2008. július 3., csütörtök

Csonkázás

A szőlő, ha hagynánk elnőne a világ végéig, vagy tovább. De nem hagyjuk. Metszük, kötözzük, csonkázzuk. Azért, hogy ne kapjunk áthatolhatatlan dzsungelt, vagy sötét alagutat, a hajtásokat visszavágjuk. Elméletben 8-10 levelet illik hagyni a fürtök fölött, hogy megfelelő mennyiségű cukrot meg tudja termelni a növény. A csonkázás után a szőlő vadul elkezd hónaljhajtásokat növeszteni. Ezek megítéléséről megoszlik a szakirodalom. Az egyik szerint le kell törni, hogy ne terhelje a növényt, a másik azt mondja, hogy a kicsi friss levelek majdnem ugyanannyi energiát adnak a növénynek, mint egy nagy levél, ezért hasznosak.Én az utóbbi nézettel szimpatizálok, nem csak lustaságból.




Ez a kép fogadott a kiérkezéskor, majdnem összeértek a sorok. Nem számolgattam a leveleket, amilyen magasan csak tudtam elvágtam a szárakat, gátat vetettem a féktelen burjánzásnak.
Na meleg az volt rendesen. Égetett a nap, főttem a saját levemben. A tetővágás sem tartozik a kedvenc munkáim közé. Izmaim helye lázas, a kezem feltört, a nyakam leégett.



Jó két nap munkájának gyümölcse.

Nincsenek megjegyzések: