Nehéz évnek nézünk elébe

Kedves mindenki! A cím nem akar mindenképpen általános érvényű jóslat lenni, csak a saját életünket tettük bonyolultá azzal, hogy belevágtunk egy építkezésbe. De azért tettük, hogy utána minden sokkal egyszerűbb legyen.
Mint a képen is látszik az utóbbi pár évben rendszeresen elönti a beszivárgó csapadékvíz a pincémet. Nem okoz kárt, csak ilyenkor azzal kell számolnom, ha lemegyek, hogy minimum négy órát a szivattyúzással töltök és csak ezután tudok nekikezdeni annak a tevékenységnek amiért lementem. Ráadásul minden tiszta sár lesz, ha leér a padlóra. Nem a legjobb így bort fejteni vagy hordót mosni.

Az épülő ház alatt egy elég jelentős méretű pince lesz, ahová áttelepítem az egész borászati tevékenységem. Végre minden egy helyen lesz és nem kell dugig tömött autóval mászkálnom. Nem kell egy palackozáshoz a kisházat teljesen kipakolnom.
Ez a tarjáni pince átlényegül a palackozott borok érlelő helyévé, csak arról kell gondoskodnom, hogy elég magasra pakoljam az üvegeket.
Persze az új telken sem bírok magammal, a paraszti vénám folyton kiütközik. Most ültettem el tizennégy körtefát. Viszonylag sűrűn egymás mellé raktam őket és az a terv, hogy drótra kötözve az ágakat, sövényszerűen termesztem a cefrébevalót.

Az egyik fa már nagyon tavaszt érez.

Miközben ezeket a sorokat írom, egy 2013-as száraz muskotály palackját hörpintem szárazra. Határozottan optimistán állok az évben várható kihívások elé, mert ez a bor igen jól sikerült. Pedig tavaly még azon tűnődtem, hogy lefőzetem pálinkának. De milyen jó, hogy adtam neki még időt!

A 2015-ös év

Kéremszépen mozgalmas volt az év, csak lejegyezni nem volt időm. Ami a lényeg, kipróbáltam a sorközök gyepesítését két éven keresztül, sajnos nálam nem vált be. Részben miattam, nem volt időm lemenni, nyírni a füvet idén nyáron. Nem volt brutális magasságú a gaz, de nem volt szép látvány. Meg ezen a nagyon kötött agyagtalajon talán jobban kiszellőzik a föld, ha mozgatva van a talaj.

A metszést idén is Éva néniék rendezték, sajna a közreműködésem nélkül. Nagyon szépen megcsinálták, csak azt sajnálom, hogy nem volt időm kimenni az erdőszélre egy kicsit csattogtatni az ollót. Sok helyen előtörtek az akácok, azokat is kivagdosták, egy kicsit a drótokat is rendezték, és a néhány tőkepótlást is szépen fölhúzták, hogy tőkefejet lehessen kialakítani rajtuk. Idén a zöldmunka a meleg nyár és kevés csapadék miatt nem volt rettenetes, és a szőlő jó egészségben érte meg a szüretet. Augusztus végén egy próbaszürettel indítottam, csak néhány ládával szedtem a családnak és a kollégáknak és már akkor fürtök, hogy nagyon kicsik a szemek és a fürtök is kisebbek a megszokottnál. Na de az ízük már akkor is eszméletlen édes volt.

A szüretre nagyüzemi bográcsozással készültünk, két bográcsban főtt az ebéd és nem sok maradékot kellett hazavinni. Nagyon jó lett a Csilis bab és a tarhonya is (köszi Kicsim). Az eredmény igencsak kevéske lett, fele az eddigi években megszokott termésmennyiségnek. A harminc szüretelő jómunkásember egy óra alatt lekapta mind és bepakolta a teherautóba. Kettőt nem tudtam pislantani és már menni kellett ebédelni. A feldolgozás is hasonlóan gyorsra sikerült, egy óra alatt a pincébe jutott a cefre. A cefrecsőcsúszda nagyon bevált, tíz perc alatt le lehet vele küldeni háromszáz liter cuccot a lenti szüretelőkádba. A zúzóbogyozót jövőre újra kell festenem, mert sokhelyütt lepattogzott róla a festék. De ha minden a terveknek megfelelően megy, akkor a tizenhatos szőlőfeldolgozás már nem a tarjáni kis pincében lesz, de erről majd később.

Egy nap áztatás után leszivattyúztam a színmustot és szépen magára hagytam a pincében, hogy erjedjen szépen. Az eredményét viszonylag korán fejtettem, így sok maradékcukorral egy gyümölcsös desszertborom lett. Karácsony előtt egy kicsit már derítettem belőle és kóstolgattuk.