Új kedvenc

Az úgy volt, hogy engedtem az enyhe pressziónak, miszerint nekem sürgősen egy télikabátra van szükségem. Ennek érdekében meg kellett látogatnunk a legközelebbi BÁJ-WÉJ-t. Ez eddig rendben is van, mert, ha rajtam múlna 15 éves szakadt pólókban és kinyúlt kötöttpulcsiban járnék mert az a kényelmes, de nem rajtam múlik. Szóval stafírungolás volt napirenden. Elzötyögtünk Dunakeszi mellé, és kompenzációként (férfiembernek nagy kínszenvedés a ruhavétel) Kedvesem azt ajánlotta, hogy menjünk be a most nyílt BAUHAUS-ba (nem teljesen önzetlen a dolog részéről, Ő is imádja a kütyüboltokat).
Szóval jobbkanyar és 100forintos talicska a kézbe, és már bandukoltunk is a sorok között. Első pillantásra ugyanaz mint a többi szakáruház csak kicsit nagyobb. A kertrészleg felé vettük az irányt, mert szülinapi ajándék gyanánt kellett néhány virágot újítani. Feltűnően nagy választék volt, és normális eladók. És itt jön a lényeg, betúrtam magam a kisgépek közé és mit látnak szemeim, borászati eszközök garmadát. Na jó, kicsit túlzok, csak egy salgó volt megpakolva ballonokkal meg apróbb eszközökkel, de már ennek is örültem mint plébános az új ministráns fiúnak. Azért e nagy öröm, mert felkutattam néhány borászati szaküzletet, de azok mintha összebeszéltek volna ellenem, mind a városnak azon pontjaira helyezték magukat ami nekem nem esik útba. Tehát, ha egy kis borként szerettem volna venni, eddig úgy történt, hogy munkaidőben elzötyögtem a város másik felére, megvettem, vissza a melóhelyre zöty-zöty. Uszkve fél nap!

Árakat tekintve lehet, hogy nem ez a legolcsóbb beszerzési forrás, de az apróságok megvételére ez a legalkalmasabb(nyitva van hétvégén). Megvan a kedvenc boltom!

Persze meg lett véve az új télikabát, nem is volt olyan szörnyű.