Akkor még Pesten laktunk, majdnem tovább tartott kikeveredni a városból, mint átautózni a szomszédokhoz. Szokás szerint a határnál találkoztunk, kávé, pisi, korona vétel, és gyíí. Akkor még volt határellenőrzés, formális, a két határőr állt egymás mellett és leginkább az úti okmányok számát egyeztették a kocsiban ülők számával. A tótok állítólag azért nem fejlesztik a határ menti körzetet, mert magyarság ellenesek. Nos ezt mi nem tapasztaltuk. Lehet, hogy az autópálya nem ér el a határig, de az utakat teljesen rendben tartják. Az út menti kis falvak, városok folyamatosan fejlődnek, üzletek nyílnak, az emberek új autókkal járnak. Szóval mi nem ott élünk, de a kívülálló szemével nézve, nem akkora az elnyomás, mint ezt itthon sokan hangoztatják. Ennyit a politikáról.
Kempingben szállásoltuk el magunkat, két faházat töltöttünk meg. Van egy fajta hangulata ezeknek a kis faházaknak, a meredek lépcsővel és az összefirkált falakkal. Az esti iszogatásokhoz összevásároltunk mindenféle söröket. Általában az évnek ezen pár napján sörözök én is. A dumapartik jó sokáig szoktak tartani, és a Becherovka is szépen fogy.Bemelegítő túrával kezdtünk, még a megérkezés napján. Csak egy kis ízelítőt kaptunk a sziklafalba rögzített trepnikből és a kis vashidakból.
Másnap elindultunk a Hernád áttörésen végig. Ez egy szép kis turistaút úgy 10-15 Km lehet. A bejáratnál jegyet kellett venni, kicsit furcsa volt, hogy egy túra úton legombolnak rólunk 40SK-t, de kipengettük. Kaptunk szép színes jegyet.Először fa lépcsőkön és hidakon vezetett az út, aztán egyszer csak megszűnt az útnak alkalmas földsáv és maradt a folyó által kivájt meredek sziklafal mind a két oldalon. Itt kezdődtek a trepnik, olyanok mint egy tálca négy-öt ponton rögzítve a sziklába. Kapaszkodónak egy lánc van kihúzva a tálcák fölött, néhol kicsit negatív a szilafal, tetszett, hogy néhol tíz-húsz méterrel alattunk hömpölyög a folyó. Egy darabig számoltam a hidakat, aztán feladtam. Zozó mindegyiket behintáztatta, és élvezte a csajok parázását.
A kilátó szikla 143 méterrel magasodik a völgy fölé. A pazar panorámát élveztük ebédelés közben. Megérte fölcaplatni.
A legnagyobb élmény a Sokolia dolina volt. A völgy lába kb. 600 m-en van a teteje 960 –on kellemes „sétának” ígérkezett. Háromnegyed óra caplatás után elértük a létrákat, a maradék 200 m szintkülönbséget függőlegesen tettük meg. Gyönyörű panoráma a teljes völgyre, mellettünk a vízesés és a vadregényes táj. Megértettük a belépőjegy szedést is, nem lehet semmi pénz és energia ennyi létrát, trepnit és hidat karbantartani. Szerintem, ha ez Magyarországon lenne, vagy olyan lenne mint a Balaton, középszar színvonal megfizethetetlen árak, vagy széthordták és teleszemetelték volna az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése