A hordóban tartott bor a hordó pórusain keresztül kis mennyiségű levegővel érintkezik. Ez a folyamat segít érlelődni, testesedni a bornak. És ezért párolog is a hordóból. A darabban tartott hordóban pedig rosszul is alakulhat a bor sorsa. Megjelenik az úgynevezett darab íz, vagy legrosszabb esetben virágosodás indul meg a tetején. Az illósavak pedig nem tesznek jót a bor élvezeti értékének. Ecetet salátára önt az ember, nem boros pohárba. A hordókat rendszeres időközönként töltögetni kell, hogy mindig tele legyenek.
Hordóban van még az első szüretből egy hordónyi (225 liter), a második szüretből egy hordónyi, ami félédesre forrta ki magát, és a vörös bor, ami még nagyon nem hozza azt, amit elvárnék tőle. Három hordót kell töltögetnem, és ehhez a töltőanyagot az úszófedeles tartály szolgáltatja. A vörösnél külön üvegekbe tettem félre a töltésre szánt bort.
Elvittem a fényképezőgépet, de a nyavalyásnak pont ott merült le az aksija. Így jól nem tudtam megörökíteni az új lopómat és a pince jelenlegi állapotát. A pincében állandó helyhiánnyal küzdök. Szeretnék kialakítani egy palackos borok tárolására alkalmas részt, de egyelőre, nem nagyon tudom hová lehetne elhelyezni. Talán a hátsó falhoz lehetne rakni a trezort.