Előszüret

Csütörtökön hívott Zoli a harmadik szomszéd, hogy kint van a szőlőben és ránézett az enyémre is és rendesen megdézsmálták a vadak az utolsó két sort. Azt mondta, hogy őz és szarvas nyomot is lát (fővadász), és betakarították a szőlő nagy részét.
Ezt a két sort amúgy is hamarabb akartam leszedni, okulva a tavalyi szüretből. Mert itt az erdő közelsége miatt sokkal hamarabb kezd rothadni a szőlő. Ebből akartam egy friss, savas, üde bort készíteni, mire a rendes szüret elkezdődik. Péntek délutánra összetrombitáltam, akit csak tudtam, hogy gyorsan szedjük le azt a két sort, béreltem egy utánfutót, kölcsönkértem kollégámtól a vonóhoroggal bíró céges autót, fölpakoltuk a ládákat, szám szerint huszonötöt és fél ötre már kint is voltunk a szőlőben, harcra készen. Sajnos ötre már végeztünk is a két utolsó sor leszedésével, pedig csak hatan voltunk. Hatládányi szőlőt hagytak nekünk ezek a szemetek. Szinte minden tőkét lecsupaszítottak.
Az időjósok esőt ígértek és kivételesen be is jött nekik. Amikor elszomorodtam, hogy milyen kevés szőlőt szedtünk az idő is elszomorodott és elkezdett csepegni az eső. Úgy döntöttem, hogy ennyiért kár volt összecsődíteni a népet, ezért folytattuk a szedést a többi soron. Leszedtünk még másfél sort, így lett tizenöt láda szőlő.
Kicsit úgy érzem, hogy túlzásba vittem a hozamkorlátozást. Egy sorról nyolcvan kilót szedtünk le. Ez azt jelenti, hogy tőkénként egy kiló szőlő, irgalmatlan kevés. Persze így lehet a legjobb bort elkészíteni, de ebben is meg kell találni az arany középutat, ez pedig a másfél két kiló per tőke, mert akkor van is mit inni és az jó is, de ez így túl drasztikus. Jövőre másképpen csinálom a metszést, mert a rövid félszálvesszőkön a muskotály nem akar megfelelően teremni.
Este hatra befejeztük a szedést, és hazaindultunk. Az autópályán már csúnya felhőket láttunk tornyosulni a Gödöllői-dombság felett, és mire hazaértünk, leszakadt az ég. Gyorsan tető alá hordtuk a ládákat, a bogyózás másnapra maradt.
Másnap Apósommal nekiláttunk a feldolgozásnak, az új beszerzésű zúzó-bogyózó felavatása jól sikerült. A villanymotoros jószág pillanatok alatt ledarálta a fürtöket. Először a 250 literes kádba daráltuk, majd átraktuk a 350-esre és abba még egyszer átdaráltuk. Összesen 250 liter cefre jött le. Nagyon illatos nagyon édes mustú cefre, nem mértem, de kóstolás alapján úgy 18 fokos lehet.
Most néhány napig héjon ázik, hogy minden illatanyagot kinyerjünk a héj mögötti kis tasakocskákból, aztán a kis présben lepréselem és elviszem a pincébe egy hordóba töltöm, hogy forrjon ki rendesen. Új bort iszunk nemsokára!

Drótozás

Meló után Zozóval kirobogtunk a szőlőbe. Jól fel voltunk szerelkezve drótokkal, fogókkal és kalapáccsal. A hárslevelű két sorában megigazítottuk a támrendszert meg a drótozást.

A végoszlopokat kikötöttük a múltkor leásott feszítőkhöz. A megdőlt oszlopokat visszanyomkodtuk a helyükre, az elszakadt drótokat pótoltuk. Az összes drótot feszesre húztuk, a kikötési pontokat megerősítettük. Ezen kívül a felső drótpárt felszögeltük az oszlopok tetejére, ahol eredetileg is volt. Valószínűsítem, hogy Bandibá a maga százhatvan centijével nem bírta rendesen megművelni a magasra rakott drótokkal a szőlőt, ezért lejjebb tetette vagy húsz centivel.
A vezető szál alatti drótot, amihez a vesszőt íveljük (segédhuzal) metszés után, vagy húsz centivel följebb raktuk, mert a rövidebb félszálvesszős metszés miatt az ötven centire rakott huzalhoz nem tudnám leívelni a szőlőt. Minden drótot fölhangoltunk Á hangra és pengettünk kicsit. Sötét lett mire végeztünk.
A pincéből hazahoztuk a vörösboros hordót, itthon szépen ki tudom tisztítani, meg kell a hely szüretkor a pincében. Minden fölösleges dolgot haza hozok, meg a még meglévő kész borokat lepalackozom, hogy legyen hely az új termésnek.

Zöldmunkák befejezése

Mostanra sikerült befejeznem a szőlőben a zöldmunkákat. A tetővágást nagy sövényvágó ollóval rendeztem le, a befűzést meg Csibével megcsináltuk a múltkor. A fürtök ritkítására csak kis mértékben volt szükség, mert idén a metszéskor jó rövid félszálvesszőket hagytam, így a tőkék nem teremték agyon magukat.

A tőkefejhez közeli vesszők nem hoztak olyan sok fürtöt, mint tavaly a teljesen leívelt vessző. Ahogy számolgattam kb. 15-20 fürt van egy tőkén és azok nem is olyan nagyok, úgyhogy nincsenek agyonterhelve (másfél kiló per tőke). Egy ottani szaki azt mondta, amikor megnézte a szőlőmet metszés után, hogy nem lesz jó ez a rövidített metszés, mert nem lesz elég nagy a lombfelület (Ő nem igazán minőségi termelő). Persze Ő azzal számolt, hogy én a felső drótnál levágom a vesszőket, mit, ahogy ott szokás. Valószínű, hogy a szőlőmunkások nem igazán magas emberek, ezért vagdossák el a vesszőket 190 centin. Én ennél jóval magasabbra hagytam nőni a szőlőt és így a fürtzóna is magasabban helyezkedik el, ami segíti a jobb beérést és csökkenti a vadkárokat is.
Jóval előrébb tart már a szőlő, mint tavaly ilyenkor, már szinte ehető érettségi fokú.
A sorközökben levágtam a gazt és mire végeztem megérkezett Jancsi bátyó és meg kultivátorozta a területet. Utolsó permetezés elsején volt, kontaktszerekkel, tehát huszadika után lehet enni a szőlőt, már alig várom nyamm.

Andris blogja

http://andrismunkalkodik.blogspot.com/

Andris jól megmodja a tutit.

Munkálatok

Borban áztunk.
Volt, aki itta, és aki itatta.

Lecsaptuk a gazt. A pince teteje jól megdolgoztatott bennünket meg a gépet.

Ez jó kép lett.

Amit a gép nem vitt, azt hagyományos kapazin nevű gyomirtóval távolítottam el igen hatékonyan.

Jól végzett munka után a hűvös pince mélyén, nekiláttunk felkészülni a szőlőben következő munkákra. Nehogy szomjan haljunk.

A büszkesége.

Olajat kerestek.

Befűztük a dzsumbujt.

Bedrótozták a betondarabot és jól elásták. Ha megtömörödik fölötte a föld, akkor hozzá lehet rögzíteni az oszlopokat.

HumorHerold!

Köszönöm mindenkinek a közreműködést!

