Kemence projekt

Némileg gasztrobloggernek érzem magam, bár nem kritikákat fogalmazok meg mások nehéz munkával elkészített alkotásai iránt, hanem a saját munkámat örökítem meg. És valamennyire techblog ez, mert nem csak az eredményeket örökítem meg, hanem a folyamatokat is leírom, viszonylagos részletességgel. Most egy kis kanyart teszek más felé, bár a borivásnak elengedhetetlen kelléke a jó étel és remélem ezt is érdekesnek találja a nyájas olvasó.

A nyárestéket megfűszerezendő nekiláttam egy kemence saját kezűleg való felépítésének. Nem tanultam kőművesnek és ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű munkának neki láttam teljesen egyedül. A neten igen hasznos leírásokat találtam, fényképekkel és gyakorlati tanácsokkal. Ezeket áttanulmányoztam és kisilabizáltam a magam verzióját.
Kezdtem az alap kiásásával és murvával való tíz centis kitöltésével, ez vezeti el az alap alól a vizet. Eztán az alap stabilitását adó beton járdalapokat helyeztem el rajta. Mivel betonozási infrastruktúrám viszonylag hiányos, kénytelen voltam ilyen trükkökhöz folyamodni, hogy ne kelljen eszméletlen mennyiségű betont kézzel a talicskában kikeverni. Az előre gyártott betonlapokra tettem néhány vasdarabot és háromzsáknyi kész betont bekevertem és ráöntöttem. Ezzel kész az alapozás.

Mindenféle maradék téglából elkezdtem felhúzni a kemence testét alkotó falat. Kialakítottam az elején egy hamuzó boltívet. Amikor kész lettem a megfelelő magassággal, úgy 70 cm, feltöltöttem az egészet földdel. Ezt jól ledöngöltem és erre jött a 10 centi vastag összetört üvegréteg. Ez lesz a hővisszatartó réteg. Ezt egy kicsi homokkal takartam le és ide raktam a sütőtér alját képező téglákat agyagba, szorosan egymás mellé kiszintezve.
Az agyagot az utca végén lévő tó oldalából bányásztam. Itt volt az őrbottyáni téglagyár valamikor. Ma már csak a hatalmas kráter van, amit az agyagbányászattal hagytak. Ha téglát tudtak ebből az agyagból égetni, akkor nekem is jó lesz kemencét építeni.
A sütőteret alkotó boltívet egy bútorlapokból és lécekből eszkábált ramonád segítségével alakítottam ki. Igazság szerint egy kicsit itt csaltam, ugyanis a szomszéd nénitől kaptam hat darab régi íves kéménytéglát. Valami ipari kémény ezer éves elpusztíthatatlan maradéka. A boltív tetejére ezek kerültek.
A sütőtér elkészülte után, folytattam az oldalfalakat és az elejének is kemenceformát adtam azzal, hogy a beadónyílás előtti rész szép kis boltívvel raktam ki. Itt a ramonád egy műanyagvödör volt.
A közvetlenül tűzzel érintkező részeket agyaggal, a többit zsákos habarccsal építettem.
A tűztér fölötti részt egészen a kemence tetejéig tele töltöttem homokkal. Így kaptam egy jó nagy tömegű tömböt, aminek nagyon jó a hőtároló képessége.

Kapott az egész egy kis agyagos vakolást meg palatetőt, amikor lesz, még egy kis időm akkor befejezem a kéményt és lemeszelem az egészet. Nem lett szép, de használhatóságáról meggyőződtünk, amikor a barlangász szakosztály szülinapját megültük ezév őszén. A kenyérlángos négy perc alatt készült el, és a fűszeres nyúlcomb is pillanatok alatt puhára sült.

Nincs mit inni

Nincs mit inni a pincében. A borok még mindig erjedésben vannak. 15 fok van lent, a kinti hideg ellenére. A hordókba belehallgatva még elég intenzív a pezsgés, az üvegkotyogó még mindig percenként buggyan egyet. Hagyom békében dolgozni a kis élesztőket nem akarom elkövetni újra azt a hibát, mint tavaly, hogy túl hamar lefejtem és lekénezem a bort, miközben az élesztők még dolgoznának rajta egy kicsit (bizony az ízén nyomot hagyott, hogy a kénnel együtt erjedt).
És, hogy éppen miért nincs mit inni:
2008–as Muskotályok szépen újraindultak a nyári melegben a magas szabadkén tartalom ellenére az acéltartályokban, ezért összefejtettem őket egy tartályba, és beoltottam őket egy alkohol és hideg toleráns fajélesztővel, ami nem hagy semmilyen ízt a borban. Hagytam hagy erjedjen ki szépen a maradék cukor. Mostani állapot szerint tejszerű kissé széndioxidos a bor, ez már talán befejezte az erjedést, most már csak le kell tisztulnia. Néhány nap múlva segítek neki a tisztulásban egy kis derítőszerrel, és átfejtem a másik tartályba, hogy végre iható állapotba kerüljön.
A 2008-as vörösbor kísérletem annyira nem sikerült, hogy az egészet le fogom főzetni pálinkának. Műanyag hordóba tettem és hazahoztam, hátul a törköllyel el lesznek a pálinkafőzésig.
Az idei borok meg még erjednek, tisztulnak, az első szüretből készített héjon erjesztett muskotály igen érdekes illatú kemény karakteres fehérbor, sok tanninnal, fanyar jegyekkel. Kemény, karakteres bor, nekem nagyon tetszik, de szerintem egyedül leszek ezzel a véleményemmel.
A második szüretből származó muskotály, ami egy hétig erjedt héjon, még így erjedésében is kedves, illatos és valószínűleg édes bor lesz.
A vásárolt Chardonnay is nagyon szép bornak mutatja magát, remélem így is marad.