Előszüret

Csütörtökön hívott Zoli a harmadik szomszéd, hogy kint van a szőlőben és ránézett az enyémre is és rendesen megdézsmálták a vadak az utolsó két sort. Azt mondta, hogy őz és szarvas nyomot is lát (fővadász), és betakarították a szőlő nagy részét.
Ezt a két sort amúgy is hamarabb akartam leszedni, okulva a tavalyi szüretből. Mert itt az erdő közelsége miatt sokkal hamarabb kezd rothadni a szőlő. Ebből akartam egy friss, savas, üde bort készíteni, mire a rendes szüret elkezdődik. Péntek délutánra összetrombitáltam, akit csak tudtam, hogy gyorsan szedjük le azt a két sort, béreltem egy utánfutót, kölcsönkértem kollégámtól a vonóhoroggal bíró céges autót, fölpakoltuk a ládákat, szám szerint huszonötöt és fél ötre már kint is voltunk a szőlőben, harcra készen. Sajnos ötre már végeztünk is a két utolsó sor leszedésével, pedig csak hatan voltunk. Hatládányi szőlőt hagytak nekünk ezek a szemetek. Szinte minden tőkét lecsupaszítottak.
Az időjósok esőt ígértek és kivételesen be is jött nekik. Amikor elszomorodtam, hogy milyen kevés szőlőt szedtünk az idő is elszomorodott és elkezdett csepegni az eső. Úgy döntöttem, hogy ennyiért kár volt összecsődíteni a népet, ezért folytattuk a szedést a többi soron. Leszedtünk még másfél sort, így lett tizenöt láda szőlő.
Kicsit úgy érzem, hogy túlzásba vittem a hozamkorlátozást. Egy sorról nyolcvan kilót szedtünk le. Ez azt jelenti, hogy tőkénként egy kiló szőlő, irgalmatlan kevés. Persze így lehet a legjobb bort elkészíteni, de ebben is meg kell találni az arany középutat, ez pedig a másfél két kiló per tőke, mert akkor van is mit inni és az jó is, de ez így túl drasztikus. Jövőre másképpen csinálom a metszést, mert a rövid félszálvesszőkön a muskotály nem akar megfelelően teremni.
Este hatra befejeztük a szedést, és hazaindultunk. Az autópályán már csúnya felhőket láttunk tornyosulni a Gödöllői-dombság felett, és mire hazaértünk, leszakadt az ég. Gyorsan tető alá hordtuk a ládákat, a bogyózás másnapra maradt.
Másnap Apósommal nekiláttunk a feldolgozásnak, az új beszerzésű zúzó-bogyózó felavatása jól sikerült. A villanymotoros jószág pillanatok alatt ledarálta a fürtöket. Először a 250 literes kádba daráltuk, majd átraktuk a 350-esre és abba még egyszer átdaráltuk. Összesen 250 liter cefre jött le. Nagyon illatos nagyon édes mustú cefre, nem mértem, de kóstolás alapján úgy 18 fokos lehet.
Most néhány napig héjon ázik, hogy minden illatanyagot kinyerjünk a héj mögötti kis tasakocskákból, aztán a kis présben lepréselem és elviszem a pincébe egy hordóba töltöm, hogy forrjon ki rendesen. Új bort iszunk nemsokára!