Szüret

Na kérem, ez is mög vót!
Hétvégén leszüreteltük a muskotály kétharmadát. Rengeteg köszönet a segítőknek!
Szombat reggel kezdtünk neki a munkának egy kis reggelivel, kicsi borozással. Eligazítottam a szedőket, hogy csak a muskotályt szedjék, és ami rothadt, azt dobálják ki. (enni sem szeretném a rothadt szőlőt, nemhogy inni) Szerencsére nagyon szép volt a szőlő, csak az erdő felöli sor volt kicsit rothadt. Kicsit hűvös, de munkára kiválóan alkalmas időben, pillanatok alatt teleszedték a ládákat, úgyhogy rohanhattam be a pincéhez, és Imivel és Petivel megkezdtük a feldolgozást. A zúzó bogyózó jól vizsgázott, csak legközelebb kell neki egy villanymotor, mert a műanyag hajtótárcsa nem egy tartós megoldás, meg a tekerés hatására állandóan elmozdult az egész szerkezet. Amint kiürültek a ládák azonnal mentem vissza velük a szürethez, de nem voltam elég gyors, mert elég sokat kellett ácsorogniuk a szüretelőknek. Tanulság, kétszer ennyi láda és kétszer ekkora utánfutó kell legközelebb. És szükség lesz még egy szüretelőkádra is.A ledarált lebogyózott szőlő addig ázott héjon, amíg a másik szüretelő kád tele nem lett, úgy két órán át. Aztán egy nagyon gyors és kíméletes préselés után egyből ment a hordóba a lé. Így a nap végére négy hordó és egy 50-es ballon lett arasznyi híján tele.400 liternyi cefrét pedig ott hagytunk a kádakban héjon ázni (kicsi borként szórtam a tetejére), amit vasárnap préseltünk csak ki. Ebből is megtelt egy hordó meg két ballon.

Mivel a minőség a cél nem a mennyiség, és idővel sem voltunk nagyon eleresztve, ez az 1100 liternyi szinte színmust nagyon szép mennyiség. Nem is tudtam volna többet elrakni, megteltek az edényeim. A hordókat lezártam kotyogóval, lemostam a prést, összesöpörtem a pincét, elpakoltam az útban lévő dolgokat és rájuk csuktam a pinceajtót. Két hétig felé se nézek a pincének.Eredetileg vissza akartam hordani a törkölyt a szőlőbe, de erről lebeszéltek. Annyi lé maradt benne (szinte kézzel ki lehet nyomni), hogy érdemes lesz belőle pálinkát főzetni. Így lett 400 liter törkölycefrém is, ebből májusban remélhetőleg finom pálinka lesz. Eperfahordóban érlelem majd.

Szolgálati jármű

Tizenöt lehettem. Festés volt nálunk, a bútorok összetolva a szoba közepére, mi a konyhában voltunk elszállásolva. Imi a piktor a külső ablakkereteket festette az utcáról létra tetején állva. - Amikor este elment, lenyúltam a létráját és gyakoroltam az oldalazva járást a létra tetején állva, de ez mellékszál.
Nagymamám ebben a felfordulásban ugrott be “pár szóra” – uszkve másfél óra csevely. Mint akkoriban falun mindenki, biciklivel közlekedett és a világháborús veterán cajgát úgy védte az illetéktelen kezektől, hogy egy spárgadarabbal –ami a csomagok rögzítését is ellátta – a csomagtartót odakötözte a fához. Persze a lopás gátló tökéletesen működött, mivel a legelvetemültebb bicikli tolvaj sem vette a fáradságot, hogy ezt a halom rozsdás ócskavasat elkösse. Akkor még két bejáraton lehetett a házba bejutni, és a festés miatt az utcára nyíló bejárati ajtó nyitva volt. Mama ezen át vágtatott be a konyhába. Apám az udvaron tevékenykedett, és a konyhaablakon kiszűrődő hangokból konstatálta, hogy itt van az anyósa. Kiment a kapun és a kikötött bringát eloldozta és betolta az udvarra, majd a ciroksöprűt a helyére kötözte akkurátusan ugyanazzal a spárgával.
Nagymamám, amikor végzett, ugyanazon ajtón ment ki az utcára. Kicsit sopánkodott, amikor söprűt talált a bicaja helyett, a piktor meg úgy röhögött, hogy le kellett jönnie a létra tetejéről nehogy leessen. Apám kicsit somolyogva csak annyit mondott, de hát Mama, ez a szolgálati járműve.


Temetés: Mindszent, szeptember 12. 11:00.

Apám

Apám már nem kóstolja meg a boromat. 55 év adatott meg neki.
Jó, hogy még látta az unokáját.

Gusztus 20

A darazsak elleni védekezés legegyszerűbb módja, ha csapdába ejtjük őket, ezzel csökkentve a számukat. Egyszerű műanyag palackokból készítettem csapdát, az oldalába fúrtam néhány lyukat és az aljába töltöttem cukros vizet. Kiakasztottam a napra.

