Még mindig forr a bor

Kérem szépen, ez már a negyedik hónap, hogy a gombák pusztítják a cukrot és melléktermékként alkoholt és széndioxidot állítanak elő. Adnak ők még hozzá mást is a folyadékhoz, amit az ember fia szívesen magához vesz, de ezt most terjedelmi okok miatt nem részletezném.
A pincében öt fok és magas páratartalom uralkodik, de ez úgy tűnik, nem nagyon zavarja a jószágokat, hogy a dolgukat végezzék. Csak lelassítja az erjedést, de meg nem akasztja. A ballonokban szépen látszik, hogy a buborékok elpukkanak a tetején a habnak.
A tartályban meg még mindig erős a szénsav illata a porvédő és az úszófedél között.
A sillert (Kékfrankos) is megkóstoltam, de még nem fejtettem át. Szépen kezd letisztulni, még néhány napot adok neki, hagy pihengessen. Ízében még érzem az erjedési kesernyét, ez majd szépen elmúlik, és lesz 50 liternyi kedves borom. Fejteni, kénezni még nem érdemes, sok még a cukor. A nagy hordót kell még rendbe tennem és feltölteni vízzel. A szőlőben már régen nem jártam, majd az erdőt kell visszavágnom még a tél folyamán. De erre majd ki kell bökni egy egész napot.

Forralt bor

Két üveg siller bort és egy üveg mustot egy erre a célra megfelelő méretűnek ítélt lábosba öntünk, és majdnem felforraljuk. Időközben hozzáadunk jó sok vaníliáscukrot, egész fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, néhány kanál cukrot. Igazán ínyencek egy pici chili paprikát is megfürdethetnek benne egy fél percre, ez rettentő pikánssá tudja tenni a matériát.

Nem szoktam teljesen felforralni soha, mert az alkohol fontos alkotórésze és nem szeretném, ha az a forralással távozna. Az etanol forráspontja 78,4 °C (351,6 K), ezt az értéket minél rövidebb ideig szeretem túllépni. Mint minden felnőtt üdítőnél (koktélok), itt is a sav-cukor arány a legfontosabb, ha ezek harmóniában állnak, akkor a többi íz-illat tovább gyönyörködteti az érzékeket.

Pálinkafőzés

Jó kis tevékenység az ilyen irodista elpuhult janicsároknak, mint én. A cefrét 120 literes fémpánttal zárható hordókban tartom hátul a kertvégen. Ott erjed szépen lassan és minden nap nyitogatom a pántokat, hogy nehogy szétfeszítse a szénsav a hordót. Amikor már nem szusszan, akkor már nem nyitogatom csak hetente. Így szépen lezárva várja a lefőzést. Viszonylag jóerőben lévő jószág vagyok, de a saját súlyommal megegyező hordót nem nagyon tudom megmozgatni, ezért a szállításhoz vettem néhány 60 literes hordót. Ezt már fel tudom rakni a talicskára és előre tudom tolni a kocsihoz.
Turán van egy szeszfőzde, oda szoktam vinni a cefrét. Barátságos közeg, általában. Lehet beszélgetni a többi főzetővel, a főzőmesterrel. Nem egy idegzsábás tevékenység. Csak akkor van egy kicsi pörgés, amikor föl kell önteni a cefrét az üstbe.
Mások a fát is viszik a főzéshez, én ennél kényelmesebb vagyok, meg olcsó fabeszerzési forrásom sincs, úgyhogy a főzde készletéből veszem meg a szükségeset. Szép nagy farakás van a főzde udvarán, 40 – 80 centisre fűrészelt akácfahasábok. A felhasogatás a főzető feladata (tulajdonképpen nem tudom mire kérik el a bérfőzés díját, mert a munka nagy részét a főzető végzi. Demagógia vége.). A favágás jó meló. Másnap olyan izomlázam szokott lenni, hogy a nyújtózás komoly próbatétel. Kokó is ezt a részét szereti a legjobban a pálinkafőzésnek. Idén jól rákészült a melóra, hozott sakkot, könyvet. Lassan kezdi megszokni, hogy ha szólok neki, hogy lenne egy kis meló, az általában egész napos elfoglaltság. A múltkor a hordószállítással szívattam meg, most a hajnali keléssel.

Az első főzés során (amit egy vízköpenyes üstben végeznek) lefolyt anyag egy másik üstbe kerül, amivel finomítják az anyagot. Jó hangos sípolás jelzi amikor elindul az alkohol átfolyása a rendszeren. Amíg el nem süllyed az alkoholfokoló, addig az előpárlatot egy tartályba engedik, csak a tiszta etilalkohol megindulásával fordítják el a csapot. Egy a vámosok által telepített és ellenőrzött átfolyómérő minden lefőzött litert regisztrál. És az irodába telepített tartályba folyik át a már tiszta pálinka. Amikor a fokoló eléri a 20 fokot, ismét elfordítják a párlat irányát, az olajos rossz anyagok az utópárlatok sem kerülhetnek a pálinkába.
A lefinomított anyagot megfokolta a mester, 67 fokosnak találta, és ez nem celziusz. Így gyakorlatilag nyelőcsőzsibbasztó-ízlelőbimbógyilkos-pángalaktikus-gégepukkasztó, ezért vissza kell hígítani vízzel 50 fokosra. Szépen üvegdemizsonokba töltöttük a páleszt és bezsuppoltuk a kocsiba. Úgy mentem vele haza, mint ha tojásokon autóznék, bocsánat attól a néhány autóstól. akiket vasárnap este egy tötyörgő Skodás szívatott Tura-Hatvan között.
A lefőzés után maradt anyagot szétterítik az udvarban. Erre a cuccra már régóta fáj a fogam. Igen kitűnő talajjavító lenne a szőlőben. De a megfelelő mennyiség negyven kilométeres szállítása számomra kivitelezhetetlen logisztikai feladat.
Este féltízre az összes demizson a kisházba került, és itt pihen néhány hétig, amíg le nem palackozom.

Bor lesz ebből…

Bor lesz ebből, csak egyenlőre az nem látszik, hogy mikor. A tartályban forrongó tételt kóstolva még igen édes, a ballonban meg még habzik is a cuccos. A tartály tetejét felemelve és beszagolva jó erős szénsav marja az ember orrát. Szóval ebből nem lesz karácsonyra tiszta bor, az tutizicher. A pincesípot lefóliáztam és így próbálom megtartani a meleget odalent, több-kevesebb sikerrel.
Zolival azzal a szándékkal ugrottunk le péntek délután, hogy a nagy hordót feltöltjük vízzel. Sajnos idén nem tudtam megtölteni borral a nagy ászokhordót, nem termett annyi szőlőm. Fogtuk a kishordókat meg a demizsonokat és a kúton feltöltöttük mindet. Háromszáz liter vízzel a csomagtartóban visszacammogtunk a pincéhez, és a szivattyúval leküldtük a hordóba. A felénél tartottunk, amikor észleltük, hogy az hordóajtót lezáró dugó ereszt. Kis küzdés árán kívülről úgyahogy ledugóztuk, és konstatáltuk, hogy a víz még mindig nem összenyomható. Úgyhogy feladtuk a további töltögetést. Rendbe kell hoznom az ajtót, ki kell cserélnem a dugót, csak azután érdemes feltölteni a hordót.








Az üvegben fejlődő murciból Zolinak lefejtettünk egy kisdemizsonnal, mert újra akarta indítani a szerinte túlkénezett borát. Mint azt videóval illusztrált emailjében közölte, a projekt sikeres volt. Aztán a maradékot átfejtettük egy kisebb demizsonba. A vörösborokat is lefejtettük és meg is kéneztem egy kicsit. Nem lesz a szívem csücske ez a vörös, kicsit almasavas, fura mellékízzel, talán kicsi kénhidrogént is felfedezni benne. Úgy látszik ez az alapanyag sem volt a legjobb, pedig az idei év igazán kedvezett a kékszőlőnek is. Az agyonterhelt, eladásra szánt szőlőből nagyon nehéz jó bort készíteni, az már szentigaz. Jövőre keresek valami kisebb volumenben eladásra termelő muksót, hátha sikerülne egy kicsit élvezhetőbb ízvilágú veresbort összehoznom.

Meg, ha a dilettantizmus nem viszi végleg csődbe a forintot és a törlesztőrészlet hagy némi suskát a zsebemben, akkor tavasszal nekiállok kicsit pótolni a tőkehiányokat, meg azt a fél üres sort betelepíteni valami jófajta kékszőlővel. De ennyire előre még a fene se tudja a dógokat, sok sajtótájékoztató lesz még addig, lehet, hogy egy polgármester is felszólal Görög csődöt vizionálva, és kivételesen nem állít valótlanságot. Azt mondják, szőlőt az unokájának telepít az ember, de nem biztos, hogy az unoka itt akar élni. Rambó a Szőlősgazda fogalmazta meg jól: “Azt hiszem, úgy vagyok én a borral, mint Matolcsy György a magyar gazdasággal: akkor alakul jól, ha nem piszkálom.” És ezzel bizony nagyon egyet tudok érteni, gazdasági és borászati értelemben is.
Pár hétig ismét nem megyek a környékére a pincének. Hétvégén pálinkafőzés, aztán meg kaput kell hegeszteni, meg motorját visszacsavarozni. Egy kisház felépítését is megígértem, meg a pihent pálinkát is le kell majd palackozni. Nem fogok unatkozni Karácsonyig.

