Töltögetés

A hordóban tartott bor a hordó pórusain keresztül kis mennyiségű levegővel érintkezik. Ez a folyamat segít érlelődni, testesedni a bornak. És ezért párolog is a hordóból. A darabban tartott hordóban pedig rosszul is alakulhat a bor sorsa. Megjelenik az úgynevezett darab íz, vagy legrosszabb esetben virágosodás indul meg a tetején. Az illósavak pedig nem tesznek jót a bor élvezeti értékének. Ecetet salátára önt az ember, nem boros pohárba. A hordókat rendszeres időközönként töltögetni kell, hogy mindig tele legyenek.

Hordóban van még az első szüretből egy hordónyi (225 liter), a második szüretből egy hordónyi, ami félédesre forrta ki magát, és a vörös bor, ami még nagyon nem hozza azt, amit elvárnék tőle. Három hordót kell töltögetnem, és ehhez a töltőanyagot az úszófedeles tartály szolgáltatja. A vörösnél külön üvegekbe tettem félre a töltésre szánt bort.
Elvittem a fényképezőgépet, de a nyavalyásnak pont ott merült le az aksija. Így jól nem tudtam megörökíteni az új lopómat és a pince jelenlegi állapotát. A pincében állandó helyhiánnyal küzdök. Szeretnék kialakítani egy palackos borok tárolására alkalmas részt, de egyelőre, nem nagyon tudom hová lehetne elhelyezni. Talán a hátsó falhoz lehetne rakni a trezort.

Tél és dió

Amikor megszületett Andris úgy gondoltam ültetek neki egy fát. A dió tűnt a legalkalmasabbnak. Úgy volt, hogy kapok az egyik kollégámtól egy csemetét, de az ama fa metszése derékba törte az ígéretes jószág karrierjét. Körülnéztem a neten, és jobbnál jobb magyar nemesítésű fajtákat találtam. Dr. Szentiványi Péter által nemesített fajták tetszettek. Melóhelyemre vezető úton több faiskola is van, így a legszimpatikusabba betértem és vettem két tő Alsószentiváni diófát. (alig fértek be a kocsiba a kicsikék)
Még a fagyok betörése előtt felszerelkeztem ásóval , vizeskannával, kötözővel és karóval. Egyik fát a telek végébe a másikat a szőlőben az erdő felöli oldalon a sorvégére ültettem. Beiszapoltam, kikötöttem és reménykedek, hogy megmaradnak az új helyükön. A tavaszi telepítés során a támrendszert úgyis fel kell újítanom, és az oszlopot áthelyezem.

A szőlő is eltette magát télire. A vesszők beértek és nyugalmi életszakaszban pihennek.

A szántást Jancsi bátyó megcsinálta, és így a csapadék könnyen le tud jutni a mélyebb rétegekbe. A szőlőben tavaszig nincs teendő.

Le a seprőről

A novemberi szüret eredményét fejtettük le a seprőről tegnap Apósommal. Azt terveztem, hogy mindent gyorsan kiszivattyúzunk és ebédre már otthon is leszünk. Ember tervez…
Négy hétig nagyon lassan erjedhetett az anyag, mert közben 10 fokra hűlt a pince hőmérséklete. Ez azt eredményezte, hogy még jelentős cukor maradt a borban. Ez nem nagy baj, mert egy részét édesnek is szántam, tudjon mit inni Zozó nálam. Ezért egy hordót üvegballonokba fejtettünk, és ezeket, a ballonokat fölraktuk a pincesípba. Itt jóval hidegebb van, és a hideg leállítja a további erjedést.

Egy hordónyi lett a kései szüret száraznak szánt része. Sajnos itt megjelent egy kis kénhidrogénes jelleg az erjedésben. Nem volt túl erős, de mégiscsak benne volt. Ezért nyíltan fejtettük, és jól meg is szellőztettük a tételt. Kapott egy alapkénezést, és visszakerült egy tiszta hordóba. Itt fojtatja tovább a fejlődést. Szépen lassan szárazra erjed.
Karácsonyra letöltöttem a tartályból kb. 150 liter újbort. Nagyon szépen letisztult, és a kénezés utáni sértődés is elmúlt, mert visszatért az illata is. Így belefért a tartályba az a hordó, ami az előző fejtéskor még kimaradt. Ez a hordóban sokkal lassabban tisztult, mint a többi a tartályban, és most, hogy jól fölkavartam a tartály tartalmát, ismét várhatok egy hónapot, hogy szépen leülepedjen a bor.
A vöröset is leszedtük az aljról, és sajna ez is kénhidrogénes lett egy kicsit. Ezt is levegőztettük egy félórát, meg kapott ként is. Egy hordó és egy ballon telt meg vele. Ebből iható bor szerintem csak húsvétra lehet.

Tátra

Ha tehetjük, minden nyáron elmenekülünk a hőség elöl. A Magas Tátra mikroklímája és túraútjai nagyon jó hatással vannak nyúzott idegrendszerünkre. A látvány sem utolsó, és az erdők szaga is isteni.
A Tátra turistaútjai eszméletlen jól karbantartottak, úgy tele van jelzésekkel, mint egy kifestőkönyv.

Szállás olcsón viszont csak relatíve messze van az érdemi útvonalaktól. A tátra-lomnici kempingben szállunk meg, általában ami az elektricska állomásától huszonöt percre van gyalog. Ez a plusz huszonöt perc gyaloglás már pont nem kellene egy hegymászás és vonatozás után, de semmi nem lehet tökéletes.
A Lengyel-nyereghez vezető úton gyönyörű tengerszemek mellett mentünk, sziklákon ugráltunk, és bosszankodtunk, mert a láncos részen kifogtunk egy bénázó Lengyelt, aki úgy be volt sz**va, hogy minden lépést a társa segítségével tudott csak megtenni, ezért alig haladt.

A Nagy-Szalóki csúcsáról a kilátás csodálatos, csak oda fölcaplatni az elmepróbáló feladat. Az ember mindig azt hiszi, hogy már csak addig a csúcsig kell elmenni és felért a tetőre, de nem. Kiderül, hogy még három hupli van amit meg kell mászni. Lélekölő egy jószág, de nagyon szép.

Az Absint egy ütős likőr, a művésztársadalom nagy ihletője. Csúnya kinézetet tud okozni, fogyasztása még kis mennyiségben sem ajánlott (ami jó az vagy erkölcstelen, vagy egészségtelen, persze itt is a méret a lényeg). Kupakba töltve jól lehűtött állapotban legurítható. Magyarországon nem nagyon forgalmazzák, valami mondvacsinált drogtartalom miatt, de a Szlovákok még a tavaikba is ezt töltik, lásd a mellékelt képeket.

Préseltem

Kedd reggel álltam neki a préselésnek. A szivattyút beüzemeltem, a préskosarat összeraktam és elkezdtem belevödrözni a csodálatosan krémes matériát. A kétszeres darálás meghozta az eredményt, nagyon könnyű volt a lékinyerés. Kicsit több mint háromszáz liter cefrét tudtam betölteni a préskosárba egyszerre, közben a kicsorgó must ment egyből a hordóba. 19,5 mustfokot mértem.

Két adagban kipréseltem az egészet, három hordó és egy 50-es üvegballon lett forrás híján tele. Az edényeket kotyogóval zártam le, és a pötyögés meg is indult estére. A törkölyt sittes zsákokba pakoltam, ha lesz időm, leviszem Nagybátyámnak, hogy jó pálinkát főzzön belőle.

A vörös is présbe került. Gyönyörű színe lett, a 10 napos héjon erjesztés megtette a magáét. Egy hordó és egy ballon telt meg vele.

A tartályban szépen tisztul a bor a gravitáció és a kén jótékony hatásának köszönhetően. Kóstolva kicsit vékonynak tűnik, de jól iható, kellemes gyümölcsös bor. Nem is akartam ennél többet tőle. Ha szép tükrösre letisztul már másnak is meg merem mutatni. A nagy dolgokat a most hordóba került tételtől várom. A három napos héjon ázás, a szép (rothadásmentes) szőlő, és a kései szüret meg kell, hogy hozza a kívánt hatást.
Ma Andris elkezdett hasról megfordulni! :-)

Szüret Reloaded

Szép novemberi reggel volt, amikor nekiláttunk a maradék három sort megszabadítani nemes terhétől. A munka egy kis cseresznyepálinkával indult.

