Ehhez képest most kénytelen voltam négykor kelni, hogy ne a brutál melegben kelljen dolgoznom. A napirenden szerepelt a tetővágás, a hajtások befűzése és az új telepítésű jószágok karóhoz körözése. Úgy voltam vele, ha a még bírom a meleget, akkor elkezdem a fürtválogatást is.
A csonkázással viszonylag időben végeztem és a vállaimat sem viselte meg brutálisan. Bár mint a képen látható, nem képezett még alagutat a sorok összeborulása. Azért így is volt mit elvagdosni. Nagyon sok helyen a szőlő nem a sorköz felé hozta a hosszú hajtásait, hanem a sor tetején a másik tőke fölé húzódott be. Ezeket is jól levagdostam.
A fiatal pótlásként telepített sárgamuskotály tőkék szépen megerősödtek és a karókhoz kötözésük már nagyon időszerű volt. Szép erős kordonkarok lesznek, de addig még sokat kell nőniük és be kell érniük az őszön. Jövőre már teremhetnek egy két fürtöt. A hárslevelűt meg nem állítottam kordonkar kinevelésre. Igazán még nem döntöttem el a művelésmódját sem. Lehet, hogy maradok ennél is az ernyő művelésnél, ami nagyon kényelmes, csak a tőkefejet hagyom egy kicsit alacsonyabban, és kihúzok még egy szál drótot. Ez lesz a vezetőszál és három pár drótba lehet majd befűzögetni a hajtásokat. De ezt még nem döntöttem el, van még időm, hagyom őket megerősödni.
Elkezdtem a fűrtválogatást is. Egy soron mentem végig, és a három fürtöt nevelő hajtásokról ledobáltam a felesleget. Csak egy maradt. Attól függően, hogy melyik tűnt életképesebbnek, vagy az első vagy a középső maradt. A drótok közelsége döntően befolyásolta az eredményt, mert amelyik közel esik valamelyik dróthoz, az úgy sem ússza meg szüretig sértetlenül, úgyhogy semmi értelme, hogy fönnmaradjon. Ezt a melót annyira nem csípem, nem annyira látványos az eredménye, mint a többi szőlőmunkának és fáj is a szívem a sok szép fürtért. De ennek meg kell lennie, ezt mondja a racionális énem. Tudatban ott van ennek a fontosság, de akkor is nagyon nehéz. 11-ig bírtam a kánikulát, aztán hazamentem és bevetettem magam a medencébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése