Pincemunkák

A mai napon ellátogattam a pincéhez. Már az gyanús volt, hogy a Gyöngyöstarjánba vezető bekötő út teljesen be volt havazva. A pincéhez vezető út sem volt letakarítva, ahogy a templom mögött bekanyarodtam a fölfelé vezető részen már keményen dolgozott a kipörgésgátló. A kútnál tankoltam egy kicsi vizet a demizsonokba és gondoltam begurulok a pince elé. Ezzel már akadtak kis gondok, nem akarózott felkapaszkodni a járgánynak vettem egy kis lendületet, de így sem. Kikapcsoltam a kipörgésgátlót és így is próbálkoztam egyet, de nem ment. Leparkoltam a kocsit és bebandukoltam. Becipeltem az eszközöket meg a vizet, amivel mosogattam.

Az egyik tartályban a fedél pumpa elengedte a levegőt. Le is szereltem a pumpát és egy szeleppel oldottam meg a zárást. Így már minden tartályom sima motorszelepes pumpával zárható.
Idén valahogy rettentő vontatottan ment az erjedés. Három hete még pezsgett a tartály, de mostanra annyira lehűlt a pince, 5 C, hogy úgy döntöttem, itt az ideje az első fejtésnek. Kádba szivattyúztam a matériát és adtam hozzá 100 literenként egy deci törzsoldatot. Nagy nehezen kisuvickoltam a tartályt, nem volt egyszerű eltávolítani a seprőt, három hónapja tömörödött. A seprőnek teljesen egészséges bor szaga volt, ennyit jelent az egy napos mustülepítés.

A nagy hordót is majdnem teljesen sikerült rendbe raknom. Kiajtóztam, és kimostam a belsejét. Brutál mennyiségű borkődarabot szedtem ki belőle. Az ajtóba vettem új dugókat, a csavarhoz a kócra tekertem teflonszálat. Faggyú helyett egy kifejezetten erre való borászati szigetelőt használtam. Minden részt szépen letömítettem. Még vízzel is tele akartam tölteni, de a hó keresztülhúzta a számításaimat. 800 liter vizet nem tudnék becipelni kézben. Majd ha elolvad a hó, szépen megtankolom. Addig is kapott másfél liter törzsoldatot, annak a párája tisztán tartja a levegőt odabenn. Olyan hamar végeztem, hogy még maradt időm birkózni a Kölkökkel egy nagyot vacsora előtt.