Polc

Kicsit kilóg a témából, de megosztanám ezt a kis szösszenetet.
Jó ideje keresünk könyvespolcot a tv helyére. Ott volt egy üres fal a fotel fölött a könyvespolcon meg hegyben és rendezetlenül álltak a könyvek. És nem találtunk semmi nekünk tetsző polcot. Ami tetszet azt már nem gyártotta az i-betűs svéd óriás. Viszont a facen Andi talált egy baromi jó ötletet és biza schmitteltük. Íme:



Az egyik piros barkácsáruházban vettünk gipszkarton szereléshez alkalmazott derékszög vasakat. Jó széleset. És ezeket fúrtam föl a falra és az első könyv lett a polc alja. A borító belső felét meg gyurmaragasztóval rögzítettük a konzolhoz.

Új téma - Új blog

Nem bírtam magammal, indítottam egy új blogot:
http://rendszergarazda.blogspot.hu/

Fejtés, kénezés, hordómosás

A négynapos hétvégéből egy napot a pincére szántam. A bor a szüret óta szép lassan forrt. Hat hete kotyogott a nagy hordó szépen fokozatosan. A pincében csak 14 fok van, úgyhogy nem nagyon tudtak virgonckodni az élesztők. Arra készültem, hogy a két kis 300-as tartály elég lesz a bornak, de tévedtem, még szükség volt egy 50-es üvegballonra is. A kotyogó még dolgozott egy kicsit, úgy hárompercenként szusszant egyet. A szivattyú kábé tizenpárperc alatt kirántotta a hordóból a tejfehér cuccost, közben én szorgalmasan öntögettem bele a 100 literenként másfél deci törzsoldatot.

A hordómosás már csak hab volt a tortán. A seprőt az ajtón kihúztam és az jól összecsapkodott ahogy a vödörbe placcsant. Egy műanyag kannába töltöttem a seprőt, majd a pálinka alapanyaghoz teszem. Csak hidegvízzel mosogattam tisztára a hordót, a súrolókefével végigsúroltam azután egy szivaccsal kiitattam a vizet az aljából. Visszazártam az ajtaját és töltöttem bele egy liter tömény törzsoldatot és elégettem benne négy kénlapot. Így várja, hogy feltöltsem vízzel, nem akarom szárazon hagyni a következő szüretig. A pince légterében is elégettem négy kénlapot ezzel fertőtlenítettem a környezetet, elég sok volt lent a muslica meg az áttelelni behúzódott szúnyog, remélem ezeket is kinyírta a kén. Sajnos az esőkkel a sár is visszatért a pinyőbe és a vízgyűjtő gödör is tele van. Be kell szereznem egy kis olcsó szivattyút, amit rendszeresítek a víz kiszivattyúzásra.

Szüret

Kérem szépen bizony elhallgattam az elmúlt néhány hónapban. Ezúton kérnék mindenkitől bocsánatot, akinek hiányoztak az esetlen bejegyzéseim.

A nyáron szőlő fronton nem sok minden történt, mert nem volt rá időm. A magyar gazdaság unortodox vezérlése annyira sikeres, hogy az én kilenc éve biztos állásom is inog, nem beszélve a tizennyolc éve kitűnően prosperáló foglalkoztatómról. Valójában tizennégy éve dolgozom itt, ha diákéveket is beleveszem. Szóval gratula Gyuri meg Viktor, lassan sikeresen szétk...rtok itt mindent, tényleg nem lesz érdemes itt maradni. Ennyit a közéletről, pedig igazán lenne még hozzáfűznivalóm!

A szőlőt júniusban egy hevenyészett fattyazás után magára és Jancsi bátyó gépeire hagytam augusztus végéig. A permetezések és a talajművelés a sorközökben megvolt, a szőlő meg nőtt ahogy kell. Még tetőt se vágtam. A tetővágás ebben a száraz időben nem is vált nagyon szükségessé. Augusztus végén kimentünk IC-vel meg Lacival és lekaszáltuk a sorokat, kivágtuk az akácfákat és megstuccoltuk a szőlő tetejét egy kicsit. És eldöntöttem, hogy a szüret két héttel korábban lesz mint szokott.

