Fejtés, kénezés, hordómosás

A négynapos hétvégéből egy napot a pincére szántam. A bor a szüret óta szép lassan forrt. Hat hete kotyogott a nagy hordó szépen fokozatosan. A pincében csak 14 fok van, úgyhogy nem nagyon tudtak virgonckodni az élesztők. Arra készültem, hogy a két kis 300-as tartály elég lesz a bornak, de tévedtem, még szükség volt egy 50-es üvegballonra is. A kotyogó még dolgozott egy kicsit, úgy hárompercenként szusszant egyet. A szivattyú kábé tizenpárperc alatt kirántotta a hordóból a tejfehér cuccost, közben én szorgalmasan öntögettem bele a 100 literenként másfél deci törzsoldatot.

A hordómosás már csak hab volt a tortán. A seprőt az ajtón kihúztam és az jól összecsapkodott ahogy a vödörbe placcsant. Egy műanyag kannába töltöttem a seprőt, majd a pálinka alapanyaghoz teszem. Csak hidegvízzel mosogattam tisztára a hordót, a súrolókefével végigsúroltam azután egy szivaccsal kiitattam a vizet az aljából. Visszazártam az ajtaját és töltöttem bele egy liter tömény törzsoldatot és elégettem benne négy kénlapot. Így várja, hogy feltöltsem vízzel, nem akarom szárazon hagyni a következő szüretig. A pince légterében is elégettem négy kénlapot ezzel fertőtlenítettem a környezetet, elég sok volt lent a muslica meg az áttelelni behúzódott szúnyog, remélem ezeket is kinyírta a kén. Sajnos az esőkkel a sár is visszatért a pinyőbe és a vízgyűjtő gödör is tele van. Be kell szereznem egy kis olcsó szivattyút, amit rendszeresítek a víz kiszivattyúzásra.