Drótozás

Meló után Zozóval kirobogtunk a szőlőbe. Jól fel voltunk szerelkezve drótokkal, fogókkal és kalapáccsal. A hárslevelű két sorában megigazítottuk a támrendszert meg a drótozást.

A végoszlopokat kikötöttük a múltkor leásott feszítőkhöz. A megdőlt oszlopokat visszanyomkodtuk a helyükre, az elszakadt drótokat pótoltuk. Az összes drótot feszesre húztuk, a kikötési pontokat megerősítettük. Ezen kívül a felső drótpárt felszögeltük az oszlopok tetejére, ahol eredetileg is volt. Valószínűsítem, hogy Bandibá a maga százhatvan centijével nem bírta rendesen megművelni a magasra rakott drótokkal a szőlőt, ezért lejjebb tetette vagy húsz centivel.
A vezető szál alatti drótot, amihez a vesszőt íveljük (segédhuzal) metszés után, vagy húsz centivel följebb raktuk, mert a rövidebb félszálvesszős metszés miatt az ötven centire rakott huzalhoz nem tudnám leívelni a szőlőt. Minden drótot fölhangoltunk Á hangra és pengettünk kicsit. Sötét lett mire végeztünk.
A pincéből hazahoztuk a vörösboros hordót, itthon szépen ki tudom tisztítani, meg kell a hely szüretkor a pincében. Minden fölösleges dolgot haza hozok, meg a még meglévő kész borokat lepalackozom, hogy legyen hely az új termésnek.

Zöldmunkák befejezése

Mostanra sikerült befejeznem a szőlőben a zöldmunkákat. A tetővágást nagy sövényvágó ollóval rendeztem le, a befűzést meg Csibével megcsináltuk a múltkor. A fürtök ritkítására csak kis mértékben volt szükség, mert idén a metszéskor jó rövid félszálvesszőket hagytam, így a tőkék nem teremték agyon magukat.

A tőkefejhez közeli vesszők nem hoztak olyan sok fürtöt, mint tavaly a teljesen leívelt vessző. Ahogy számolgattam kb. 15-20 fürt van egy tőkén és azok nem is olyan nagyok, úgyhogy nincsenek agyonterhelve (másfél kiló per tőke). Egy ottani szaki azt mondta, amikor megnézte a szőlőmet metszés után, hogy nem lesz jó ez a rövidített metszés, mert nem lesz elég nagy a lombfelület (Ő nem igazán minőségi termelő). Persze Ő azzal számolt, hogy én a felső drótnál levágom a vesszőket, mit, ahogy ott szokás. Valószínű, hogy a szőlőmunkások nem igazán magas emberek, ezért vagdossák el a vesszőket 190 centin. Én ennél jóval magasabbra hagytam nőni a szőlőt és így a fürtzóna is magasabban helyezkedik el, ami segíti a jobb beérést és csökkenti a vadkárokat is.
Jóval előrébb tart már a szőlő, mint tavaly ilyenkor, már szinte ehető érettségi fokú.
A sorközökben levágtam a gazt és mire végeztem megérkezett Jancsi bátyó és meg kultivátorozta a területet. Utolsó permetezés elsején volt, kontaktszerekkel, tehát huszadika után lehet enni a szőlőt, már alig várom nyamm.

Andris blogja

http://andrismunkalkodik.blogspot.com/

Andris jól megmodja a tutit.

Munkálatok

Borban áztunk.
Volt, aki itta, és aki itatta.

Lecsaptuk a gazt. A pince teteje jól megdolgoztatott bennünket meg a gépet.

Ez jó kép lett.

Amit a gép nem vitt, azt hagyományos kapazin nevű gyomirtóval távolítottam el igen hatékonyan.

Jól végzett munka után a hűvös pince mélyén, nekiláttunk felkészülni a szőlőben következő munkákra. Nehogy szomjan haljunk.

A büszkesége.

Olajat kerestek.

Befűztük a dzsumbujt.

Bedrótozták a betondarabot és jól elásták. Ha megtömörödik fölötte a föld, akkor hozzá lehet rögzíteni az oszlopokat.

HumorHerold!

Köszönöm mindenkinek a közreműködést!

Vihar előtt

Gyöngyösön éppen megúsztam a vihart, amikor nagy dirrel-durral lecsapott a városra. Nagy kövér esőcseppek placcsantak szét a szélvédőn, amikor nagylihegve beszálltam a kocsiba. Az ÉMÁSZ-nál meg a városházán jártam, Elvi szolgáltatási nyilatkozatot kellett kérnem ÉMÁSZ-éktól, hogy leadhassam az építési hatóságnak. Ugyanis arra vetemedtem, hogy építkezni akarok a szőlő melletti telken.Na, nem egy villát akarnék én kacsalábbal meg forgással, csak egy kis aranyos házikót a hegy lábánál, ne kelljen hazabumlizni egy átdolgozott nap után. Ez manapság már elég nehezen kivitelezhető tisztességesen. A rendezési terv szerint a telekre szerszámtároló meg présház épülhet 30 nm nagyságban, ami valljuk meg elég kicsi. De nem is akartunk nagyobbat. Áron barátom megtervezte, a tervekre rányaltam a 20000 HUF illetékbélyeget, és beküldtem a hatóságnak.Csak egy sufni az egész, de ennyi kötözködni valót még a családi házunkon sem találtak annakidején. Egyszer át lett tervezve, és már a második hiánypótlás is be kellett, hogy érkezzen hozzájuk. (Hogy egyszerre miért nem jutott eszükbe?) Olyan dokumentációkat kértek, amik egy üzemcsarnok építéséhez vannak előírva 200 nm felett.Leadtunk mindent és, ha még mindig kell valami hozzá, azt is leadom, makacs egy ember vagyok, nem tudják kibe kötöttek bele.
A szőlőben rám vár a hajtások befűzése a felső drótpárok közé, meg a gaztalanítás. Az esők robbanásszerű gazfejlődést eredményeztek, amik főleg az új telepítésnél problémásak. A permetezésre nincs gondom és amennyire meg tudtam ítélni így távolról, nem ütötte fel fejét semmi kórság. Persze ebben a nedves meleg időben pillanatok alatt elszaporodhat valami nyavalya.

A sorok közé csak nyakig érő gumicsizmában lehet behatolni, ami momentán nem volt nálam, úgyhogy biztonságos távolságból a fűről fényképezgettem.

A talaj vízkészlete nagy valószínűséggel helyreállt a két hónapos szárazság után, most már jöhetne a meleg néha egy kis esővel.

Ha már ott jártam, gyorsan megnéztem a borokat is. Jól kiforrtak, még kicsit zavarosak, de már alig széndioxidosak. Hétvégén kapnak egy kis ként és néhány hét múlva le is szűröm mindet és lepalackozok belőle egy csomót a jobb eltarthatóság miatt.

Andris néha elfelejt kapaszkodni állás közben, nagyon ügyesen mászkál, és mindent fel akar fedezni. Ezerrel integet minden vonatnak.

Beindultak a borok

A pince felmelegedésével elindultak a borokban az élesztők és begyűjtik a maradék cukrokat, csámcsogva megzabálják, és alkoholt meg széndioxidot csinálnak belőle jól. Ezzel csak az a baj, hogy a természetes elszaporodásuk viszonylag lassú és ahhoz, hogy megfelelően tudjanak dolgozni, alacsonyan kell tartani a kénszintet. Na, már most, ha a kén alacsony hónapokig, az azt eredményezheti, hogy olyan folyamatok is elindulhatnak, amik rossz irányba vihetik a bor fejlődését.
Azért, hogy gyorsan letudjam a maradék cukor erjesztését, adtam egy kis fajélesztőt a borokhoz. Ez egy kifejezetten az újraindult borok kierjesztéséhez szelektált törzs, nem hagy ízt a borban és tolerálja a magas alkohol szintet. A tartályok úszófedelén van egy nyomáskiegyenlítő szelep, ez olyan egyszerű, mint a faék, egy cső tetejére van ültetve egy üveggolyó. Ezen tud távozni a keletkező széndioxid. És ha az erjedés némi habzással is járna, hogy ennek legyen helye, az úszófedeleket nem ültettem rá teljesen a borra, hanem egy kicsit fölötte megtartva fújtam föl a tömlőket.
Remélhetőleg egy-két hét alatt vége az erjedésnek, akkor kap egy kis ként, ezután hagyom leülepedni a rendszert, és utána átfejtem, ha szépen letisztult. Lehet, hogy egy szűrést is megkockáztatok, habár az nagyon meggyötri a bort. Ez még nagyon a jövő zenéje.

Az új jószágok

Jó három hete voltam utoljára a „birtokon”, és azóta sok minden történt. Az első szembetűnő kép a kis hárslevelű hajtások. Nagyon szépen megindultak a hajtások csak kb. 25-30 nem bújt még ki a csirkéből, de remélem ezek is megindulnak előbb utóbb.

A diófa is levélbe borult.

Amin igazán csodálkoztam, hogy az Irsai oltványok még alig-alig bújtak ki a csirkéből, a legnagyobbak is még csak ekkorák. Remélem nincs bajuk, teljesen ugyanazzal a technikával ültettük őket, mint a hárslevelűt, ugyanannyi vizet kaptak, tehát ugyanúgy kellene nekik viselkedni.

Az öreg tőkéken már nagyra nőttek a hajtások. Mivel idén sikerült időben befejeznem a hajtásválogatást, nem fogadott nagy dzsumbuj és úgy tűnik, hogy a betegségek is elkerülték a tőkéket, egyelőre. A traktornyomból ítélve a permetezéseket Jancsi bátyám rendszeresen végzi.

A hajtások már szépen túlnőttek a felső drótpáron és be kell fűznöm őket a lehető leggyorsabban, talán hétvégén tudok rá időt szakítani.

És itt vannak a pótlásként elültetett sárgamuskotály tőkék, nagyon stramm kis jószágok.

A telek is egy kicsit el van hanyagolva, a fűkaszával meg kell látogatnom, nehogy őserdőt kelljen irtani megint.