Mivel az autónkat júniusban ellopták, kénytelen voltam bérelni egy teherautót, mert nincs vonóhorgos kocsi ami elérhető lett volna a szüretre. Egy Ducato-t sikerült bérelni és ezzel transzportáltam mindent a pincébe és a telekre. A szüretelők létszáma kicsit lecsökkent a tavalyihoz képest, de azért így is nagyon gyorsan kocsin volt az összes szőlő. Az ötvenvalahány láda meg néhány vödör sajnos elég lett. A mennyiséget a szárazság nagyban korlátozta, kicsik voltak a fürtök. Egy - másfél kiló per tőke terheléssel termett  idén a szőlő. De a minőségre nem lehet panasz. Finomsavú 19,5 mustfokos szőlő került a pincébe.

Ebéd után, amit a Csajok kreatívkodtak össze nekünk (Csorba leves, minden belekerült amit vettem, sót meg elfelejtettem vinni, azt úgy szereztek) elindítottam a feldolgozást. Beüzemeltük a zúzóbogyózót és felszereltük a levödröző csövet. Este hétre lent volt a pincében az ezer liter cefre és el volt mosogatva amit ott el lehetett mosni. Igazán hatékonyak voltunk. Ami színmustot csak lehetett leszivattyúztam a cefréről.

Másnap a maradékot felvödröztem a présbe és hagytam kicsorogni a levét. IC jött segíteni, így fele annyit kellett cipekednem. Préselni csak a meginni való musthoz préseltük ki egy kicsit az egyik eresztést. A többiből finom szőlőpálinka lesz. Itt is nagyon hamar végeztünk, elmostunk mindent, vettünk ki bort a tartályokból és hazamentünk. A teherautót kipakoltam otthon és még világosban visszavittem a bérbeadónak. Kicsit úgy érzem, hogy pályát tévesztettem. Nagyon király dolog egy ekkora böszme kocsit vezetni, nagy medve a jószág. Ha jól megfizetnék inkább mászkálnék egy ilyennel, mint, hogy egésznap a számítógépprogramokat kókányolom.

A nagy finálé, a mosogatás, még várat magára, de lassan azt is elintézem.

Növekedés

Most, hogy esett egy kis eső, meg a fagyosszentek elmúltával végérvényesen megjön a nyár, meglódul a szőlő is, meg a gaz is. Tegnap kinéztem a szőlőbe és megállapítottam, hogy itt az ideje a fattyazásnak. Meg a hajtásválogatásnak a fiatal tőkéknél. Jancsi-bátyó megkultivátorozta a területet, úgyhogy olyan porhanyós a sorok köze, hogy bokáig merül a magamfajta száz fölötti ember.

 

Néhány tőkénél már metszéskor láttam, hogy kettérepedt. Ezeket meg kell újítanom. A fattyazásnál külön hangsúlyt kapnak.

 

Áldom az eszem, hogy nem telepítettem pótlásokat tavasszal. A szomszédom kiszórt néhány ezer forintot az ablakon, a szépen felcsirkézett oltványai ott meredeznek száraz kóróként. Ha néhány százalékos volt az eredése, akkor már örülhet.

A bor még nem indult újra, de már szépen letisztult. A pince még csak 8 fokos, majd a kánikulában felmelegszik és beindul a maradékcukor forrása, addig is édes bort iszunk.

Szárazság

Eddig az évben 15 esős nap és 39,5 mm eső esett Tarjánban.
Márciusban egy csepp sem ebben a hónapban meg csak 9,8 mm. Szóval ez igen
karcsú!
Porszáraz minden. Gondolni sem lehet pótlás telepítésre. Pedig a hiányokat jó lenne folyamatosan
pótolni, mert a végén nem lesz miből bort szűrni.
Még a komposztálóban felhalmozott cuccokat is be kellett
locsolnom az otthoni kertben. A szomszédok és a mi kertünkben összegyűlt
szerves hulladék az én komposztálómban landolt a tél végén. Lassan meg kéne
forgatnom ezért megpiszkálgattam egy kicsit. Szomorúan konstatáltam, hogy
csörgősen száraz az egész. Pedig, ugye a komposztálónak egy erdő avaros
talajára kellene hasonlítania, ahol minden nedves korhadásban van, és boldogan
burjánzik benne a rovarok és gombák töménytelen serege.
Most kezdem beleásni magam a permkultúra alapjaiba,
itt nagy jelentősége van a jó minőségű komposztnak. Palántákat is nevelem már,
ipari mennyiségben. A melóhelyemen az ablakban napos meleg helyen burjánzanak a
kis növénykék.

Új mánia

Megosztanám ezen fórumon a legújabb mániám. Kitört belőlem
az ősparaszt, már nem először. Kertes házban lakunk, de a kert elsősorban a
pihenést és a játékot szolgálja, ami teljesen rendben is van. Négy magasított
ágyásban termelgetünk mindenféle nyári zöldségeket, meg epret. Az epres ágyások
fölé február végén építettem egy kis fóliasátrat, így már virágzik az eper
odabent, míg a kint hagyott tövek csak most kezdenek éledezni. A youtubeon
belebotlottam néhány mániákus amcsiba, akik zsebkendőnyi területeken
termesztenek mindenféle cuccost.

http://www.youtube.com/watch?v=rYhk52dH4Lo&feature=related

A jelszó Függőleges Kert! Rettentően megtetszett az ötlet nagyszerűsége és
egyszerűsége. Fogsz egy vödröt, kifúrod az alját, beleteszed a palántát fejjel
lefelé, föltöltöd földdel és fölakasztod a vödröt egy napos helyre. Rendesen
locsold és szüretelsz. Nem kell kapálni, gyomlálni, kötözgetni. Mivel minden
palánta gyökere kap csak vizet a locsoláskor, ezért nem igen kell permetezni.

http://www.youtube.com/watch?v=qOadilqJeeg&feature=related

A másik módszer amit már ki is próbáltam a raklapból kialakított függőleges kert.
A raklap hátulját geotextillel lezárva, földel megtöltve és a palántákat
beleültetve, szép kis keretecske alakítható ki. Az első ilyen alkalmatosságba
epreket ültettem és betettem a fóliasátorba, az ágyások mellé. Az ágyások
fölött két deszkára földdel teli sitteszsákokat pakoltam. Az oldalukat
bevagdostam és a lyukakba ültettem a palántákat. A zsák tetején bevezettem a
lyuggatott locsolócsövet, és a végét kivezettem a sátorból, Ezt a termesztési
módot meg a japcsik tették fel a tubera és szerintem ez is zseniális. Szóval
most mindent kipróbálok, és jövőre, ami a legjobban beválik azzal a rendszerrel
termesztem a cuccokat.

http://www.youtube.com/watch?v=qQjfsI3vSR4&feature=related

Na, kérem ez is meg van

Mármint a metszés - lekötözés.
Idén végre akadt segítségem, így elég gyorsan meg volt a
metszés. Én vagdostam a vesszőket és Laci rángatta le a drótokról.
Gyakorlatilag egy nap alatt készen voltunk. Másnap már csak az újoncokat
metszegettem, Laci meg a támrendszert javítgatta. Drótokat egészített ki, és a
kidöntött oszlopot állította vissza.
A lekötözés felével is meg voltam még aznap délután. Közben
Lacinak sikerült egy ásót leamortizálva 11 gödröt ásnia a betonkeménységű
földbe. Ha jönne egy kis eső, akkor néhány pótlást elültetnék.
A lekötözést két este alatt fejeztem be. Meló után
kidöngettem a szőlőbe és sötétedésig nyomtam az ipart. Még a fölső drótokat egy
kicsit meg kell húzgálnom, de erre van még idő, viszonylag sokára fogják elérni
a hajtások a befűzés állapotát.
Közben az otthoni kertet is rendbe kell tennem, mert
Gábor fiam előszeretettel fogyaszt el bármit amit talál. Úgy indított, hogy
amikor letettük a fűre akkor beletenyerelt, fintorogva megnézte a tenyerét,
majd lehajolt és lazán elkezdett legelni. Szereti a mulcsot és a száraz
faleveleket, és amikor a homokozóban játszanak, akkor egy óra múlva úgy néz ki,
hogy egy biológus ujjongva ünnepelné az új szilícium alapú életformát.