Az első tíz percben sikerült a szüretelőollóval elvágnom a kezem, ezzel megpecsételtem az egész napi bénaságom. Még nyolc ládát sikerült szereznem, meg egy viszonylag nagy utánfutót kaptam kölcsön, amire tizennyolc ládát tudtunk rápakolni egyszerre. A szállítási nehézségek ezzel megoldódtak. Gyönyörűen beért, szépen töppedt szőlőt szüreteltünk. A szedőknek kiadtam utasításba, hogy a rothadt szemeket vágják ki, vagy az egész fürtöt dobják le a földre inkább, ha úgy ítélik meg, hogy menthetetlen. A Pölöskei Muskotály tőkéket külön leszüreteltük, és ezt vitték haza a szüretelők enni. Azt a pár tőke Sárga muskotályt, ami van, azt beleraktuk az egyvelegbe. Majdnem leszedtük az egészet mire megteltek a ládák és az első adaggal elindultam a pincéhez. Áron és Kokó jött be darálni, velük állítottuk be a feldolgozó sort.

Az első kádba lebogyóztuk a fürtöket, a másodikra átrakva a zúzó-bogyózót, még egyszer átdaráltuk a cefrét, és ebből a kádból került le a pincében lévő kádba, hogy itt aludja háromnapos álmát, amíg kedden kipréselem. Cefreszivattyúm még nincs, úgyhogy a vödrözéshez beállítottam Anyut és a húgomat. A kádakat nem raktuk teljesen tele, mert az erjedés valószínűleg beindul a hosszú héjon ázás során.

Kapott a cefre egy kis anyaélesztős beoltást is nehogy elinduljon rossz irányba az erjedés. Kicsit megszórtam a tetejét borkénnel és letakartam fóliával, a muslicák ellen, meg talán így kevesebb levegő éri a cefrét és nem ecetesedik be. Kábé 700 liter cefre lett, mustfokot még nem mértem. Négy óra után már végeztünk is mindennel. És még a bogyózó műanyag hajtókarja is kibírta a napot (jövöre megcsinálom motorosra, mert még a végén túl kigyúrtak leszünk). Sötétedéskor elindultunk haza.

Kedden és szerdán préselek, nem lesz kis meló.

Fejtegetés

Nem babot fejtettem. Három hordó tartalmát küldtem Bertába, oly módon, hogy minél kevesebb levegő érje. Berta belsejében elégettem egy kénlapot, és a fejtőcsövet a legaljáig levezettem, hogy ne zúduljon, hanem csak szépen emelkedjen a bor. A porvédő tető csak annyira volt nyitva, hogy a cső beférjen.

Kábé ötszáz liter tejfehéren pompázó illatos bor. Kapott egy kis ként is, négy deci törzsoldatot. Ez segíti a letisztulást, de még nem nyírja ki az esetleg dolgozni akaró élesztőket. Ha van még benne cukor, azt még szépen lassan lebontják, és a gravitáció áldásos hatásának köszönhetően a tartály aljára süllyednek az egyéb zavaró lebegő izékkel egyetemben.

Kipróbáltam a lapszűrőt is. Szép tiszta bort kaptam eredményül, csak iszonyat lassan. Négy liter bor tizenöt perc alatt. A történethez az is hozzátartozik, hogy a szivattyú, nyomás alatt enged. Ezt ki kell majd javítanom.

A hordómosás nem egy elegáns mulatság. Sajnos helyem sem volt igazán, mert a pince tele van a szüret kellékeivel. Két ládára felrakva lögyböltem el először aljborral, azután meg vízzel a hordókat. A megtisztulás után elégettem a hordókban fél-fél szelet ként. Így várják a következő szüret levét.
A seprőt hordóba gyűjtöm, és pálinkát fogok főzetni belőle.
A vörös is szépen erjed, és a kis szivattyú is kevergeti az anyagot. Színben egyenlőre itt tart.

Saját boromból iszom a fröccsöt. Szép az élet!