További tevékenységem a szőlő kóstolására és a kivágott tőkék kihordására korlátozódott. Elégedett vagyok, szép is finom is, én biza szeretem a szőlőt.

A bogyók szép kövérek.

Chasselas

Döntsd a tőkét

Attila (a József) sorai vörös érzelemtől csöpögtek, nálam ez most szó szerint értendő. Költőnk úgy másfél év alatt rájött, hogy kommunizálódni mégsem annyira jó. Én, meg amíg szőlővel foglalatoskodom (előreláthatólag életfogytig) mindig ki kell döntenem néhány beteg tőkét.

Az ESCA vírus által megtámadott tőkék levelei tigriscsíkosak, a fürtök bogyói beszáradtak, a vesszők egy része elszáradt. Hogy a metszéssel ne terjesszem tovább a betegséget, még most kivágtam ezeket a tőkéket. Az sem egy hátrány, hogy a szüretkor nem lesz ilyen szőlő és véletlenül sem kerülhet ilyen fürt a ládába. Az ilyen szőlőbogyó íze húzósan savanyú, nem tenne jót a bornak.
A kivágás nem túl kellemes folyamata a következő. Ledarabolom a vesszőket a tőkéről, ezeket lerángatom a drótról, ami nem könnyű, mivel az elszáradt kacs is jól kapaszkodik. Ezután körbeásom a tőkét egy ásónyom mélyen, és két jól irányzott fejszecsapással kivégzem a tőkét.

A beteg tőkék odvasak, már beléjük költöztek a hangyák, a közepük fekete és porlad. A kivágáshoz használt szerszámokat le kell majd fertőtlenítenem.

Elkezdtem a szüreti előkészületeket a pincében is. Az eddig beszerzett eszközök listája a következő: 30 db húsos láda (szép fehér műanyag ládák, legalább 20 kg szőlő belefér), 10 db műanyag vödör, 5 db szüretelő olló, egy 350 l-es szüretelő kád, egy Olasz gyártású zúzó-bogyózó (kézi hajtású, mert így olcsóbb volt). Az öreg prés alja tiszta rozsda volt, lefestettem jó vastagon zománcfestékkel, nehogy beleoldódjon a mustba a sok vas.Vettem egy szivattyút is szűrőkerettel együtt, ez sokat könnyített a hordó előkészítési munkálataimon.Elkövettem egy csúfságot is a pincében. Ahol a hordók lesznek oda kifeszítettem egy fóliát a plafonra és a falra. Sokat törtem az agyam, hogyan védjem meg a hordókat az omladozó-porladó plafontól és a becsöpögő víztől. Ez nem a legesztétikusabb megoldás, viszont olcsó és praktikus.

Hordómosás

A kiszállított hordók oldalára rá volt írva, hogy kezelve vannak és néhány öblítés után tölthetők. De én ennek nem hittem. Ezek a hordók kigyalult vörösboros jószágok, tehát majdnem olyan mintha új hordók lennének, a kezelésüket is úgy kell végezni, mert különben a fa íz megfogja, amit bele töltök.

A kertben ideiglenes sátor alatt állomásozó hordókat feltöltöttem borkénes vízzel. Ezt 4-5 naponként cseréltem. A borkén nem hagyta megposhadni a vizet, ami a nyári napon a sátor alatt 40C-ra is melegedett.

Egy trisós-citromsavas forrázáson is túl vagyok. A bográcsban forralt vizet beletöltve a hordóba bedugózva himbálva azt, gőz képződik. Ezt kiengedve, majd gyorsan visszadugózva a lehűlő vízgőz és levegő egy szívó hatást hoz létre a hordó belsejében. Ez szinte kiszívja a fa pórusaiból a nem kívánatos íz anyagokat. Az elvileg készre kezelt hordóból sötétbarna lé folyt ki, ezt a cuccot nem szívesen láttam volna a borban.Ezután ismét feltöltöttem vízzel a hordókat és áztatom őket a következő forrázásig.

Szőlőben

Hétvégén voltunk a szőlőben. Ami elsőre látszott, hogy az esős idő miatt Jancsi-bátyó nem tudott permetezni, és a hónaljhajtások kb. 10 centisre nőttek.

Kicsit gazos is a terület, ezt majd idővel orvosolom. Kapát ragadok.Körbenéztem a szomszéd szőlőkben is. Alapvetően minden hasonló a szomszédnál is, csak kétszer annyira megterheli a szőlőjét. Kérdés, hogy jó bora lesz e így, de az is lehet, hogy eladja még szőlőként és akkor nem számít a minőség.

A baloldalon a szomszédé, jobbra meg az enyém.

Itt-ott a leveleken láttam sárga foltokat, remélem, nem okoznak nagyobb galibát. Ha ilyen esős marad az idő, akkor sok permetet kell kilocsolnia Jacsi-bátyónak.

Megnéztük a telket is. Az idei költségvetés nem engedte, hogy belekezdjünk a nyaraló építésébe.

Egyelőre csak gazosodik a terület. Bérelnem kell egy bozótirtós fűkaszát, hogy rendbe tudjam tenni.