2012. február 27., hétfő

Vizezés

Kezdeném egy kis mentegetőzéssel. Nem voltam mostanság túl
termékeny blogszerző, de mentségemül szolgáljon, hogy nem is történt sok minden
a pince és a szőlő környékén, a meló is igen sok agysejtem kapacitását leköti,
meg az ihlet sem szállt meg úgy igazán. A szőlőben szüret óta nem is jártam.
Mostanság igen nagy sár lehet arrafelé. Még metszés előtt ki kell néznem és
felmérni, hogy ez a februári fagy okozott e károkat. Néhány pótlást is tervbe
vettem a tavaszra, és az erdő terjeszkedését is visszakell fognom a
láncfűrésszel.
A múltkori fejtésnél a hó megakadályozta, hogy a nagyhordót
feltöltsem vízzel. Hétvégén ezt pótoltam. Még ősszel, szüret előtt hoztuk el
ezt a hordót, de akkor se rendbe tenni se feltölteni nem volt időm. Ezeket a
munkákat szépen fokozatosan elvégeztem. Lefestegettem a külsejét és
kitakarítottam a belsejét. A penészesedéstől törzsoldattal védtem. Havonta
kapott egy litert, ennek a párája tisztántartotta benne a levegőt. Egyszer már
megpróbáltam feltölteni vízzel, de kiderült hogy az ajtón a csap dugója ereszt.
Ezeket is rendeztem, és most már jöhetett a víz.
A Skoda már sokadszor bizonyítja, hogy a sokoldalú felhasználhatóságában a
teherautó funkció tökéletesen szuperál. A hordókat és a ballonokat a kútnál egy
slaggal feltöltöttem és a pincénél borszivattyúval leküldtem a hordóba. Három
körrel megtöltöttem a 800-as hordót.

A rengeteg vízhez három liter törzsoldatot öntöttem, ez
reményeim szerint megakadályozza a hordóban nem kívánatos élőlények
elszaporodását. Szivárgást nem láttam sehol, szerencsémre nem száradt szét a
hordó az üresen töltött hónapok alatt.

A tisztulóban lévő borból vittem haza egy üveggel és ebédhez
megkóstoltam. Elég sok még benne a maradékcukor és az alkohol, sav, zamat még
teljesen külön ízeket ad. Még az erjedés maradék íze is benne van, de már
fölsejlik ennek a bornak az ereje és különleges íz világa. Idő kell neki, hogy
ki tudjon bontakozni. Tőlem megkapja. Nem sietünk sehova, van mit inni még a
korábbi évekből.

5 megjegyzés:

Daeril írta...

Üdv,

Én Nagyrédén metszegetve nem láttam eddig fagykárra utaló jeleke. Tavasszal kiderül.

Dani írta...

Szia!

Tetszik a blogod, jó olvasni! :) Én is akartam írni az én kis szőlősömről, de nem igen van rá idő. :\ Egyébként ezt a vízzel feltöltős dolgot miért csinálod? Nekem egyes hordóim (az 530as és a 730as) 2-3 évet szoktak üresen állni, de ha kerül beléjük valami, akkor nem panaszkodnak. Én csak 3 havonta elégetek bennük némi ként oszt jónapot.

Samu írta...

Nekem is egyre kevesebb az időm dokumentálni a tevékenységem, de fontosnak tartom, hogy legyen egy naplóm erről az időszakról. Majd öregen olvasgatom és röhögög magamon.
A hordót azért töltöttem meg, hogy nehogy szétszáradjon. Úgy néz ki, hogy még sokáig nem lesz benne semmi, ezért ha csak úgy hagynám állni, akkor nagy a valószínűsége, hogy annyira kiszárad, hogy a dongák között eresztene. Láttam ilyet a tanpincében annakidején. A Földessy rábízta a hordók ellenőrzését egy időre másra, az meg nagy ívben lesz..ta, amikor elkezdtük teletölteni a hordót, spriccelt mint a fecskendő.

Dani írta...

Én ez ellen úgy védekezünk, hogy nyáron a szárazságban mielőtt elmegyünk öntünk egy vödör vizet a pincébe. Ez nálunk a hegyen(Somló) elégnek tűnik.

Bár egyszer már az enyém is szétszárad(mikor vettük), akkor hordunk bele vizet és pár nap múlva már zöld víz volt benne. Kiderült, hogy a hordó valószínűleg 1875(ez volt ráírva) óta nem volt megbontva; a borkő alatt penész leledzett(és kb egy 1 négyzetméteres összefüggő borkődarab is kijött belőle, aminek a helyiek is a csodájára jártak :D )

Samu írta...

Borkő darabok az enyémben is voltak, vannak. Ez a hordó csak úgy harmincegynéhány éves lehet. Eddig mindig tele volt borral, úgyhogy penésznek nyoma sincs. Én a víz zöldülését törzsoldattal előzöm meg. Négy liter törzsoldat van a nyolcszáz liter vízben, ebben a kénessavas közegben semmi élőlény nem burjánozhat.