Előre leszögeznék néhány alapvetést: zsigeri ellenérzésem van minden Multi Level Marketing féle értékesítési móddal, nincs az a pénz, hogy én egy barátomat beszervezzem bármi ilyen kereskedelmi rendszerbe.
Tehát az MLM fanatikusok ne is olvassák tovább eme kis szösszenetet. Nem kérek a “mi rendszerünk teljesen más” megjegyzéseket. Nem, más! Mind ugyanarra az emberi gyengeség kihasználására épül, melynek neve hiszékenység.
Ezek a cégek a kilencvenes évek elején jelentek meg mifelénk. Anyukám, mivel barátkozós, félfalutismerő asszonyság, hamar beszipkázták ezek a cuccok. Anyagilag sem álltunk akkor a legjobban, az is csábító volt neki, hogy ugyanazzal kereshet egy kis pénzt, amit előtte sok éve is csinált. Boltos volt, tehát kereskedővér is csörgedezett benne, meg amúgy is mindenki ismerte. Szóval ezekkel a cuccokal mostunk, tisztítottunk, egészségmegőriztünk, meg satöbbi. Anyu nem egy nyomulós, mindenkit földbedöngölő ámerikai managger típusú versenyző. Ezért nem is szervezett maga alá hatalmas értékesítő hálózatokat. Csak az a néhány ember vette tőle az anyagot, akikkel amúgy is találkozott volna minden hónapban. Szóval ezekből sem lettünk gazdagok, de Anyu szerette csinálni, szeretett eljárni a cégek szervezte nagy bulikra, meg ezzel is egy kicsit emberek közé menni. Nagyon rá se fizetett soha, mert amúgy sem tudott nagy pénzeket belerakni a dologba. Még most is foglalkozik néhány ilyen cuccal, kicsit féltettem is emiatt, de a múltkor megnyugtatott, hogy ez neki jó hobbi, ne parázzak.
Szóval, amiért ezt a posztot kezdtem írni a következő. Ezek a cégek most más irányból támadnak. Fölfedezték a kor nagy találmányát, az Internetet. Közösen csinálnak egy webáruházat és az ott regisztrált vásárlókkal gyűjtetik be a további potenciális vásárlókat. Kábé ugyanaz a stratégia, mint az eredeti rendszerben, csak a korszellemnek megfelelő jelszavakkal operálnak (internetes közösség, presztizsmárkák, környezettudatosság).
Egyszer találkoztam valakivel, aki megadta a telefonszámomat egy barátjának. Így jutott el hozzám a hölgy, aki azzal hívott föl, hogy most alapítottak egy céget és munkatársakat keresnek. Kicsit gyanakodtam, ezért megkérdeztem, hogy ugye nem valamit értékesíteni kell. Jött a válasz, hogy ő geológus és ő sem ért az értékesítéshez, tehát nem. Elaltatta a gyanúmat, mert jó régen barlangászom és az ott előforduló geológusok földön (és alatta) járó emberek voltak, ebből általánosítottam. Este eljött a csaj, leültünk a teraszra, kicsi bemutatkozó duma után előszedte a klisé papírokat és kérdéseket. Mi a célod az életben? Akarsz e segíteni a barátaidnak? Na, ekkor ment föl bennem a pumpa, mint a szőkében, aki mellé ül a wcnek.
Szóval, úgy látszik, ezeket az embereket tanítják ezekre a kikerülős kommunikációs stratégiákra, mert a magamfajta beszervezésutálló emberek, már a régi trükkökkel alapból lepattintanák őket.
Ha már ott volt, akkor nem zavartam el a fracba azonnal, mert ugye vót gyerekszobám, de az összes mondanivalóját megcáfolva, adtam neki némi verbális élveboncolást. Amikor a pénzéhségemre próbál rámenni, közöltem vele, hogy köszönöm, jó nekem szegénynek és kishatalmúnak lenni. Nem akarok cégbirodalmat építeni és nem akarok nagybefektetőként a tőzsdepánikok miatt rettegni. Azon a néhányszáz négyzetméteren szeretném azt csinálni ami jól esik, amit magaménak mondhatok. Nézni, ahogy nőnek a gyerekeim, szőlőim, pocakom! Tisztességesen, szerényen.
Amikor a környezettudatosságomat kezdte el pedzegetni, akkor aztán eldurrant az agyam. Baszki, hogy lehet az a termék környezetkímélő, amit egy amerikai vegyikonszern legyárt és átutaztat a fél világon kamionnal, hajóval, megin kamionnal, majd egy futár házhoz szállítja neked atombrutálisan becsomagolva két kiló kartonba, nehogy megsérüljön. Tudom én, hogy a multikban vásárolt cuccoknak is van szállítási meg előállítási környezeti terhelésük, de legalább nem akarják elhitetni velem, hogy milyen kurva környezetbarát a cucc és lehet hogy a borsodkemből a szállítás kicsit kevesebb olajat füstölt el.
Az egészségmegőrzésemre sem nagyon lehet apellálniuk, mert, ha ezek a cuccok annyira tiszták meg hatásosak és frankók. Akkor mi az Istenér nem képesek ezek a cégek, arra néhány százezer forintot költeni, hogy gyógyszerkönyvi minősítést kapjanak a termékeik. Ha még az OGYI engedélyt sem tudják megszerezni, és csak élelmiszerkiegészítőként lehet árulni a cuccaikat, akkor menjenek a francba a placebószarjaikkal. Nem fogok a gyerekemnek beadni olyan cuccot, amire az van írva, hogy csak külsőleg, mer annyira sóherek, hogy nem vizsgáltatják be a cuccot rendes laborban. Hiába próbálja nekem valaki bemagyarázni, hogy az mennyire jó hatású készítmény. Ja, hogy egy rendes vizsgálaton kiderülne, hogy az egész csak mókusvakítás.
Az meg milyen már, hogy egy műanyag dobozt, ami csak egy kicsit jobb minőségű, mint az átlagos jószág, az mindenféle hókuszpókusszal körítve próbálják rádsózni irreális árakon.
Értem én ezeknek a cégeknek a technikáját. Tényleg drága reklámokkal meg melóval megismertetni a világgal egy terméket. Sokkal olcsóbb, keresni néhánytízezer szegénységből kitörni próbáló hiszékeny embert. Ezeknek meglobogtatni a könnyű pénzkereset lehetőségét, lehetőleg úgy, hogy már mutass neki néhányat, aki ebből sokat keresett. Ezek hozzák az ismerőseiket vásárlónak. A gyártó benyeli a nagykereskedő hasznát, a kisembereknek meg juttatnak néhány morzsát, úgy, hogy közben ők is a gyártót gazdagítják, mert az ő termékeiket veszik.
Tanulság, hogy ha egy állásajánlattal keresnek meg és azt három mondattal nem lehet elmondani, hogy mi lenne a munka, akkor az nem érdekel.
