Mindent tartályba

A derítés után az aljról lefejtett bort az új tartályokba szivattyúztam. Így a betérő ismerősöket tükrösen tiszta borral tudom kínálni, úgy hogy nem kell félnem a darabban tartott bor kellemetlen ízének és hatásainak – barnatörés - megjelenésétől.

A fejtés nem volt zökkenőmentes, mert közben tönkrement a szivattyúm, úgyhogy Jancsi-bátyó kölcsönszivattyújával fejeztem be a műveleteket. A Bertából az utolsó 50 litert vödrözve szedtem ki, amúgy is nyílt fejtést végeztem, hogy csökkentsem egy kicsit a ként a borban.

Az új tartályokhoz még nem kaptam meg a pumpát, de megoldást találtam a problémára. Egy motorszelepet helyeztem a kivezetett csőbe, és ezen keresztül mini kompresszorral felfújom a szilikontömlőt kb. 1 bár nyomásig. Remélhetőleg nem enged le sehol a rendszer. Ha autóknál működik itt is, illene neki.

Szép tiszta, illatos bor került a kádba, és miután elmostam a tartályt, vissza is került belé. A mennyiség viszont elszomorított csak 300 liter volt benne, az utolsó hordóból még 150 liter jött hozzá mert hatvan litert lepalackoztam.

A bűnös szivattyú, majdnem elrontotta az egész fejtést, mert a leálláskor visszafolyó bor felkavarta kicsit az üledéket.

Hordók kevés borral az aljukban lekénezve várják a következő szüretet.
Andris ma négykézlábra állt, és kicsit rákattant a boromra:

http://picasaweb.google.com/samulaci/20090207_holloko#5300118232409168690