Túl a szüreten

Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves barátomnak, hogy eljöttek szüretelni!
A nap eseményei annyira besűrűsödtek körülöttem, hogy fényképekkel nem tudtam dokumentálni őket. Nekem a szüret már szerdán elkezdődött, a pince felkészítésével. Egy sor újdonságot találtam ki.
A korábbi szüretek szűk keresztmetszete mindig a cefre lejuttatása volt a pincébe. (viszonylag kicsi a pincém és nincs előtere, a prés lent van a pincében) Eddig láncban adogattuk le vödrökben a matériát, ami eléggé megviselte a csapatot. A cefreszivattyú egy kicsit drága mulatság, ezért építettem egy csúszdát műanyag csövekből. A síp falába fúrtam be a tartó konzolokat és ezek tartották a 110mm átmérőjű csöveket. A tetején egy garatba beöntötték a cefrét, az végigcsúszott a csövön, a vége egy könyökkel a kád fölé lett irányítva. Nagyságrendekkel kényelmesebb volt, mint a vödrözés. Három ember elég volt a működtetéséhez. Egy vödrözte a cefrét, egy tartotta a garatot és egy tartotta lenn a könyökcsövet, mert a lezúduló cucc lerúgta volna a helyéről. Így is nyakig mustosak lettünk, de sokkal gyorsabb és könnyebb volt, mint 8-10 embernek vödröket adogatni.
Szerdán lefestettem a Dobosiéktól vett nagyhordót. Szép lett, a pince dísze. Piros és fekete, ahogy egy ászokhordónak ki kell nézni. De idén nem került bele semmi, de erről majd később.
Kimostam a tartályokat. Kivakartam belőlük a tavalyi borkövet, trisós vízzel tisztára mostam, majd ezt citromsavassal közömbösítettem aztán ezt is kiöblítettem. Így várták a mustot. Kimostam az 500-as kádat, ez várta lenn a cefrét a préssel szemben.
Fölszereltem egy ventilátort az ajtóra és egy csövön levezettem az általa befujt levegőt a pince belsejébe. Egy időzítő kapcsolót beállítottam, hogy éjjel kapcsolja be a ventillátort. Így próbáltam meg hűteni a pince levegőjét, viszonylagos sikerrel, mert a nappali 30 fokok azért csak-csak visszamelegítik a pincét valamennyire.
Pénteken béreltem egy nagy utánfutót és este összeszedtem a cuccokat. Elmostam a kádakat, a hordókat és a ládákat. 50 ládám van, a nagy fehér húsosláda fajtából. Két sörpad garnitúrát került még a futóra, a nagy sátor, mobil gyerekágy, bogrács, tűzifa, vizesballonok, vödrök és még két raklap. Szombat reggel kipakoltam a pincénél a kádakat meg a hordókat, kivittem a telekre a padokat meg a sátrat. A főzéshez szükséges cuccokat. És megreggeliztettem az ott sürgölődő és a megérkező népeket. Pálinkát reggeliztek meleg kenyérrel (hallelúja Varga pék) meg sűlthusizsírt. A vegák kaptak padlizsánkrémet. A sűlthusizsír receptje 40 személyre:
1 kg kacsazsír vagy libazsír
0,5 kg sertészsír
4 kg hagyma
fél fej fokhagyma
3 paradicsom
3 paprika
0,5 kg befűszerezett pulykacomb filé vagy csirke felsőcomb filé
A felolvasztott zsírba a fölaprított hagymát üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fölaprított paradicsomot, paprikát, fokhagymát és a háromujjnyi vastagságú húsdarabokat. Addig sütjük, amíg meg nem barnulnak a hagymák és a húsdarabokat szét lehet nyomni a fakanállal. A kész cuccost dobozokba szedjük, minden dobozba jusson hús, amit szétmarcangolunk és eloszlatjuk egyenletesen a dobozban. Hagyjuk az egészet kihűlni. Ideális reggeli a dolgos hétköznapokra.
11 órára nagyjából mindenki megérkezett és bereggelizett, ezért átmentünk a szőlőbe. Először leszedtük azt a három és fél sort, ami mustkészítésre volt szánva. Ezt nem válogattam le augusztus elején. A szedés nagyon gyorsan haladt, ezért megraktuk a futót és néhány lelkes segítővel elindultunk feldolgozni. Mire lebogyóztuk és leküldtük a pincébe és visszamentem a futóval, addigra a maradék négy sort is leszedték és kihordták a “jómunkásemberek”. Két és fél óra alatt le volt szüretelve.
Ennek a négy sornak a termését szántam bornak. Ezt is gyorsan feldolgoztuk és lejuttattuk a nagy kádba. A cefre tetejét megspricceltem törzsoldattal, hogy az ecetbaciknak elejét vegyem. Közben a szüretelők megebédeltek. Isteni gulyáslevest főzött nekik a Kisfeleségem.
Mikor leküldtük a cuccost a pincébe, mi is elmentünk megebédelni. Kicsit beszélgettünk és dicsértük a szakácsot, akinek lehetett borozgatott, aztán visszamentünk a pincéhez néhány önkénttörppel, mert Zoli hozott nekem 100 kg kékfrankos szőlőt. Azt is ledaráltuk és leküldtük a pinyőbe egy fedeleshordóba. Kapott a tetejére spricniből ként, aztán félretettem, hagy ázzon. A kádak elmosása és a csövek leszerelése után ott maradtam egyedül.
A telken a többiek összepakolták cuccokat, nekem csak föl kellett dobálni a futóra. Itt jegyezném meg, hogy utánfutóval tolatni egyedül k*nagy szívás. A pincében már lecsurgott a présben a mustnak szánt cefre leve és az bekerült egy tartályba, hogy ülepedjék.
A kádba héjon ázó cefrébe beraktam a kádszűrőket, és elkezdtem a színmustot egy tartályba szivattyúzni. Jól elvoltam ezekkel a tevékenységekkel éjjel egyig.
A vasárnapot is a pincében kezdtem. Kihordtam a futóra a törkölyt, meg a felesleges műanyaghordókat, tárolókat. Ezeket hazavittem, ledobáltam és visszavittem a futót a kölcsönzőbe. Aztán vissza a pincébe és folytattam.
A mustokat egy napos ülepítés után lefejtettem, az üledéket (kb 10 százalék) a törkölyhöz öntöttem, a tartályokat elmostam és ment vissza a must. A tartósításra szánt must megkapta a tartósítószer adagját és a bentonitot, hogy szépen le tudjon ülepedni. Majd leszűröm és palackozom, hogy egész a következő szüretig mustot (bababort) tudjunk inni Andrissal.
Az eredmények: - 1000 liter cefre
200 liter tartósított must 21 mustfok
250 liter bornak szánt must 23 mustfok
50 liter sillernek szánt must 20 mustfok
3 hordó törköly
Mivel nem préseltem, csak a színmust került feldolgozásra, ezért a törköly igen leves. Ebből tavasszal főzetünk szőlőpálinkát.