Ennek a munkának az értelme ott keresendő, hogy a “szőlő is csak ember”, nem terhelhető a végtelenségig. Tehát, ha egy tőkének 15-20 fürtöt kell nevelnie 30-40 helyett, akkor azok zamatosabbak és koncentráltabbak lesznek, jobb bor készíthető belőlük. A szőlőm túlnyomó részt Muscat Ottonel fajtájú, aminek a fürt átlagtömege 100 g, ezért a 20 fürt per tőketerhelés 2 kg szőlőt jelent egy tőkén (matek). Ez elég kis mennyiség, de igazán jó minőséget adhat.
A válogatási kritériumok a következők voltak. Sérült vagy beteg fürt, levele. Dróthoz hozzáér, úgyis megrothad, levele. Gyenge hajtáson több fürt, Hegylakó (“csak egy maradhat”).
Elég sok a csemegeszőlőm is, Pölöskei Muskotály és Chasselas, ezeket nem rakom a borba, lesz mit enni a családnak. Ezeknél nem is voltam olyan drasztikus, csak a hibás fürtöket távolítottam el. Főleg a Pölöskeinél volt sok madárkás fürt.
Sajnos találtam hat-nyolc esca-s tőkét is, ezeket legközelebb kivágom és eltüzelem, nehogy lefertőzze a többit.
3 megjegyzés:
Szia, érdekes dolog ez a fürtválogatás. Azt olvastam nemrég, hogy a nagy melegek miatt egyre kevesebb a sav a szölöben ezért úgymond már nem divat a válogatás. A fene tudja... Az ottonel muskotalyon idén kipróbálom a nagyobb mennyiséget, mert ez a fajta amúgy is elég savszegény.
Az a véleményem, hogy hiba a savmennyiséget terheléssel szabályozni. Nem hozza a cukorfokot, jellegtelen bort eredményez. A jól megválasztott szüret időpont lehet a kulcsa a sav megtartásnak. Nagy melegben elégnek a savak minden fajtánál. Ez a bajuk az olasz meg portugál borászoknak is.
Nagyon korrektül leválogattad a szőlőt! R3SPECT!
Megjegyzés küldése