Vizezés

Kezdeném egy kis mentegetőzéssel. Nem voltam mostanság túl
termékeny blogszerző, de mentségemül szolgáljon, hogy nem is történt sok minden
a pince és a szőlő környékén, a meló is igen sok agysejtem kapacitását leköti,
meg az ihlet sem szállt meg úgy igazán. A szőlőben szüret óta nem is jártam.
Mostanság igen nagy sár lehet arrafelé. Még metszés előtt ki kell néznem és
felmérni, hogy ez a februári fagy okozott e károkat. Néhány pótlást is tervbe
vettem a tavaszra, és az erdő terjeszkedését is visszakell fognom a
láncfűrésszel.
A múltkori fejtésnél a hó megakadályozta, hogy a nagyhordót
feltöltsem vízzel. Hétvégén ezt pótoltam. Még ősszel, szüret előtt hoztuk el
ezt a hordót, de akkor se rendbe tenni se feltölteni nem volt időm. Ezeket a
munkákat szépen fokozatosan elvégeztem. Lefestegettem a külsejét és
kitakarítottam a belsejét. A penészesedéstől törzsoldattal védtem. Havonta
kapott egy litert, ennek a párája tisztántartotta benne a levegőt. Egyszer már
megpróbáltam feltölteni vízzel, de kiderült hogy az ajtón a csap dugója ereszt.
Ezeket is rendeztem, és most már jöhetett a víz.

A Skoda már sokadszor bizonyítja, hogy a sokoldalú felhasználhatóságában a
teherautó funkció tökéletesen szuperál. A hordókat és a ballonokat a kútnál egy
slaggal feltöltöttem és a pincénél borszivattyúval leküldtem a hordóba. Három
körrel megtöltöttem a 800-as hordót.

A rengeteg vízhez három liter törzsoldatot öntöttem, ez
reményeim szerint megakadályozza a hordóban nem kívánatos élőlények
elszaporodását. Szivárgást nem láttam sehol, szerencsémre nem száradt szét a
hordó az üresen töltött hónapok alatt.

A tisztulóban lévő borból vittem haza egy üveggel és ebédhez
megkóstoltam. Elég sok még benne a maradékcukor és az alkohol, sav, zamat még
teljesen külön ízeket ad. Még az erjedés maradék íze is benne van, de már
fölsejlik ennek a bornak az ereje és különleges íz világa. Idő kell neki, hogy
ki tudjon bontakozni. Tőlem megkapja. Nem sietünk sehova, van mit inni még a
korábbi évekből.

Pincemunkák

A mai napon ellátogattam a pincéhez. Már az gyanús volt, hogy a Gyöngyöstarjánba vezető bekötő út teljesen be volt havazva. A pincéhez vezető út sem volt letakarítva, ahogy a templom mögött bekanyarodtam a fölfelé vezető részen már keményen dolgozott a kipörgésgátló. A kútnál tankoltam egy kicsi vizet a demizsonokba és gondoltam begurulok a pince elé. Ezzel már akadtak kis gondok, nem akarózott felkapaszkodni a járgánynak vettem egy kis lendületet, de így sem. Kikapcsoltam a kipörgésgátlót és így is próbálkoztam egyet, de nem ment. Leparkoltam a kocsit és bebandukoltam. Becipeltem az eszközöket meg a vizet, amivel mosogattam.

