Zúzmara és Szóda

Meglátogattuk a szőlőt és a pincét. Most Kokó barátomat cipeltem magammal. Az mégse járja, hogy egy borospincében valaki ne igyon bort. Márpedig ha egyedül megyek, akkor szó sem lehet ivásról(drága jószág a jogsi).
Kidöcögtünk a szőlőbe, és ámuldoztun. Minden tiszta zúzmara volt, de nem csak úgy ímmel-ámmal. Másfél centis jégkristályok lógtak le az ágakról. Hófehér táj, pedig sehol egy hópehely.




Előzőekben már volt néhány fotó a két kis úszófedeles tartályomról. Ezek parafinos tartályok lennének, de nekem valahogy ellenérzésem van a parafinnal szemben. A múlt évben tároltam bennük némi itókát, és amikor kifogyott alig bírtam lemosni az oldaláról a barna csíkokat. Olyanok voltak mint a színlők a barlangban. Ahol sokáig állt a fedél ott a parafin megfogta az oldalát. Pedig gyógyszertárban vettem a parafint.
A szőlő fórumon olvastam egy érdekes megoldásról, a régi bejegyzések között. A módszer lényege, hogy nem használjuk az úszófedelet, hanem egy gáz réteggel zárjuk le a bort. A tartály peremét lefolpackkozzuk, rátesszük a porfogó tetőt és egy téglát. A csap felöl pedig széndioxidot juttatunk a tartályba.
Itt az a munkafázis látható, amikor tágítom a müanyag csövet, hogy a csapra rá lehessen húzni.


Csináltam egy kiselefántot. Két patront tekertem az üres szifonba, az alján ott zörgött a szárazjég.
Rácsatlakozás, tartálycsap kinyit, bugyborékolás.


Elkészültek a "túlnyomásos" téglás tartályok álá Samu.

Kiderül, hogy ez a módszer mennyire tartós, mindenesetre az szimpatikus, hogy így az összes bor kinyerhető a tartályból, és az átbuborékoltatás kicst frissebé is teszi talán a bort.

Hagyományok I.

Elgondolkoztam mivel tehetném mozgalmasabbá a blogot. Mivel Kezdőszőlész a borrá válás útját mutatja be sorozatában, Szőlősgazda meg a Zöld részek megbetegedéseiről ír és ezekhez én nem igazán tudok hozzászólni, úgy döntöttem erősítem a történelmi vénámat, írogatok a borászat hagyományairól.
Atom sok borosüvegen és weboldalon találkoztam a következő többé kevésbé fal dumákkal: "Az évszázados hagyományok elott tisztelegve..... , korszerű borászati technológia és a hagyományok ötvözésével kiváló minőségű, a fogyasztók ízlésének" vagy "helyi hagyományokat ápoló" . Mindenütt a fellengzős nagy szavak, de sehol nincs odaírva, hogy dédpapi azt mondta, hogy szűzlányt kell a hordóra ültetni mert akkor nem buggyan meg a bor. Ez persze kamu, de szeretnék összeállítani egy gyűjteményt a valódi hagyományokból.

Kezdjük az elején, kishazánkban a kelták korában már termesztettek szőlőt, és nagy a valószínűsége, hogy meg is itták a levét. Erre utal a Keszthely mellett Fenékpusztán talált boroskorsó felírata "DA BIBERE" Adj innom!

A Rómaiak mivel csak a Duna vonaláig foglalták el a területet (kellett nekik egy természetes védvonal a "barbár" törzsek ellen) itt is foglalatoskodtak a szőlővel.

Honfoglaló őseink már ismerték a hegy levét, középázsiai kalandozásaik során megismerkedtek a szőlővel, és az erjesztést is rendszeresen alkalmazták, lásd kumisz.
Abból is látszik mennyire jól ismerték eleink a bort, hogy I. István egyik első rendelete a bor adózásáról szól.
Nagy a valószínüsége annak, hogy a 15.századig hazánkban csak fehérborokat készítettek még a kékszőlőkből is, és csak ezután kezdék alkalmazni a hosszabb áztatást. Legelterjedtebb fehér bort adó szőlőfajtáink voltak a → filoxéravész előtt: furmint (általánosan elterjedt különböző neveken), bakator (Érmelléken), bálint vagy járdovány (Arad m., Baranya, Duna mente), ezerjó (Mór, Alföld), fehér dinka vagy rakszőlő (Baranya, Buda környéke), góhér (Tokaj, Mecsek), hárslevelű (Tokaj), juhfark (Somló, Dunántúl), kövidinka (Alföld), mézesfehér, olaszrizling (általánosan elterjedt), rajnai rizling (Mecsek, Siklós, Villány, Somló). Fehérbort mindig minden borvidéken készítettek.

A kárpát medence népei alapvetően kétfelé oszlottak a borivókra és a pálinkaivókra, a északi és keleti részek nem igazán borvidékek, ezeket túlnyomó részt régen is szlovákok, románok, ruszinok lakták és pálinkázgattak. A borvidékek lakói az elmúlt századokban is túlnyomó részt magyarok voltak, ezért is terjedt el, hogy a Magyar borivó nemzet.
A bor Magyarórszág legkelendőbb árúcikke volt a középkortól, és piacképes terményadó volt a földesurak számára. A jóminőségú ivóvíz ritkaság volt ezért alacsony alkoholtartalmú borokat ittak eleink. (tudtak élni) A legrégibb és leghíresebb bortermelő táj a Szerémség volt, a Dráva és a Száva között a mai Horvátország és Szerbia területén. A szerémi bort az egész középkoron át a legjobbnak tartották. Nemcsak az ország területén kereskedtek vele, hanem külföldre is szállították. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a filoxéra előtt nem csak Tokaj-Hegyalján termeltek aszú borokat. Fehér aszú borok voltak még Nyugat-Magyarországon Rohoncon, Ruszton, Sopronban, Pozsonyszentgyör-gyön és Miskolcon. Persze, ha ma ezeken a helyeken valaki termel is aszút, nem írhatja rá mert az Tokaj privilégiuma. Vörös aszút Szentendrén és a ménesi hegyeken (aradi borvidék) termeltek.

A középkorban nem teljesen így nézett ki Európa szőlőtermelése mint mostanság, még Dániában és Angliában is termeltek bort, de klimatikus tényezők együtthatásaként a 15-16.század fordulójára ideiglenesen eltünt még észak Franciaórszágból és az Osztrák területekről is. Pehhünkre pont ekkor vendégeskedtek nálunk a Törökök, akik ugyan nem fogyasztottak túl sok bort, de az eladásából szép adókat és vámokat szedtek be. A dicsőséges had nem pusztította ugyan a szőlőket, de a lakosságot igen. Akit meg nem, az elmenekült, szóval ez okozta azt az átmeneti termelés visszaesést a hódoltság első évtizedeiben.
A Török kiűzése után, a sógórok telepedtek rá a bortermelésünkre és fejtették ki "jótékony" hatásukat. A jó magyar borokat egész európa szívesen itta, ez szúrta a szemét az Osztrákoknak, ezért büntető vámokkal sújtották, hogy az ő boraikat igyák.(némi párhuzam az EU borreform mai helyzete) Hagyományosan nagy piac volt Lengyelország és a Tokaji bornak az Orosz cári udvar.

A szőlőterületek kétharmadát írtotta ki a filoxéra és a vele egy időben jelentkező peronoszpóra és lisztharmat. 1873-ban 385 ezer ha szőlő volt. A visszatelepítés már fajta váltást és terület struktúra váltást is hozott, a huszadik századra már az eredeti területnagyság 90%-a újra termő szőlő lett.

Szakirodalom:
Magyar Néprajzi Lexikon

Fejtegetés

Átfejtettem a lederített borokat. Magammal hurcoltam Freddy barátomat minőségellenőrnek. Azt mondta az első kóstolásnál, hogy rosszabbra számított. Szép mennyiségű szutymák ülepedett le a ballonok aljára. A technológiám a gravitációra épült. Egy léc volt a távtartó és egyenesen tartotta a csövet is. Dőlt az illat ahogy kell, megszíváskor az a pici korty. Királyság!


A szilváni mint írtam korábban elromlott, nem tudom mikor lesz belőle iható bor.

Ismét van mit inni a pincémben!

Valami kutyaól

Tervezgettünk kicsit, körbejártam a környéket, hátha találok egy eladó kis parasztházat, de sehol semmi. Aztán arra gondoltunk kéne egy kis házikó a pince fölé. Felhívtam a Polgármesteri hivatalt, nem tudtak ők sem eladó házikóról, mentem tovább az építésügyre.
A pincém fölötti terület, az önkörmányzaté. Tehát, ha építeni szeretnék rá akkor be kell adnom egy kérelmet a képviselőtestületnek, hogy engedélyezzék a telekmegosztás, be kell jegyeztetni a földhivatalnál az új telket, és azután megvehetem az önkormányzattól. Építeni csak présházat lehet útra merőleges oromzattal, cserép tetővel, maximum 6 méter szélességben, az útra csak egy szellőző nyílás nézhet.
Én egy faházat szerettem volna előterasszal, az útra néző ablakokkal. Nincs kompromisszum, én fa mániás vagyok, itthon is minden fából van.

Nem lesz a pincém tetején présház.

Nézelődök a környéken tovább, hátha lesz valami nyaralónak való.

Pincemunkák

Vasárnap meglátogattam a pincét. A képeken a dátum senkit ne tévesszen meg, nem vettem részt időutazás tanfolyamon csak egy olyan fényképezőgépet kaptam kölcsön ami ráírja a képre a dátumot, de én ezt nem tudtam és nem állítottam be a rendszeridőt.
Eredetileg hordókénezés lett volna a napirendi feladat. Kinyitottam a kis 100l-es hordót és enyhén égett kénlapot találtam. Ez azt jelenti, hogy ez a hordó elég rossz állapotban van. Nem veszi be a ként tehát, nincs benne oxigén(nem a vízbül veszi ki) tehát valami elhasználja, tehát penészes. Beleszagolva tiszta illata van, nem dohos, nem értem miért nem ég el a kénlap.
Hazahoztam a 100l-est és vettem hordótisztító szert meg diópácot, ha jó idő lesz indul a mosási hadművelet.
Ez itt a képen egy régi szúette szőlő daráló, a felújítása nem lesz kis meló.


Volt otthon egy felesleges kis fiókos fakkos szekrény, azt gondoltam jó lesz az apróságokat tárolni. Egyenlőre kóstolópoharak meg parafadugók vannak elszállásolva benne.

Íme a legújabb szerzeményem, egy 34l-es üvegballon. Fejtési gondjaim orvoslását várom tőle. Bort fejteni ilyen kis mennyiségben egyébként jó dolog, az ember megszívja a tömlőt és hopp egy kis korty beszalad a szájába, amikor töltődik a ballon, a száján koncentráltan jön ki az illat. Mámor!

Az ászokfa két akácoszlop, nem igazi, hogy kerek. Bandi bá ezt úgy orvosolta, hogy deszkát tett a hordók alá ami már elkorhadt. Tehát meg kell gyalulnom az oszlopokat, vagy új rendes ászokfát kell csináltatnom egy asztalossal.


A régi prést is fel kell újítanom, öntötvas lábazata van, igazi békebeli darab legalább egy mázsa. Le kell rozsdamaróznom, meg festenem. A kosarát is rendbe kell hoznom.

