Vizezés

Kezdeném egy kis mentegetőzéssel. Nem voltam mostanság túl
termékeny blogszerző, de mentségemül szolgáljon, hogy nem is történt sok minden
a pince és a szőlő környékén, a meló is igen sok agysejtem kapacitását leköti,
meg az ihlet sem szállt meg úgy igazán. A szőlőben szüret óta nem is jártam.
Mostanság igen nagy sár lehet arrafelé. Még metszés előtt ki kell néznem és
felmérni, hogy ez a februári fagy okozott e károkat. Néhány pótlást is tervbe
vettem a tavaszra, és az erdő terjeszkedését is visszakell fognom a
láncfűrésszel.
A múltkori fejtésnél a hó megakadályozta, hogy a nagyhordót
feltöltsem vízzel. Hétvégén ezt pótoltam. Még ősszel, szüret előtt hoztuk el
ezt a hordót, de akkor se rendbe tenni se feltölteni nem volt időm. Ezeket a
munkákat szépen fokozatosan elvégeztem. Lefestegettem a külsejét és
kitakarítottam a belsejét. A penészesedéstől törzsoldattal védtem. Havonta
kapott egy litert, ennek a párája tisztántartotta benne a levegőt. Egyszer már
megpróbáltam feltölteni vízzel, de kiderült hogy az ajtón a csap dugója ereszt.
Ezeket is rendeztem, és most már jöhetett a víz.

A Skoda már sokadszor bizonyítja, hogy a sokoldalú felhasználhatóságában a
teherautó funkció tökéletesen szuperál. A hordókat és a ballonokat a kútnál egy
slaggal feltöltöttem és a pincénél borszivattyúval leküldtem a hordóba. Három
körrel megtöltöttem a 800-as hordót.

A rengeteg vízhez három liter törzsoldatot öntöttem, ez
reményeim szerint megakadályozza a hordóban nem kívánatos élőlények
elszaporodását. Szivárgást nem láttam sehol, szerencsémre nem száradt szét a
hordó az üresen töltött hónapok alatt.

A tisztulóban lévő borból vittem haza egy üveggel és ebédhez
megkóstoltam. Elég sok még benne a maradékcukor és az alkohol, sav, zamat még
teljesen külön ízeket ad. Még az erjedés maradék íze is benne van, de már
fölsejlik ennek a bornak az ereje és különleges íz világa. Idő kell neki, hogy
ki tudjon bontakozni. Tőlem megkapja. Nem sietünk sehova, van mit inni még a
korábbi évekből.

Pincemunkák

A mai napon ellátogattam a pincéhez. Már az gyanús volt, hogy a Gyöngyöstarjánba vezető bekötő út teljesen be volt havazva. A pincéhez vezető út sem volt letakarítva, ahogy a templom mögött bekanyarodtam a fölfelé vezető részen már keményen dolgozott a kipörgésgátló. A kútnál tankoltam egy kicsi vizet a demizsonokba és gondoltam begurulok a pince elé. Ezzel már akadtak kis gondok, nem akarózott felkapaszkodni a járgánynak vettem egy kis lendületet, de így sem. Kikapcsoltam a kipörgésgátlót és így is próbálkoztam egyet, de nem ment. Leparkoltam a kocsit és bebandukoltam. Becipeltem az eszközöket meg a vizet, amivel mosogattam.

Az egyik tartályban a fedél pumpa elengedte a levegőt. Le is szereltem a pumpát és egy szeleppel oldottam meg a zárást. Így már minden tartályom sima motorszelepes pumpával zárható.
Idén valahogy rettentő vontatottan ment az erjedés. Három hete még pezsgett a tartály, de mostanra annyira lehűlt a pince, 5 C, hogy úgy döntöttem, itt az ideje az első fejtésnek. Kádba szivattyúztam a matériát és adtam hozzá 100 literenként egy deci törzsoldatot. Nagy nehezen kisuvickoltam a tartályt, nem volt egyszerű eltávolítani a seprőt, három hónapja tömörödött. A seprőnek teljesen egészséges bor szaga volt, ennyit jelent az egy napos mustülepítés.

A nagy hordót is majdnem teljesen sikerült rendbe raknom. Kiajtóztam, és kimostam a belsejét. Brutál mennyiségű borkődarabot szedtem ki belőle. Az ajtóba vettem új dugókat, a csavarhoz a kócra tekertem teflonszálat. Faggyú helyett egy kifejezetten erre való borászati szigetelőt használtam. Minden részt szépen letömítettem. Még vízzel is tele akartam tölteni, de a hó keresztülhúzta a számításaimat. 800 liter vizet nem tudnék becipelni kézben. Majd ha elolvad a hó, szépen megtankolom. Addig is kapott másfél liter törzsoldatot, annak a párája tisztán tartja a levegőt odabenn. Olyan hamar végeztem, hogy még maradt időm birkózni a Kölkökkel egy nagyot vacsora előtt.

Még mindig forr a bor

Kérem szépen, ez már a negyedik hónap, hogy a gombák pusztítják a cukrot és melléktermékként alkoholt és széndioxidot állítanak elő. Adnak ők még hozzá mást is a folyadékhoz, amit az ember fia szívesen magához vesz, de ezt most terjedelmi okok miatt nem részletezném.
A pincében öt fok és magas páratartalom uralkodik, de ez úgy tűnik, nem nagyon zavarja a jószágokat, hogy a dolgukat végezzék. Csak lelassítja az erjedést, de meg nem akasztja. A ballonokban szépen látszik, hogy a buborékok elpukkanak a tetején a habnak.
A tartályban meg még mindig erős a szénsav illata a porvédő és az úszófedél között.
A sillert (Kékfrankos) is megkóstoltam, de még nem fejtettem át. Szépen kezd letisztulni, még néhány napot adok neki, hagy pihengessen. Ízében még érzem az erjedési kesernyét, ez majd szépen elmúlik, és lesz 50 liternyi kedves borom. Fejteni, kénezni még nem érdemes, sok még a cukor. A nagy hordót kell még rendbe tennem és feltölteni vízzel. A szőlőben már régen nem jártam, majd az erdőt kell visszavágnom még a tél folyamán. De erre majd ki kell bökni egy egész napot.

Forralt bor

Két üveg siller bort és egy üveg mustot egy erre a célra megfelelő méretűnek ítélt lábosba öntünk, és majdnem felforraljuk. Időközben hozzáadunk jó sok vaníliáscukrot, egész fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, néhány kanál cukrot. Igazán ínyencek egy pici chili paprikát is megfürdethetnek benne egy fél percre, ez rettentő pikánssá tudja tenni a matériát.

Nem szoktam teljesen felforralni soha, mert az alkohol fontos alkotórésze és nem szeretném, ha az a forralással távozna. Az etanol forráspontja 78,4 °C (351,6 K), ezt az értéket minél rövidebb ideig szeretem túllépni. Mint minden felnőtt üdítőnél (koktélok), itt is a sav-cukor arány a legfontosabb, ha ezek harmóniában állnak, akkor a többi íz-illat tovább gyönyörködteti az érzékeket.

Pálinkafőzés

Jó kis tevékenység az ilyen irodista elpuhult janicsároknak, mint én. A cefrét 120 literes fémpánttal zárható hordókban tartom hátul a kertvégen. Ott erjed szépen lassan és minden nap nyitogatom a pántokat, hogy nehogy szétfeszítse a szénsav a hordót. Amikor már nem szusszan, akkor már nem nyitogatom csak hetente. Így szépen lezárva várja a lefőzést. Viszonylag jóerőben lévő jószág vagyok, de a saját súlyommal megegyező hordót nem nagyon tudom megmozgatni, ezért a szállításhoz vettem néhány 60 literes hordót. Ezt már fel tudom rakni a talicskára és előre tudom tolni a kocsihoz.
Turán van egy szeszfőzde, oda szoktam vinni a cefrét. Barátságos közeg, általában. Lehet beszélgetni a többi főzetővel, a főzőmesterrel. Nem egy idegzsábás tevékenység. Csak akkor van egy kicsi pörgés, amikor föl kell önteni a cefrét az üstbe.
Mások a fát is viszik a főzéshez, én ennél kényelmesebb vagyok, meg olcsó fabeszerzési forrásom sincs, úgyhogy a főzde készletéből veszem meg a szükségeset. Szép nagy farakás van a főzde udvarán, 40 – 80 centisre fűrészelt akácfahasábok. A felhasogatás a főzető feladata (tulajdonképpen nem tudom mire kérik el a bérfőzés díját, mert a munka nagy részét a főzető végzi. Demagógia vége.). A favágás jó meló. Másnap olyan izomlázam szokott lenni, hogy a nyújtózás komoly próbatétel. Kokó is ezt a részét szereti a legjobban a pálinkafőzésnek. Idén jól rákészült a melóra, hozott sakkot, könyvet. Lassan kezdi megszokni, hogy ha szólok neki, hogy lenne egy kis meló, az általában egész napos elfoglaltság. A múltkor a hordószállítással szívattam meg, most a hajnali keléssel.

Az első főzés során (amit egy vízköpenyes üstben végeznek) lefolyt anyag egy másik üstbe kerül, amivel finomítják az anyagot. Jó hangos sípolás jelzi amikor elindul az alkohol átfolyása a rendszeren. Amíg el nem süllyed az alkoholfokoló, addig az előpárlatot egy tartályba engedik, csak a tiszta etilalkohol megindulásával fordítják el a csapot. Egy a vámosok által telepített és ellenőrzött átfolyómérő minden lefőzött litert regisztrál. És az irodába telepített tartályba folyik át a már tiszta pálinka. Amikor a fokoló eléri a 20 fokot, ismét elfordítják a párlat irányát, az olajos rossz anyagok az utópárlatok sem kerülhetnek a pálinkába.
A lefinomított anyagot megfokolta a mester, 67 fokosnak találta, és ez nem celziusz. Így gyakorlatilag nyelőcsőzsibbasztó-ízlelőbimbógyilkos-pángalaktikus-gégepukkasztó, ezért vissza kell hígítani vízzel 50 fokosra. Szépen üvegdemizsonokba töltöttük a páleszt és bezsuppoltuk a kocsiba. Úgy mentem vele haza, mint ha tojásokon autóznék, bocsánat attól a néhány autóstól. akiket vasárnap este egy tötyörgő Skodás szívatott Tura-Hatvan között.
A lefőzés után maradt anyagot szétterítik az udvarban. Erre a cuccra már régóta fáj a fogam. Igen kitűnő talajjavító lenne a szőlőben. De a megfelelő mennyiség negyven kilométeres szállítása számomra kivitelezhetetlen logisztikai feladat.
Este féltízre az összes demizson a kisházba került, és itt pihen néhány hétig, amíg le nem palackozom.

Bor lesz ebből…

Bor lesz ebből, csak egyenlőre az nem látszik, hogy mikor. A tartályban forrongó tételt kóstolva még igen édes, a ballonban meg még habzik is a cuccos. A tartály tetejét felemelve és beszagolva jó erős szénsav marja az ember orrát. Szóval ebből nem lesz karácsonyra tiszta bor, az tutizicher. A pincesípot lefóliáztam és így próbálom megtartani a meleget odalent, több-kevesebb sikerrel.
Zolival azzal a szándékkal ugrottunk le péntek délután, hogy a nagy hordót feltöltjük vízzel. Sajnos idén nem tudtam megtölteni borral a nagy ászokhordót, nem termett annyi szőlőm. Fogtuk a kishordókat meg a demizsonokat és a kúton feltöltöttük mindet. Háromszáz liter vízzel a csomagtartóban visszacammogtunk a pincéhez, és a szivattyúval leküldtük a hordóba. A felénél tartottunk, amikor észleltük, hogy az hordóajtót lezáró dugó ereszt. Kis küzdés árán kívülről úgyahogy ledugóztuk, és konstatáltuk, hogy a víz még mindig nem összenyomható. Úgyhogy feladtuk a további töltögetést. Rendbe kell hoznom az ajtót, ki kell cserélnem a dugót, csak azután érdemes feltölteni a hordót.








Az üvegben fejlődő murciból Zolinak lefejtettünk egy kisdemizsonnal, mert újra akarta indítani a szerinte túlkénezett borát. Mint azt videóval illusztrált emailjében közölte, a projekt sikeres volt. Aztán a maradékot átfejtettük egy kisebb demizsonba. A vörösborokat is lefejtettük és meg is kéneztem egy kicsit. Nem lesz a szívem csücske ez a vörös, kicsit almasavas, fura mellékízzel, talán kicsi kénhidrogént is felfedezni benne. Úgy látszik ez az alapanyag sem volt a legjobb, pedig az idei év igazán kedvezett a kékszőlőnek is. Az agyonterhelt, eladásra szánt szőlőből nagyon nehéz jó bort készíteni, az már szentigaz. Jövőre keresek valami kisebb volumenben eladásra termelő muksót, hátha sikerülne egy kicsit élvezhetőbb ízvilágú veresbort összehoznom.

Meg, ha a dilettantizmus nem viszi végleg csődbe a forintot és a törlesztőrészlet hagy némi suskát a zsebemben, akkor tavasszal nekiállok kicsit pótolni a tőkehiányokat, meg azt a fél üres sort betelepíteni valami jófajta kékszőlővel. De ennyire előre még a fene se tudja a dógokat, sok sajtótájékoztató lesz még addig, lehet, hogy egy polgármester is felszólal Görög csődöt vizionálva, és kivételesen nem állít valótlanságot. Azt mondják, szőlőt az unokájának telepít az ember, de nem biztos, hogy az unoka itt akar élni. Rambó a Szőlősgazda fogalmazta meg jól: “Azt hiszem, úgy vagyok én a borral, mint Matolcsy György a magyar gazdasággal: akkor alakul jól, ha nem piszkálom.” És ezzel bizony nagyon egyet tudok érteni, gazdasági és borászati értelemben is.
Pár hétig ismét nem megyek a környékére a pincének. Hétvégén pálinkafőzés, aztán meg kaput kell hegeszteni, meg motorját visszacsavarozni. Egy kisház felépítését is megígértem, meg a pihent pálinkát is le kell majd palackozni. Nem fogok unatkozni Karácsonyig.

Első kóstolásra

A bor alapjául szolgáló must egy napos ülepítés után került lefejtésre és a helyére (300-as acéltartály), ahol megkezdte a borrá válás útját október 6.-án. Egy héttel később, amikor már a zajos erjedés kicsit alább hagyott, a murci tetejétől 10 centire, beszorítottam a tartály úszófedelét. Így a levegő nem férhet hozzá, a CO2 meg a szelepen el tud távozni. Pénteken lenéztem a pincébe és egy üvegnyit elhoztam belőle. Ott is belekóstoltam egy kicsit, de a vezetés miatt, csak kiköpve ízleltem meg.

Még mindig nagyon édes, de az élesztő mögött már nagyon sok íz felfedezhető, bár a széndioxid sok mindent elfed. Ígéretesnek tűnik! Azon már meg sem lepődöm, hogy az erjedés megint elhúzódik, mondjuk 23 mustfokos cuccal van dolguk a jószágoknak, az 256 g/l cukor várhatóan 15-ös alkohol. Úgy tűnik, hogy az élesztők nem szeretik elkapkodni az alkoholgyártást nálam. Jó munkához idő kell! (a rosszhoz meg még több) A fajélesztős beoltás valószínűleg gyorsabb eredményt hozna, de amíg erre nincs szükség, addig nem élnék a borászati iparág eme csodájával. Kiforr ez magától is, mint az elmúlt sokezer évben.

Most így itt előttem a pohárban úgy néz ki, ahogy egy bornak egy hónapos korában ki kell nézni. Zavaros aranysárga kicsit szürkés szín, rengeteg buborék a pohár falán és ezek szépen lassan szállnak fel a felszínre. Illatban semmi rendkívüli és az ízben is keményen dominál az élesztő. De már érezhető az a gyümölcsös birsalmás jelleg és az alkohol a korty végén. Bizakodom.

A pincesípot lezártam egy fóliával, így kevésbé tud szellőzni, talán jobban megőrzi a meleget és nem reked meg a bor erjedése a hideg miatt.