. Andris is nekilátott a munkának. Andival kijöttek hozzám a szőlőbe és az én pici fiam kiszúrta magának a legnagyobb szerszámot, a kétkarú nagy ágvágót. Alig bírta felemelni, de neki azzal kellett mindenképpen dolgozni. Andi segített kötözni a törzseket és leszedni a levágott vesszőket a drótokról. Igazán hatékony csapat vagyunk. Rengeteg katicabogár telelt át nálunk és ezek nagyon bejöttek az Andrisnak, vagy fél órán át magyarázott halandzsául a bogaraknak és nekünk. Aztán találtunk neki egy tücsköt, ez is lenyűgöző élőlény volt. Megmutattuk neki a diófáját is és mondtuk, hogy szeretgesse meg, erre adott a fának egy puszit, ezt a nagy kegyet még én is ritkán érdemlem ki.
Idén rendbe akarom hozni az eddig elhanyagolt tőkéket és a támrendszert. Rengeteg tőkét megújítottam azóta, hogy átvettem a művelést és most elérkezett az idő, hogy levágjam a régi elaggott tőkefejeket. A tő közeléből nevelt új tőketörzsek veszik át a feladatot. Ezzel együtt újra kell kötözni a tőketörzset és a karókat is ellenőrizni kell. A támrendszert is meg kell igazítanom, a drótokat meghúzni a megdőlt oszlopokat kiegyenesíteni. Tavaly leástuk az oszlopvég rögzítőket, ezek fölött már úgy megtömörödött a föld, hogy akár egy uszályt is kiköthetnénk hozzá. A metszés után, de még a lekötözés előtt meg kell feszíteni a drótokat.
Idén a lekötözéshez rendeltem egy új gépet. Jó drága volt, de a leírásában nagyon gyors munkát ígérnek. Az eredményről beszámolok.

2010. április 1., csütörtök

Pálinkafőzés

Hála a Multik költségérzékenységének, az új céges autónk egy olcsó, ámde nagy autó lett. A kifőzetni szánt borok hazaszállítása nem volt nagy mutatvány vele az idén. A marbon kannákat könnyedén nyelte el a csomagtartó. A hatvan literes hordókban erjesztett törkölyt már egy kicsit rendezgetni kellett, hogy jól elférjen. De nem kellett utánfutózni!
Szombat délelőtt indultunk Zozóval a turai szeszfőzdéhez. A tavalyi főzési hely nem nyerte meg a tetszésemet. Azon kívül, hogy lópokróc modora volt a fickónak, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem nyúlta le a pálinkám egy részét. Szóval idén Turára vittem a cefrét és nem bántam meg.


Egy hagyományos fa tüzelésű kétüstös pálinkafőzde Tura határában émelyítő mazsolás cefreszaggal. Marika a főzőmester irányítása alatt feltöltöttük az első üstöt a törköllyel és a borral. Ez egy dupla falú üst, amiben vízköpenyen át melegítik fel a cefrét, és a durva alkoholok egy vízhűtéses tartályban csapódnak ki a túloldalon. Egy alkohol fokmérő ad információt a párlat aktuális alkoholtartalmáról. Amikor ez eléri a 13 fokot a főzés leállítják, mert az már nagyon sok nem kívánt anyagot vinne be a pálinkába. A második lepárlás a másik üstben történik. Itt is egy alkohol fokmérő jelzi a lőré megindulását, és ezen már van egy rafinált VPOP-s műszer, ami az átfolyt mennyiséget és alkoholfokot regisztrálja. Minden csepp után adózni kell.
Az első lepárlásból 68 fokosan indult el a cucc, ami igen jónak számít, a finomításnál a fokmérő nagyon sokáig teljesen eltűnt. Este fél nyolcra végeztünk és már nagyon tele volt a fejünk a cefreszaggal. Jóból is megárt…