A Rizling meg megsértődött rám. Amikor betöltöttem a tartályba, olyan illata volt, hogy csoda. A töltés után a tartályban elégettem egy negyed szelet ként, hogy ne ecetesedjen be (nincs oxigén nincs baci). Ez két hete volt. Most vittem haza a borból, hogy megkostoljam. Eltűnt az illata, átvette a ként, és újbor lévén még zavaros is egy kicsit. Ehhez szerintem nem nyúlhatok legalább februárig. A többi meg derítés alatt áll, szóval nincs mit inni a pincében.

Kisérletek a borral

Időközben néhány dolog elintéződött a pincével és a szőlővel kapcsolatban. Az egyik, hogy az ÉMÁSZ átírta a villanyórát a nevemre, és mindezt el tudtam intézni a Neten keresztül. Na nem mindent, mert a szerződéskötéssel együtt jár, hogy kijönnek megnézni nem lopom e az áramot. Meglepően segítőkészek és emberiek voltak, felhívott egy szerelő, hogy jönne és mikor jó nekem. Megbeszéltük, hogy mikor és azt is, hogy egy órával előbb felhív, ha indulnak Tarjánba, hogy én is odaérjek Pestről. Csodák-csodája meg is tette, tizenöt perc alatt leellenőriztek mindent, aláírtam vagy 6 helyen a papírokat, közben kedélyesen elbeszélgettünk a borozás mennyiségi korlátairól.( nekik is meg szokott ártani 4 liter)

Közben lejárt a szőlő terület vásárlásakor kötelező hirdetmény 15 napos határideje(nem kellett másnak) úgyhogy elindúlt a földhivatali ügyintézés is.

Vettem Bandi bától (övé volt a szőlő) 70 liter bort, ami abból a szőlőből van amit megvettem tőle. Szóval valami hasonló borom lesz nekem is(legalábis az alapja hasonló lesz), az Öregnek egészen iható bora van, ahhoz képest, hogy műanyag tartállyal dolgozik. Ez egy mindent bele bor, tehát benne van a csemege szőlő is valószínűleg változatos érettségi fokozatokban. Nem hiszem, hogy külön szüretelték volna a Pölöskei Muskotályt meg a Saszlát. Tehát a bor íze rendben van, zamatos teljesen száraz, és hosszan cseng le, talán kicsit van egy kis kesernyésség benne, amit a bogyózás hiányának tudhatunk be. Illata gyümölcsös nem tolakodó Ottonelre jellemző. Igazi jó fröccsbor. A színe már más tészta. Zavaros, tele lebegő alkatrészekkel, barnás óbor színe van. Lehet, hogy kevés ként kapott valamikor.

Úgy döntöttem kisérletképpen lederítek 1 litert. Vettem Tükrös nevezetű derítő anyagot, és a hátoldalra írtaknak megfelelően vegyítettem vízzel és főztem 4 percig, állni hagytam majd hozzáöntöttem a borhoz. Látszik az üledék az alján.


6 nap után gyönyörűen letisztult a bor, fényes tükrös, szalmasárga. Úgy döntöttem lederítem az egész tételt.
Itt egy összehasonlítás. Balrol jobbra Szőke Mátyás féle Gyöngyöstarjáni Ottonel, Bandi bácsi lederített, és lederítetlen Ottonel. Ízvilágban hatalmas a különbség a Szőke féle szinte félédes a Bandi báé meg tökéletesen száraz sokkal savasabb, szinte már túl savas. A derítés szerintem egy kicsit hatott az ízére is, eltünt belőle valami mellék íz, amit nem tudok meghatározni talán egy kis mandulás kesernyésség. De kell neki szerintem egy hónap pihenés, hogy kiheverje amit elkövettem ellene. Fél litert elteszek a pincémbe pihizni.
Vettem még a második pinceszomszédomtól 20 liter rizling szilvánit, új bor. Csak nagyon keveset tudtam kóstolni belőle, mert a pincétől még haza kellett vezetni, de az alapján értékelve nagyon frankó. Illatos, tiszta, friss. Az acélba átfejtve már nem fog fejlődni, de legalább nem veszít az illataiból.