Vihar előtt

Gyöngyösön éppen megúsztam a vihart, amikor nagy dirrel-durral lecsapott a városra. Nagy kövér esőcseppek placcsantak szét a szélvédőn, amikor nagylihegve beszálltam a kocsiba. Az ÉMÁSZ-nál meg a városházán jártam, Elvi szolgáltatási nyilatkozatot kellett kérnem ÉMÁSZ-éktól, hogy leadhassam az építési hatóságnak. Ugyanis arra vetemedtem, hogy építkezni akarok a szőlő melletti telken.Na, nem egy villát akarnék én kacsalábbal meg forgással, csak egy kis aranyos házikót a hegy lábánál, ne kelljen hazabumlizni egy átdolgozott nap után. Ez manapság már elég nehezen kivitelezhető tisztességesen. A rendezési terv szerint a telekre szerszámtároló meg présház épülhet 30 nm nagyságban, ami valljuk meg elég kicsi. De nem is akartunk nagyobbat. Áron barátom megtervezte, a tervekre rányaltam a 20000 HUF illetékbélyeget, és beküldtem a hatóságnak.Csak egy sufni az egész, de ennyi kötözködni valót még a családi házunkon sem találtak annakidején. Egyszer át lett tervezve, és már a második hiánypótlás is be kellett, hogy érkezzen hozzájuk. (Hogy egyszerre miért nem jutott eszükbe?) Olyan dokumentációkat kértek, amik egy üzemcsarnok építéséhez vannak előírva 200 nm felett.Leadtunk mindent és, ha még mindig kell valami hozzá, azt is leadom, makacs egy ember vagyok, nem tudják kibe kötöttek bele.
A szőlőben rám vár a hajtások befűzése a felső drótpárok közé, meg a gaztalanítás. Az esők robbanásszerű gazfejlődést eredményeztek, amik főleg az új telepítésnél problémásak. A permetezésre nincs gondom és amennyire meg tudtam ítélni így távolról, nem ütötte fel fejét semmi kórság. Persze ebben a nedves meleg időben pillanatok alatt elszaporodhat valami nyavalya.

A sorok közé csak nyakig érő gumicsizmában lehet behatolni, ami momentán nem volt nálam, úgyhogy biztonságos távolságból a fűről fényképezgettem.

A talaj vízkészlete nagy valószínűséggel helyreállt a két hónapos szárazság után, most már jöhetne a meleg néha egy kis esővel.

Ha már ott jártam, gyorsan megnéztem a borokat is. Jól kiforrtak, még kicsit zavarosak, de már alig széndioxidosak. Hétvégén kapnak egy kis ként és néhány hét múlva le is szűröm mindet és lepalackozok belőle egy csomót a jobb eltarthatóság miatt.

Andris néha elfelejt kapaszkodni állás közben, nagyon ügyesen mászkál, és mindent fel akar fedezni. Ezerrel integet minden vonatnak.

Beindultak a borok

A pince felmelegedésével elindultak a borokban az élesztők és begyűjtik a maradék cukrokat, csámcsogva megzabálják, és alkoholt meg széndioxidot csinálnak belőle jól. Ezzel csak az a baj, hogy a természetes elszaporodásuk viszonylag lassú és ahhoz, hogy megfelelően tudjanak dolgozni, alacsonyan kell tartani a kénszintet. Na, már most, ha a kén alacsony hónapokig, az azt eredményezheti, hogy olyan folyamatok is elindulhatnak, amik rossz irányba vihetik a bor fejlődését.
Azért, hogy gyorsan letudjam a maradék cukor erjesztését, adtam egy kis fajélesztőt a borokhoz. Ez egy kifejezetten az újraindult borok kierjesztéséhez szelektált törzs, nem hagy ízt a borban és tolerálja a magas alkohol szintet. A tartályok úszófedelén van egy nyomáskiegyenlítő szelep, ez olyan egyszerű, mint a faék, egy cső tetejére van ültetve egy üveggolyó. Ezen tud távozni a keletkező széndioxid. És ha az erjedés némi habzással is járna, hogy ennek legyen helye, az úszófedeleket nem ültettem rá teljesen a borra, hanem egy kicsit fölötte megtartva fújtam föl a tömlőket.
Remélhetőleg egy-két hét alatt vége az erjedésnek, akkor kap egy kis ként, ezután hagyom leülepedni a rendszert, és utána átfejtem, ha szépen letisztult. Lehet, hogy egy szűrést is megkockáztatok, habár az nagyon meggyötri a bort. Ez még nagyon a jövő zenéje.