Gábor születése miatt a szabadidőm drasztikusan lecsökkent, ezért szerettem volna valakit, hogy rendben tartsa a szőlőt. Már egy kapálás is nagyon ráférne és a zöldmunkák is nagyon aktuálisak.
Benzines fűkaszát ragadtam és a sorokat kigazoltam. Azért ez így leírva kicsit kurtán hangzik. Szóval nekiestem a gaz kiirtásának. A fűkasza berregésétől volta hangos a határ és egy délután kellett, hogy végigmenjek a tíz soron. Rettenetesen zabálta a damilt a sok magasra nőtt gaz. Főleg a kamilla volt utálatos, annak a szárát még a fullosan pörgő damil sem vitte el elsőre. A tanulság az, hogy vagy mással csináltatom a kaszálást, vagy gázálarcban esek neki, mert a végére úgy befulladtam a pollenektől, hogy alig bírtam kivánszorogni a sor végéig. A telek rendbe hozására már gondolni se mertem.
A héten még hajtásválogatás és befűzés vár rám csütörtökön. A hozamkorlátozást is most be akarom állítani. Nem zöldszüret lesz, hanem ahol sűrűnek és soknak érzem a termést, ott kitörök egy-egy (vagy minden másodikat) termő hajtást, ahogy Győrgykovács Imre mondta egy előadásában
A bor szépen újraforr. Így szőlővirágzáskor a bor még újra nekiugrik a forrásnak. A felmelegedő pince meg a fejtés óta csökkenő kénszint hatására a maradék cukor eltüntetésének nekidurálják magukat az élesztők. Remélem, szépen szárazra tud forrni a borom végre. A tartály úszófedelét megemeltem, hagytam űrt a habnak. Négy hét múlva ellenőrzöm és a tetőt is ráengedem a borra. Addigra szépen le kell csengenie a forrásnak.
