2008. április 17., csütörtök

Pusztafalu

A csapat túrázni megy.

Sokan vagyunk, harsányak, de nem bántóan. Vonattal utazunk, mert a viszonylagosan nagyobb mozgástér miatt könnyebb a trécselés. Van mit megbeszélni, néhányak csak ezeken az alkalmakon tartanak velünk. A jó hangulat záloga, a viszonylag nagy mennyiségű alkoholnemű. Ettől persze megnő a verbális késztetés is.








Néha kitör a csapaton a szakmai fanatizmus. Ha utazunk, akkor hirtelen megnő az egy négyzetméterre jutó villamosmérnökök száma a vonat kocsiban. Ez mint a példa illusztrálja, eredményez furcsa képződményeket.



Laci az út közepén csatlakozott hozzánk, valami melóból jött. Öltöny nyakkendő, ahogy kell! A biciklis vagonban öltözött át. Ő csinálta meg azt egy előző túrán, hogy szerzett valahonnan egy paksi védőruhát. Fehér csillivilli overál. Három napig fetrengett a hóban és sárban, buliztunk, bográcsoztunk. Zsír, kosz, sár a világ végén. Laci a három napos duhajkodás után letépte az overált és mint akit skatulyából húztak elő, szépen hazautazott.


Kilátás a vonatból, hátra. Pusztafalu elég messze van Budapesttől (akkor még itt lakott a többség, koleszban vagy albérletben). Már azidőtájt is több átszállással lehetett eljutni oda és, azóta a helyzet csak rosszabbodott.








Gasztro-terroristáink készítik a reggelit. Kicsit odaégett rántotta sok hagymával.








Füzéri vár közeli célpont. Bevettük. A hóban túrázásnak hátránya, hogy viszonylag eszközigényes. A diákélet pénztelensége azért meglátszott a felszerelésünkön. Csibe pl elindult egy fogorvosról elnevezett típusjelű bakancsban, mert ez volt a legjobb túrázó cipője. A probléma ezzel a bőrhajúak által is kedvelt cipővel, hogy acélbetétes. Ami rettentő jól jön, ha betonoszlopokat cipel az ember, de egyéb haszna nincsen. Szegénynek az összes lábujja lefagyott, mert az acél sugározta a hideget. Ennek a fajta cipőnek a talpa is csak aszfaltra való.




Maci hopp!

















Kevésbé túrához szokott versenyzőnk rögtönzött kamáslija, a pocsék árúk fórumán is komoly érdeklődésre tartana számot. A fél méteres hóban jó szolgálatot tett.









A vár éppen felújítás alatt állt, az ott lévő eszközökből ítélve már évek óta. Ha már ott voltunk, jó turistához méltón felmásztunk mindenre, átmásztunk mindenhova, még a lezárt részekre is.









A lefelé vezető út viszontagságai a seggre esés, hason csúszás.









Vacsi! Paprikás krumpli. Sokan viszontlátták még az este folyamán, ebben nem kevés szerepe volt az Állatozás során leküldött alkoholnak. Az Állatozás olyan, mint a Dallaszozás csak kártya kell hozzá. Szerintem az Öregbence azóta se látott hasonlót.


















Nincsenek megjegyzések: