Egy
Olvasom az egyik portálon, hogy a MÁV Biztosító Egyesület tevékenységét felfüggesztette a PSZÁF, ami ugye egy magyar hatóság. A MÁV meg bejelentette, hogy nem tesz eleget a határozatnak, és az elnök nem mond le, mert szerintük van elég pénzük a károk kifizetésére. Történetesen van kapcsolatom autójavítókkal, a MÁV-nak eddig se volt valami nagy hitele náluk, akit lehetett elhajtottak egy kötelezős kárral. De mostanában meg egyenesen azt mondják, hogy tessék ideadni a javítás árát készpénzben, aztán kérje a biztosítótól a dellát a T. ügyfél. Namármost, a nehézfelfogású-borbanáztatott agysejtjeimmel arra a következtetésre jutottam, hogy itten velünk nagyon ki lesz b*szva. Ugyanis, ha történetesen nekem méltóztatik jönni egy MÁV-nál biztosított autó, akkor se autó se pénz. Mert az egyesület nem adta át az állományát más biztosítónak, de nem is fizet. Mondjatok még nekem egy jogállamot, ahol egy hatóság betiltja a bankot-biztosítót, az meg sz*rik a népre és károsít tovább.
Kettő
Annakidején Lacival araszoltunk a dugóban a Nyugati-pályaudvar mellett a körúton. Rendőr irányította a forgalmat, nehogy beragadjon valaki a kereszteződésben, és még a keresztirányú forgalmat is megfogja. (Csak halkan jegyezném meg, ha betartanák a KRESZ-t nem lenne szükség rendőrre.) A Fakabát aránylag jól végezte dolgát haladt a sor szépen, és amikor feltorlódott a kocsisor a túloldalon a következő lámpa miatt, akkor megállj-t parancsolt a sávjainknak. Na erre az előttünk haladó Audis marha nagy gázzal nekilódult a kereszteződésnek keresztben, az se nagyon izgatta, hogy a rendőr rácsapott a motorháztetőre, hogy maradjon már nyugton, Ő ment az egyenes sávból balra padlógázzal. Szegény rendőr sípolt, kapálózott, rendszámot jegyzetelt, de majdnem elsodorta a Baromarcú.
Egy társadalomban, ahol az emberek egymásrautaltsága és egymástól való függése akkora méreteket ölt mint az Európának nevezett térségben - ahová állítólag mi is csatlakoztunk – úgy gondolom szükség van szabályokra és emberekre akik a szabályokat betartatják, különben az egyéni érdekek és a „csak én legyek öt méterrel előrébb” mentalitás visszaránt bennünket az őskorba.
Három
Ismerős Néni megy le a mozgólépcsővel a Metróba, ahogy kell kapaszkodik a karfába a lépcső bal oldalán, nem egy drabál, nem foglal nagy helyet. Fiatalok hátulról hangoskodva dübörögnek lefelé, és rendesen elsodorják a Nénikét (tényleg idős, látszik is rajta, de azért szellemileg elég friss, nem Ő szokott felturakodni a buszra és rikácsolva helyet követelni). Szegényke jóindulatúan gondolta, hogy fiatalság-bolondság, biztosan nem figyeltek oda, de a legnagyobb megdöbbenésére a következőt kérdezte tőle az egyik bugris visszafordulva: „Te büdös vén k*rva, hol van a kokárdád?”
Se köpni, se nyelni!
Ez abban az időszakban volt, amikor az egyik párt több hónapon keresztül hordatta ezt a jelképet a szimpatizánsaival. Ezért nem a párt a hibás! A történet nem a párt szimpatizánsait minősíti! Ez a blog nem foglalkozik politikával!
Az nem fér a fejembe, hogyha egy szülő-óvónő-tanár nem képes a fiatalokba plántálni a minimálisan elvárható idősek iránti tiszteletet idő-tudás-akarat hiányában, akkor, hogy várhatja el ezektől a fiataloktól, hogy ha megöregszik, akkor megtermeljék számára a nyugdíj-egészségügy-egyéb szolgáltatásokat.
Milyen országban élünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése