Kötöző gép

Legújabb beszerzésem egy Beli szőlőkötöző készülék. Az egyik legutálatosabb meló szerintem a szálvesszők lekötözése. Ezt könnyíti meg ez az ügyes kis szerszám.

Az idén a legnagyobb problémám még mindig az időhiány. Úgy volt, hogy lesz napszámos és tehermentesülök egy kicsit, de nem sikerült embert találni és így muszáj a leggyorsabb megoldásokat megkeresnem. A gép ára horribilis volt, de úgy voltam vele, hogy egyszer kell megvenni, és ha vigyázok rá, akkor nagyon sokáig ki fog engem szolgálni.
A működési elve a következő. A gép pofái közé be kell fogni a kötözendő vesszőt és drótot, a feltekercselt vékony drót első nyomásra befogódik az alsó pofa karmantyújába, így kell visszahúzni a dróttal együtt a gépet, át a szőlővesszőn. A következő nyomásra a gép elvágja a két szál drótot, ami közrefogja a vesszőt, majd az elején lévő kis szorító, ahogy kihúzza az ember a gépet, spirálcsigájával megtekeri a drótot. Nagyon ügyes kis szerkezet. A szorító véget kellett kicsit állítani, hogy meg is tekerje a művelet végén a drótot, meg el is engedje.
Az első húsz kötözés után kitapasztaltam a jószágot és nagyon megszerettem. Minden munkafázisának meg kell adni az időt, nem szabad kapkodni vele, de így is nagyon haladós és kényelmes vele a munka.

Telepítés

Idő hiányában nem igazán tudtam rögzíteni az utóbbi idők eseményeit. Most megpróbálom a halványuló emlékekből építkezve pótolni a bejegyzéseket.
Április végén a jó időt kihasználva neki láttunk egy kis szőlőtelepítésnek. Kétszáz oltványt vettem a termesztőnél, száz Sárgamuskotályt, ötven Hárslevelűt és ötven Pinot-Noirt. A telepítés megpróbáltam egy szárazabb időszakra tenni, de ezen a tavaszon ez nehezen kivitelezhető.
Péntek délután hoztam el az oltványokat Abasárról, nagy szemeteszsákba csomagolva. A termesztő azt mondta, hogy egy napig áztassam őket vízbe az ültetés előtt. Hatvanliteres hordókat háromnegyedig töltöttem vízzel és ezekbe rakosgattam az oltványokat ötvenesével. Elpakoltam még a telepítéshez szükséges szerszámokat, vödröket, ládákat, műanyag ballonokat és tele is lett a kocsi rendesen.
Reggel korán kimentem a szőlőbe és szomorúan konstatáltam, hogy a talaj a háromnapos jó idő ellenére brutálisan sáros. A kocsival, tíz méterrel a behajtó után jobbnak láttam leállni, nehogy belecsússzak az út szélén kiszántott negyven centis barázdába. A szerszámokat kézben cipeltem be és nekiláttam a gödrök kiásásának. A segítség csak későbbi időpontra volt megbeszélve.

A talaj annyira nedves volt, hogy a gödrök kiásása csak nagy nehézségek árán volt kivitelezhető. Az agyag annyira ragadt, hogy az ásót minden gödör után meg kellett tisztítani, a cipőmre meg tíz kiló sár ragadt, megnehezítve a helyváltoztatás nemes tevékenységét. És mindez hajnali hatkor, sírhatnékom támadt, hogy ezzel a kétszáz gödörrel estig sem végzünk.
Kilenc körül megérkezett a segítő csapat. Így már háromszoros lendületet vett a gödrök kiásása, és a csajok nekiláttak a tőkék oszlophoz kötözésének, mert a metszés során kivágtam egy csomó megújított tőke elöregedett részét és az új karokat meg kellett kötözni.

Amikor ezzel végeztek, akkor nekiláttak az ültetésnek. Bactosol műtrágyából egy marékkal ment minden gödörbe. Visszavágtam az oltványok gyökerét három-négy centisre, és így kerültek a gödörbe. Kaptak egy kis vizet, ebbe került a föld. Így jól megiszapolódott a gyökér környéke és ez lett betemetve. Az oltványokat teljesen eltemettük, felcsirkéztük, hogy nehogy kiszáradjanak.

A csapat arcáról letűnt a derű, amikor délután fél háromkor kiderült, hogy még van ötven pinot is a hordóban. Erre valahogy már nem számítottak. De négy óra után már végeztünk is a feladattal. Kimosakodtunk, összepakoltunk és meglátogattuk a pincét. Minden hordó tartalmát megízleltük. Kokóval ketten sofőrök szenvedtünk az önmegtartóztatástól, miközben a többiek kiválasztották miből visznek haza egy kicsit többet. Igen jó hangulatban indultak haza, és ahogy utólag hallottam, a hazaút igen vidámra sikeredett. Nem is csoda, hogy az egész napi munka után megvidámodtak a boroktól.

Metszés II.

Csütörtökön befejeztem a darabolást teljesen. Szép rendezett lett a sor képe. Én meg rákvörösre égtem.
Pénteken délután meg Zozóval kibattyogtunk és meghúztuk még négy soron a drótokat. Sötétedésig cibáltuk meg szögeltük az oszlopokat. A kicsit bedőlt oszlopokat visszaegyengettük. Szépen feszülnek a húrok. Talán idén már nem lesz annyira vészes a befűzés így. Felmértük a támrendszer állapotát. Jövőre ki kell cserélni négy eltört oszlopot, na az még jó játék lesz.

Metszés

Nagy segítségem volt idén a metszésben. Andris is nekilátott a munkának. Andival kijöttek hozzám a szőlőbe és az én pici fiam kiszúrta magának a legnagyobb szerszámot, a kétkarú nagy ágvágót. Alig bírta felemelni, de neki azzal kellett mindenképpen dolgozni. Andi segített kötözni a törzseket és leszedni a levágott vesszőket a drótokról. Igazán hatékony csapat vagyunk. Rengeteg katicabogár telelt át nálunk és ezek nagyon bejöttek az Andrisnak, vagy fél órán át magyarázott halandzsául a bogaraknak és nekünk. Aztán találtunk neki egy tücsköt, ez is lenyűgöző élőlény volt. Megmutattuk neki a diófáját is és mondtuk, hogy szeretgesse meg, erre adott a fának egy puszit, ezt a nagy kegyet még én is ritkán érdemlem ki.
Idén rendbe akarom hozni az eddig elhanyagolt tőkéket és a támrendszert. Rengeteg tőkét megújítottam azóta, hogy átvettem a művelést és most elérkezett az idő, hogy levágjam a régi elaggott tőkefejeket. A tő közeléből nevelt új tőketörzsek veszik át a feladatot. Ezzel együtt újra kell kötözni a tőketörzset és a karókat is ellenőrizni kell. A támrendszert is meg kell igazítanom, a drótokat meghúzni a megdőlt oszlopokat kiegyenesíteni. Tavaly leástuk az oszlopvég rögzítőket, ezek fölött már úgy megtömörödött a föld, hogy akár egy uszályt is kiköthetnénk hozzá. A metszés után, de még a lekötözés előtt meg kell feszíteni a drótokat.
Idén a lekötözéshez rendeltem egy új gépet. Jó drága volt, de a leírásában nagyon gyors munkát ígérnek. Az eredményről beszámolok.

Pálinkafőzés

Hála a Multik költségérzékenységének, az új céges autónk egy olcsó, ámde nagy autó lett. A kifőzetni szánt borok hazaszállítása nem volt nagy mutatvány vele az idén. A marbon kannákat könnyedén nyelte el a csomagtartó. A hatvan literes hordókban erjesztett törkölyt már egy kicsit rendezgetni kellett, hogy jól elférjen. De nem kellett utánfutózni!
Szombat délelőtt indultunk Zozóval a turai szeszfőzdéhez. A tavalyi főzési hely nem nyerte meg a tetszésemet. Azon kívül, hogy lópokróc modora volt a fickónak, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem nyúlta le a pálinkám egy részét. Szóval idén Turára vittem a cefrét és nem bántam meg.


Egy hagyományos fa tüzelésű kétüstös pálinkafőzde Tura határában émelyítő mazsolás cefreszaggal. Marika a főzőmester irányítása alatt feltöltöttük az első üstöt a törköllyel és a borral. Ez egy dupla falú üst, amiben vízköpenyen át melegítik fel a cefrét, és a durva alkoholok egy vízhűtéses tartályban csapódnak ki a túloldalon. Egy alkohol fokmérő ad információt a párlat aktuális alkoholtartalmáról. Amikor ez eléri a 13 fokot a főzés leállítják, mert az már nagyon sok nem kívánt anyagot vinne be a pálinkába. A második lepárlás a másik üstben történik. Itt is egy alkohol fokmérő jelzi a lőré megindulását, és ezen már van egy rafinált VPOP-s műszer, ami az átfolyt mennyiséget és alkoholfokot regisztrálja. Minden csepp után adózni kell.
Az első lepárlásból 68 fokosan indult el a cucc, ami igen jónak számít, a finomításnál a fokmérő nagyon sokáig teljesen eltűnt. Este fél nyolcra végeztünk és már nagyon tele volt a fejünk a cefreszaggal. Jóból is megárt…

Sáárdonéééé

Szőlősgazda a minap http://szolo.blog.hu/2010/02/24/mi_lesz_a_borokbol itt fejtegette a bora fejlődési fokozatait a különböző hőmérsékleti viszonyoknak kitéve, a vizsgálat tárgyát. Ezen felbuzdulva én is végigkóstolgattam hidegen és szobahőmérsékleten a Chardonnay hazahozott mintáit.
Hidegen, ahogy már írtam, mintha különállna benne minden összetevő, pici kesernye a kortyban és dominál az alkohol. Szobahőmérsékleten már teljesen mást mutat a jószág. Illata kezd kitárulkozni, ízében a savak dominálnak, hosszú íz és kicsi kesernye a kortyban.
Tetszik nekem ez a bor, nem egy kommersz jószág.

Fejtés

Hétvégén időszerűvé vált a Chardonnay második fejtése. A forrást már másfél hónapja elhagyta, szépen letisztult, az illata fokozatosan kezd tisztulni, előbújni. Ként eddig még igen keveset kapott és nem is akarok sokat hozzáadni, hogy a nyáron esetlegesen újraindulna, akkor ez ne legyen akadály. Bár ízre egy kicsit sem maradékcukros, csont száraznak tűnik.
Pénteken lementem, hogy megnézzem, helyén van e minden és milyen eszközökre lesz szükségem, meg hogy hozzak egy kis bort a szombati családi összeröffenésre. A pincébe nem jutottam le, ugyanis a síp első lépcsőéig ért a víz. Ha lehet most még több volt a víz, mint eddig bármikor. Ezen a télen már harmadjára kellett kiszivattyúznom a vizet a teljesen elárasztott pincéből. Az öregekkel beszélgettem, soha nem láttak még ilyet, ennyi víz még nem volt a pincékben. A munkát a szivattyúzással kezdtem, és amíg annyira le nem csökkent a vízszint, hogy már be tudok menni, addig megszereltem a sípban az elromlott lámpákat, összeszedtem a környéken eldobált szemetet, dumáltam a hátsó szomszéd bácsival és összeszedtem a hazavinnivalókat. Kétórányi szivattyúzás után lerakosgattam raklapokat, meg téglákat és azokon lépegetve kezdtem meg a munkát. Először a célhordót kellet kiürítenem. Ebben eddig törzsoldatos víz volt. Ezt tartályba szivattyúztam, és a hordót háromszor tiszta vízzel bőven átöblítettem. Közben a víz szivattyúzása folyamatosan ment. A tiszta hordóba közvetlenül fejtettem a bort és közben igen minimális ként adtam hozzá. Talán jót tett volna neki egy nyílt fejtés, de most erre nem igen volt lehetőségem. A raklapokon ugrálva nem volt egy kényelmes dolog a meló, úgyhogy próbáltam minél egyszerűbben letudni.
A kiürült hordót feltöltöttem a törzsoldatos vízzel, pótoltam benne a ként egy fél liter törzsoldattal. Elöblítettem a tartályt és összeszedtem a szemetet. Kitöltöttem palackokba néhány liter bort, amit majd otthon megkóstolok és vártam, hogy kész legyen a vízszivattyú. Majd hat óra szivattyúzás után fogyott el a víz, ez uszkve négy köbmétert jelent. Remélhetőleg most már lassan kiszárad a pince és neki lehet kezdeni a tavaszi munkáknak.
A Chardonnay-t otthon megkóstoltam, kicsit még kusza, annyira alkoholos, hogy az mindent elfed, csak lassan jön elő az illata és még olyan mintha minden összetevő külön lenne benne. A pohár falán lassan mozgó templomablakokat hagy, és a színe is gyönyörű szalmasárga. Kell neki az idő, de nagy benne a potenciál.