Drótozás

Meló után Zozóval kirobogtunk a szőlőbe. Jól fel voltunk szerelkezve drótokkal, fogókkal és kalapáccsal. A hárslevelű két sorában megigazítottuk a támrendszert meg a drótozást.

A végoszlopokat kikötöttük a múltkor leásott feszítőkhöz. A megdőlt oszlopokat visszanyomkodtuk a helyükre, az elszakadt drótokat pótoltuk. Az összes drótot feszesre húztuk, a kikötési pontokat megerősítettük. Ezen kívül a felső drótpárt felszögeltük az oszlopok tetejére, ahol eredetileg is volt. Valószínűsítem, hogy Bandibá a maga százhatvan centijével nem bírta rendesen megművelni a magasra rakott drótokkal a szőlőt, ezért lejjebb tetette vagy húsz centivel.
A vezető szál alatti drótot, amihez a vesszőt íveljük (segédhuzal) metszés után, vagy húsz centivel följebb raktuk, mert a rövidebb félszálvesszős metszés miatt az ötven centire rakott huzalhoz nem tudnám leívelni a szőlőt. Minden drótot fölhangoltunk Á hangra és pengettünk kicsit. Sötét lett mire végeztünk.
A pincéből hazahoztuk a vörösboros hordót, itthon szépen ki tudom tisztítani, meg kell a hely szüretkor a pincében. Minden fölösleges dolgot haza hozok, meg a még meglévő kész borokat lepalackozom, hogy legyen hely az új termésnek.

Zöldmunkák befejezése

Mostanra sikerült befejeznem a szőlőben a zöldmunkákat. A tetővágást nagy sövényvágó ollóval rendeztem le, a befűzést meg Csibével megcsináltuk a múltkor. A fürtök ritkítására csak kis mértékben volt szükség, mert idén a metszéskor jó rövid félszálvesszőket hagytam, így a tőkék nem teremték agyon magukat.

A tőkefejhez közeli vesszők nem hoztak olyan sok fürtöt, mint tavaly a teljesen leívelt vessző. Ahogy számolgattam kb. 15-20 fürt van egy tőkén és azok nem is olyan nagyok, úgyhogy nincsenek agyonterhelve (másfél kiló per tőke). Egy ottani szaki azt mondta, amikor megnézte a szőlőmet metszés után, hogy nem lesz jó ez a rövidített metszés, mert nem lesz elég nagy a lombfelület (Ő nem igazán minőségi termelő). Persze Ő azzal számolt, hogy én a felső drótnál levágom a vesszőket, mit, ahogy ott szokás. Valószínű, hogy a szőlőmunkások nem igazán magas emberek, ezért vagdossák el a vesszőket 190 centin. Én ennél jóval magasabbra hagytam nőni a szőlőt és így a fürtzóna is magasabban helyezkedik el, ami segíti a jobb beérést és csökkenti a vadkárokat is.
Jóval előrébb tart már a szőlő, mint tavaly ilyenkor, már szinte ehető érettségi fokú.
A sorközökben levágtam a gazt és mire végeztem megérkezett Jancsi bátyó és meg kultivátorozta a területet. Utolsó permetezés elsején volt, kontaktszerekkel, tehát huszadika után lehet enni a szőlőt, már alig várom nyamm.

Andris blogja

http://andrismunkalkodik.blogspot.com/

Andris jól megmodja a tutit.