Első kóstolásra

A bor alapjául szolgáló must egy napos ülepítés után került lefejtésre és a helyére (300-as acéltartály), ahol megkezdte a borrá válás útját október 6.-án. Egy héttel később, amikor már a zajos erjedés kicsit alább hagyott, a murci tetejétől 10 centire, beszorítottam a tartály úszófedelét. Így a levegő nem férhet hozzá, a CO2 meg a szelepen el tud távozni. Pénteken lenéztem a pincébe és egy üvegnyit elhoztam belőle. Ott is belekóstoltam egy kicsit, de a vezetés miatt, csak kiköpve ízleltem meg.

Még mindig nagyon édes, de az élesztő mögött már nagyon sok íz felfedezhető, bár a széndioxid sok mindent elfed. Ígéretesnek tűnik! Azon már meg sem lepődöm, hogy az erjedés megint elhúzódik, mondjuk 23 mustfokos cuccal van dolguk a jószágoknak, az 256 g/l cukor várhatóan 15-ös alkohol. Úgy tűnik, hogy az élesztők nem szeretik elkapkodni az alkoholgyártást nálam. Jó munkához idő kell! (a rosszhoz meg még több) A fajélesztős beoltás valószínűleg gyorsabb eredményt hozna, de amíg erre nincs szükség, addig nem élnék a borászati iparág eme csodájával. Kiforr ez magától is, mint az elmúlt sokezer évben.

Most így itt előttem a pohárban úgy néz ki, ahogy egy bornak egy hónapos korában ki kell nézni. Zavaros aranysárga kicsit szürkés szín, rengeteg buborék a pohár falán és ezek szépen lassan szállnak fel a felszínre. Illatban semmi rendkívüli és az ízben is keményen dominál az élesztő. De már érezhető az a gyümölcsös birsalmás jelleg és az alkohol a korty végén. Bizakodom.

A pincesípot lezártam egy fóliával, így kevésbé tud szellőzni, talán jobban megőrzi a meleget és nem reked meg a bor erjedése a hideg miatt.

Félig tele vagy félig üres a pohár

Most akkor optimista vagyok vagy pesszimista, ha nekem félig tele van a poharam (tököm) a mai magyar közállapotokkal. Az hogy ebben az országban, ha normális (nem kiemelt, csak az elvárható minimum) egészségügyi ellátást akarok kapni, akkor keményen csengetnem kell a zsét, úgy 14 éves korom óta tudom. Ekkor jelent meg a térdemen egy csontkinövés a gyors növekedés miatt. Az állami orvosi ellátás annyira felületes volt, hogy másfél évig voltam fölmentve tornából. Amikor Anyu elvitt egy magán ortopéd rendelésre, akkor végre megnézték rendesen a cuccost, és pár hónapnyi fizikoterápiás kezelés után teljesen normális tinivé váltam.
Az egészségüggyel való találkozásom ezek után is leginkább a korrupcióról szólt és én voltam a korrumpáló fél. Én nemigen voltam beteg, de két gyerekem született. Az ügyfélkapun lekérdeztem, hogy mennyibe kerültek a nyavalyáim a TB-nek az utóbbi közel tíz évben. Negyvenezer kemény forintot fizettek ki rám néhány egészségügyi intézménynek. A társadalmi szolidaritás nevében én ennek több százszorosát csengettem be a teljesen bejelentett fizetésem és a vállalkozásaim után. Ami teljesen rendben van! Csak az nincs rendben, hogy ha véletlenül lebetegednék, vagy valami érne, akkor ez mind nem számítana, nem kapnék rendes ellátást, mert nincs rá pénz.
Most, hogy nagyobbik gyermekem révén találkoztam az oktatási rendszerünkkel, illetve annak bemeneti részével, azt kellett tapasztalnom, hogy vagy az én elvárásaim lettek extrémek, vagy a rendszerben dolgozó pedagógusok fásultsága és alkalmatlansága lett akkora az évek során, hogy ez már kiveri a biztosítékomat. Nem hiszem, hogy általánosíthatok. Biztos vannak lelkes a munkájuknak teljesen elhivatott pedagógusok, a jó értelemben vett megszállottak, de sajnos mi nem ezekkel találkoztunk.
Tanultam némi pedagógiát, többek közt tanár is vónék, úgyhogy nem teljesen dilettánsként nézem a csemetém fejlődését. Talán jó eséllyel meg tudom ítélni, hogy mely közösségben és mely pedagógus irányítása alatt fejlődhet a legtöbbet. Amikor először mentem a Kölökért az oviba, akkor konstatáltam, hogy ez egy nagyüzem. De nem a nagy hozzáadott értéket előállító precíziós, csili vili fajtából, hanem mint a szentesi Barnevál (csirkefeldolgozó). Az, hogy a vegyes csoportban a Kölök a legkisebb és ezért némi extra törődést igényelne az óvónőktől, azt eredményezte, hogy a kezdetektől fogva le akarták pattintani a gyereket. Először azt akarták, hogy hordjuk haza ebéd után. Aztán amikor egy órányi alvás után fölébresztették és keményen nekilátott hisztizni csórikám, mert nem aludta ki magát és rosszul ébredt, egyből jött a telefon, hogy azonnal menjünk érte, mert nem tudják megnyugtatni. Most meg jöttek azzal, hogy beteg és vigyük haza, mert begyulladt a szeme (nagy valósínűséggel szórták a homokot). A gyerekdoki semmit sem talált.
Arra az elhatározásra kellett jutnom, hogy ha nem akarom, hogy a gyerekemet elkönyveljék rossz gyereknek, és ezáltal rossz tanulónak (mert a rossz gyerekek általában hülyék is a skatulyázás szerint), akkor ki kell vennem ebből az óvodából, és egy alapítványi oviba kell íratnom. Ez nem kis tétel a családi költségvetésben, de majd én is ellopom a magánnyudíjpénztári vagyont azt vagánykodok a szufficitemmel.
Nem is olyan régen egy okos ember azt mondta a rádióban, hogy manapság az igazán értékálló befektetés nem a részvény vagy a nemesfém, még csak nem is az állampapír. A gyerekeink minél magasabb színvonalú oktatásába érdemes befektetnünk.
És ez már az óvodával elkezdődött.
Abszudisztán.