Ha valaki betérne hozzám, mostmár nem csak az üres pincét tudom mutogatni, hanem meg tudom kínálni egy kis itókával.

Új kedvenc

Az úgy volt, hogy engedtem az enyhe pressziónak, miszerint nekem sürgősen egy télikabátra van szükségem. Ennek érdekében meg kellett látogatnunk a legközelebbi BÁJ-WÉJ-t. Ez eddig rendben is van, mert, ha rajtam múlna 15 éves szakadt pólókban és kinyúlt kötöttpulcsiban járnék mert az a kényelmes, de nem rajtam múlik. Szóval stafírungolás volt napirenden. Elzötyögtünk Dunakeszi mellé, és kompenzációként (férfiembernek nagy kínszenvedés a ruhavétel) Kedvesem azt ajánlotta, hogy menjünk be a most nyílt BAUHAUS-ba (nem teljesen önzetlen a dolog részéről, Ő is imádja a kütyüboltokat).
Szóval jobbkanyar és 100forintos talicska a kézbe, és már bandukoltunk is a sorok között. Első pillantásra ugyanaz mint a többi szakáruház csak kicsit nagyobb. A kertrészleg felé vettük az irányt, mert szülinapi ajándék gyanánt kellett néhány virágot újítani. Feltűnően nagy választék volt, és normális eladók. És itt jön a lényeg, betúrtam magam a kisgépek közé és mit látnak szemeim, borászati eszközök garmadát. Na jó, kicsit túlzok, csak egy salgó volt megpakolva ballonokkal meg apróbb eszközökkel, de már ennek is örültem mint plébános az új ministráns fiúnak. Azért e nagy öröm, mert felkutattam néhány borászati szaküzletet, de azok mintha összebeszéltek volna ellenem, mind a városnak azon pontjaira helyezték magukat ami nekem nem esik útba. Tehát, ha egy kis borként szerettem volna venni, eddig úgy történt, hogy munkaidőben elzötyögtem a város másik felére, megvettem, vissza a melóhelyre zöty-zöty. Uszkve fél nap!

Árakat tekintve lehet, hogy nem ez a legolcsóbb beszerzési forrás, de az apróságok megvételére ez a legalkalmasabb(nyitva van hétvégén). Megvan a kedvenc boltom!

Persze meg lett véve az új télikabát, nem is volt olyan szörnyű.

Pincemanók

Törpék a szőlőben. Szép idő volt, mentünk egyet kirándulni a szőlőbe, megmutattuk a feltörekvő nemzedéknek, hogy miből lesz a must, na meg a bor.


Dorka természetesen a legnagyobb sárban közlekedett:

Pincemanók:

Nagy szakértelemmel vizsgálták a borászati technológiámat:
Egy kóbor macska sokkal jobban érdekelte őket:
Cicicc
Amikor elmentek a törpék (és felügyeletük), akkor kezdtem a melónak. Először úgy gondoltam, hogy szép símára egyengetem a padlót, de gyorsan kiderült, hogy masszív szikla az egész. A csákány szépen szikrázott, esélyem sincs elegyengetni az alját. Marad amilyen volt.
Összeszedtem a rengeteg elkorhadt fát és törmeléket, némi szemetet, és egy helyre kedtem gyűjteni. Ki kell majd vödröznöm, a szemetet meg zsákokban elvinni. A pince egyik felét kitakarítottam, a hordókhoz még nem nyúltam. Egyenlőre a sarokba tettem be az üvegeket és az árva úszófedelest.
Felszereltem az új világítást. Nem volt egyszerű a történet, mert erősen málik it-ott a plafon.
A lomok:

Alakul ez mint púpos gyerek a prés alatt.

Ősz

Tegnap kimentünk a szőlőbe. Szépek az ősz szinei.


Már a metszésen gondolkodom.