Az egyik tartályban a fedél pumpa elengedte a levegőt. Le is szereltem a pumpát és egy szeleppel oldottam meg a zárást. Így már minden tartályom sima motorszelepes pumpával zárható.
Idén valahogy rettentő vontatottan ment az erjedés. Három hete még pezsgett a tartály, de mostanra annyira lehűlt a pince, 5 C, hogy úgy döntöttem, itt az ideje az első fejtésnek. Kádba szivattyúztam a matériát és adtam hozzá 100 literenként egy deci törzsoldatot. Nagy nehezen kisuvickoltam a tartályt, nem volt egyszerű eltávolítani a seprőt, három hónapja tömörödött. A seprőnek teljesen egészséges bor szaga volt, ennyit jelent az egy napos mustülepítés.

A nagy hordót is majdnem teljesen sikerült rendbe raknom. Kiajtóztam, és kimostam a belsejét. Brutál mennyiségű borkődarabot szedtem ki belőle. Az ajtóba vettem új dugókat, a csavarhoz a kócra tekertem teflonszálat. Faggyú helyett egy kifejezetten erre való borászati szigetelőt használtam. Minden részt szépen letömítettem. Még vízzel is tele akartam tölteni, de a hó keresztülhúzta a számításaimat. 800 liter vizet nem tudnék becipelni kézben. Majd ha elolvad a hó, szépen megtankolom. Addig is kapott másfél liter törzsoldatot, annak a párája tisztán tartja a levegőt odabenn. Olyan hamar végeztem, hogy még maradt időm birkózni a Kölkökkel egy nagyot vacsora előtt.

Még mindig forr a bor

Kérem szépen, ez már a negyedik hónap, hogy a gombák pusztítják a cukrot és melléktermékként alkoholt és széndioxidot állítanak elő. Adnak ők még hozzá mást is a folyadékhoz, amit az ember fia szívesen magához vesz, de ezt most terjedelmi okok miatt nem részletezném.
A pincében öt fok és magas páratartalom uralkodik, de ez úgy tűnik, nem nagyon zavarja a jószágokat, hogy a dolgukat végezzék. Csak lelassítja az erjedést, de meg nem akasztja. A ballonokban szépen látszik, hogy a buborékok elpukkanak a tetején a habnak.
A tartályban meg még mindig erős a szénsav illata a porvédő és az úszófedél között.
A sillert (Kékfrankos) is megkóstoltam, de még nem fejtettem át. Szépen kezd letisztulni, még néhány napot adok neki, hagy pihengessen. Ízében még érzem az erjedési kesernyét, ez majd szépen elmúlik, és lesz 50 liternyi kedves borom. Fejteni, kénezni még nem érdemes, sok még a cukor. A nagy hordót kell még rendbe tennem és feltölteni vízzel. A szőlőben már régen nem jártam, majd az erdőt kell visszavágnom még a tél folyamán. De erre majd ki kell bökni egy egész napot.

Forralt bor

Két üveg siller bort és egy üveg mustot egy erre a célra megfelelő méretűnek ítélt lábosba öntünk, és majdnem felforraljuk. Időközben hozzáadunk jó sok vaníliáscukrot, egész fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, néhány kanál cukrot. Igazán ínyencek egy pici chili paprikát is megfürdethetnek benne egy fél percre, ez rettentő pikánssá tudja tenni a matériát.

Nem szoktam teljesen felforralni soha, mert az alkohol fontos alkotórésze és nem szeretném, ha az a forralással távozna. Az etanol forráspontja 78,4 °C (351,6 K), ezt az értéket minél rövidebb ideig szeretem túllépni. Mint minden felnőtt üdítőnél (koktélok), itt is a sav-cukor arány a legfontosabb, ha ezek harmóniában állnak, akkor a többi íz-illat tovább gyönyörködteti az érzékeket.