Le a seprőről

A novemberi szüret eredményét fejtettük le a seprőről tegnap Apósommal. Azt terveztem, hogy mindent gyorsan kiszivattyúzunk és ebédre már otthon is leszünk. Ember tervez…
Négy hétig nagyon lassan erjedhetett az anyag, mert közben 10 fokra hűlt a pince hőmérséklete. Ez azt eredményezte, hogy még jelentős cukor maradt a borban. Ez nem nagy baj, mert egy részét édesnek is szántam, tudjon mit inni Zozó nálam. Ezért egy hordót üvegballonokba fejtettünk, és ezeket, a ballonokat fölraktuk a pincesípba. Itt jóval hidegebb van, és a hideg leállítja a további erjedést.

Egy hordónyi lett a kései szüret száraznak szánt része. Sajnos itt megjelent egy kis kénhidrogénes jelleg az erjedésben. Nem volt túl erős, de mégiscsak benne volt. Ezért nyíltan fejtettük, és jól meg is szellőztettük a tételt. Kapott egy alapkénezést, és visszakerült egy tiszta hordóba. Itt fojtatja tovább a fejlődést. Szépen lassan szárazra erjed.
Karácsonyra letöltöttem a tartályból kb. 150 liter újbort. Nagyon szépen letisztult, és a kénezés utáni sértődés is elmúlt, mert visszatért az illata is. Így belefért a tartályba az a hordó, ami az előző fejtéskor még kimaradt. Ez a hordóban sokkal lassabban tisztult, mint a többi a tartályban, és most, hogy jól fölkavartam a tartály tartalmát, ismét várhatok egy hónapot, hogy szépen leülepedjen a bor.
A vöröset is leszedtük az aljról, és sajna ez is kénhidrogénes lett egy kicsit. Ezt is levegőztettük egy félórát, meg kapott ként is. Egy hordó és egy ballon telt meg vele. Ebből iható bor szerintem csak húsvétra lehet.

Tátra

Ha tehetjük, minden nyáron elmenekülünk a hőség elöl. A Magas Tátra mikroklímája és túraútjai nagyon jó hatással vannak nyúzott idegrendszerünkre. A látvány sem utolsó, és az erdők szaga is isteni.
A Tátra turistaútjai eszméletlen jól karbantartottak, úgy tele van jelzésekkel, mint egy kifestőkönyv.

Szállás olcsón viszont csak relatíve messze van az érdemi útvonalaktól. A tátra-lomnici kempingben szállunk meg, általában ami az elektricska állomásától huszonöt percre van gyalog. Ez a plusz huszonöt perc gyaloglás már pont nem kellene egy hegymászás és vonatozás után, de semmi nem lehet tökéletes.
A Lengyel-nyereghez vezető úton gyönyörű tengerszemek mellett mentünk, sziklákon ugráltunk, és bosszankodtunk, mert a láncos részen kifogtunk egy bénázó Lengyelt, aki úgy be volt sz**va, hogy minden lépést a társa segítségével tudott csak megtenni, ezért alig haladt.

A Nagy-Szalóki csúcsáról a kilátás csodálatos, csak oda fölcaplatni az elmepróbáló feladat. Az ember mindig azt hiszi, hogy már csak addig a csúcsig kell elmenni és felért a tetőre, de nem. Kiderül, hogy még három hupli van amit meg kell mászni. Lélekölő egy jószág, de nagyon szép.

Az Absint egy ütős likőr, a művésztársadalom nagy ihletője. Csúnya kinézetet tud okozni, fogyasztása még kis mennyiségben sem ajánlott (ami jó az vagy erkölcstelen, vagy egészségtelen, persze itt is a méret a lényeg). Kupakba töltve jól lehűtött állapotban legurítható. Magyarországon nem nagyon forgalmazzák, valami mondvacsinált drogtartalom miatt, de a Szlovákok még a tavaikba is ezt töltik, lásd a mellékelt képeket.