Ez a legújabb szerzeményem. Mivel a szőlőm körül mindenütt erdő van, valamivel kordában kell tartani a burjánzást.(a kedvesem szerint csak a gépek iránt megnyilvánuló mániám újabb előtörése, lehet némi igaza, de pssszt.)

Az a fixa ideám, hogy látni szeretnék a pincémben. Bár hét év barlangászás valamelyest hozzászoktatott a sötét nedves helyekhez, de akkoris a pince az más. Összeraktam egy lámpasort, már csak valamikor nappali világosságnál ki kéne jutni a pincéhez, hogy fel tudjam rakni.
Bandibá mondta, hogy lekénezte a hordókat és csak januárban kell újra kénezni. Még jó, hogy megnéztem, mert az öreg ugyan felfűzte a kénlapokat, de elfelejtette meggyújtani. Hogy klasszikusokat idézzek "azellen nem véd", szóval a belógatott kénlap kevés a hordónak. Lekéneztem a hordókat, meg a légtérben is elégettem két kénlapot.

Szerzemény

Összekuporgattam némi forintot az évek során, és elérkezettnek láttam az időt, hogy nekikezdjek borászati birodalmam építésének. (Ewing-ok olaja az kutyafasza) Szóval felhívtam a gyöngyöstarjáni Hegyközséget és megkérdeztem tudnak e eladó pincét és szőlőt. Kaptam vagy hat telefonszámot és korrekt tanácsokat. Este körbetelefonáltam az embereket és hétvégére megbeszéltem, hogy megnézem a portékát. A pincével kezdtük a nézést és két szőlő volt még terítéken. Nem szaporítom a betűt a pince tetszett meg az egyik szőlő is, elhatározásra jutottam és meg is vettem.
Kis háttér a megvételről:
Termőföldet csak úgy lehet venni, ha 15 napra kifüggesztenek egy hirdetményt a polgármesteri hivatalban, hogy ez és ez a terület eladó, ha nem jelentkezik helybéli, hogy ennyiért Ő is megvenné akkor lehet eladni ilyen jöt-mentnek mint én.
A bácsi azért adta el mert már nem bírta művelni. Azt mondta, hogy sokkal többet kapott volna érte, ha beadja kivágásra, de nem volt szive kivágni. A szőlő fajtája Ottonel Muskotály és a hiányzó tőkéket Bandibá Chasselas-val pótolta. Teljesen rendben van a kordon, talán 2 oszlopot ha meg kell igazítanom, feszesek a drótok, tiszta a terület(atomüberkirály).

A pince

A falu közepén a régi pincesoron vettem egy öreg pincét. A bácsi megbetegedett úgyhogy eladta a pincét eszközökkel együtt. Erősen le van romolva kívül-belül, tele van lomokkal, törmelékekkel, a világítás életveszélyes. Szóval lesz mit csinálnom rajta. (de most mondjátok hát nem szép)







Íme a beltartalom:



Az olajjal kezelt hordók:

A kád:A lomok és törmelékek:
Ez a kilátás a pincém tetejéről:

Első dolgom, hogy kicserélem a világítást, meg lekénezem a hordókat. A bácsi azt mondta, hogy kezelte a hordókat, de a nyáron alaposan ki kell majd tisztítanom mindet.

Kezdet

Remélem Szőlősgazda és Kezdőszőlész nem veszi plágiumnak a naplómat. Részben az Ő oldalaik olvasgatása közben merült fel bennem, hogy meg kellene örökítenem csetléseimet, esetleg nagyobb botlásaimat, hagy tanuljon belőle a nagyvilág.
Persze az se biztos, hogy valaki elolvassa amit írok.

Szóval leírom ide hogyan kezd a borászathoz egy alföldi gyerek, aki eddig a kertben látott szőlőt, és bort meg palackban (max demizson). Viszont borszeretetben és érdeklődésben nincs hiány.
Remélhetőleg sok fényképpel és némi jól érthető szöveggel tudom illusztrálni, a szőlő és a pince érdekes világát.