Túl a szüreten

Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves barátomnak, hogy eljöttek szüretelni!
A nap eseményei annyira besűrűsödtek körülöttem, hogy fényképekkel nem tudtam dokumentálni őket. Nekem a szüret már szerdán elkezdődött, a pince felkészítésével. Egy sor újdonságot találtam ki.
A korábbi szüretek szűk keresztmetszete mindig a cefre lejuttatása volt a pincébe. (viszonylag kicsi a pincém és nincs előtere, a prés lent van a pincében) Eddig láncban adogattuk le vödrökben a matériát, ami eléggé megviselte a csapatot. A cefreszivattyú egy kicsit drága mulatság, ezért építettem egy csúszdát műanyag csövekből. A síp falába fúrtam be a tartó konzolokat és ezek tartották a 110mm átmérőjű csöveket. A tetején egy garatba beöntötték a cefrét, az végigcsúszott a csövön, a vége egy könyökkel a kád fölé lett irányítva. Nagyságrendekkel kényelmesebb volt, mint a vödrözés. Három ember elég volt a működtetéséhez. Egy vödrözte a cefrét, egy tartotta a garatot és egy tartotta lenn a könyökcsövet, mert a lezúduló cucc lerúgta volna a helyéről. Így is nyakig mustosak lettünk, de sokkal gyorsabb és könnyebb volt, mint 8-10 embernek vödröket adogatni.
Szerdán lefestettem a Dobosiéktól vett nagyhordót. Szép lett, a pince dísze. Piros és fekete, ahogy egy ászokhordónak ki kell nézni. De idén nem került bele semmi, de erről majd később.
Kimostam a tartályokat. Kivakartam belőlük a tavalyi borkövet, trisós vízzel tisztára mostam, majd ezt citromsavassal közömbösítettem aztán ezt is kiöblítettem. Így várták a mustot. Kimostam az 500-as kádat, ez várta lenn a cefrét a préssel szemben.
Fölszereltem egy ventilátort az ajtóra és egy csövön levezettem az általa befujt levegőt a pince belsejébe. Egy időzítő kapcsolót beállítottam, hogy éjjel kapcsolja be a ventillátort. Így próbáltam meg hűteni a pince levegőjét, viszonylagos sikerrel, mert a nappali 30 fokok azért csak-csak visszamelegítik a pincét valamennyire.
Pénteken béreltem egy nagy utánfutót és este összeszedtem a cuccokat. Elmostam a kádakat, a hordókat és a ládákat. 50 ládám van, a nagy fehér húsosláda fajtából. Két sörpad garnitúrát került még a futóra, a nagy sátor, mobil gyerekágy, bogrács, tűzifa, vizesballonok, vödrök és még két raklap. Szombat reggel kipakoltam a pincénél a kádakat meg a hordókat, kivittem a telekre a padokat meg a sátrat. A főzéshez szükséges cuccokat. És megreggeliztettem az ott sürgölődő és a megérkező népeket. Pálinkát reggeliztek meleg kenyérrel (hallelúja Varga pék) meg sűlthusizsírt. A vegák kaptak padlizsánkrémet. A sűlthusizsír receptje 40 személyre:
1 kg kacsazsír vagy libazsír
0,5 kg sertészsír
4 kg hagyma
fél fej fokhagyma
3 paradicsom
3 paprika
0,5 kg befűszerezett pulykacomb filé vagy csirke felsőcomb filé
A felolvasztott zsírba a fölaprított hagymát üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fölaprított paradicsomot, paprikát, fokhagymát és a háromujjnyi vastagságú húsdarabokat. Addig sütjük, amíg meg nem barnulnak a hagymák és a húsdarabokat szét lehet nyomni a fakanállal. A kész cuccost dobozokba szedjük, minden dobozba jusson hús, amit szétmarcangolunk és eloszlatjuk egyenletesen a dobozban. Hagyjuk az egészet kihűlni. Ideális reggeli a dolgos hétköznapokra.
11 órára nagyjából mindenki megérkezett és bereggelizett, ezért átmentünk a szőlőbe. Először leszedtük azt a három és fél sort, ami mustkészítésre volt szánva. Ezt nem válogattam le augusztus elején. A szedés nagyon gyorsan haladt, ezért megraktuk a futót és néhány lelkes segítővel elindultunk feldolgozni. Mire lebogyóztuk és leküldtük a pincébe és visszamentem a futóval, addigra a maradék négy sort is leszedték és kihordták a “jómunkásemberek”. Két és fél óra alatt le volt szüretelve.
Ennek a négy sornak a termését szántam bornak. Ezt is gyorsan feldolgoztuk és lejuttattuk a nagy kádba. A cefre tetejét megspricceltem törzsoldattal, hogy az ecetbaciknak elejét vegyem. Közben a szüretelők megebédeltek. Isteni gulyáslevest főzött nekik a Kisfeleségem.
Mikor leküldtük a cuccost a pincébe, mi is elmentünk megebédelni. Kicsit beszélgettünk és dicsértük a szakácsot, akinek lehetett borozgatott, aztán visszamentünk a pincéhez néhány önkénttörppel, mert Zoli hozott nekem 100 kg kékfrankos szőlőt. Azt is ledaráltuk és leküldtük a pinyőbe egy fedeleshordóba. Kapott a tetejére spricniből ként, aztán félretettem, hagy ázzon. A kádak elmosása és a csövek leszerelése után ott maradtam egyedül.
A telken a többiek összepakolták cuccokat, nekem csak föl kellett dobálni a futóra. Itt jegyezném meg, hogy utánfutóval tolatni egyedül k*nagy szívás. A pincében már lecsurgott a présben a mustnak szánt cefre leve és az bekerült egy tartályba, hogy ülepedjék.
A kádba héjon ázó cefrébe beraktam a kádszűrőket, és elkezdtem a színmustot egy tartályba szivattyúzni. Jól elvoltam ezekkel a tevékenységekkel éjjel egyig.
A vasárnapot is a pincében kezdtem. Kihordtam a futóra a törkölyt, meg a felesleges műanyaghordókat, tárolókat. Ezeket hazavittem, ledobáltam és visszavittem a futót a kölcsönzőbe. Aztán vissza a pincébe és folytattam.
A mustokat egy napos ülepítés után lefejtettem, az üledéket (kb 10 százalék) a törkölyhöz öntöttem, a tartályokat elmostam és ment vissza a must. A tartósításra szánt must megkapta a tartósítószer adagját és a bentonitot, hogy szépen le tudjon ülepedni. Majd leszűröm és palackozom, hogy egész a következő szüretig mustot (bababort) tudjunk inni Andrissal.
Az eredmények: - 1000 liter cefre
200 liter tartósított must 21 mustfok
250 liter bornak szánt must 23 mustfok
50 liter sillernek szánt must 20 mustfok
3 hordó törköly
Mivel nem préseltem, csak a színmust került feldolgozásra, ezért a törköly igen leves. Ebből tavasszal főzetünk szőlőpálinkát.