Bicajtúra Horvátország

Négy Barbár nekiindul a világnak bicajjal. Alacsony költségvetésű nyaralás ez, szállásra, kajára csak a legminimálisabb pénzmag van elkülönítve. Az útvonalterv hevenyészett, csak azt tudni, hogy innen indulunk és kábé tíz nap múlva (plusz-mínusz egy-két nap), ide térünk vissza. Induláskor némi vonatos rásegítés a határig, hogy minél hamarabb a mediterrán térségben karikázhasson a csapat. Az első nap célja, hogy megfelelő sátrazós helyet találjunk, kódnév: woodstok-hely
Ellátmányt néhány mázsa konzerv képez, persze Barbáréknál a bab alkotja a táplálkozás gerincét. Ennek eredménye, hogy a sátrak szellőzése az éjszaka során nem kielégítő. A bemelegítő 50-60 km tekerés után a pihentető alvás, sötétedéstől ameddig jól esik. Ritka nyugalom ez Barbáréknál, a bulizós kollégista élet, nem kényezteti Őket gyakran hasonlóval.

Tekerés napi penzuma hegyi terepen napi 60-70 km, közben rácsodálkozás a tájra. Van mit nézni! Általában kis utakon, szép falvakon keresztül tartunk a már körvonalazódó cél felé. Irány a tenger, nézzünk meg pár szigetet.

Közben itt van Plitvice, ha már itt vagyunk egy napot rászánunk. Barbárék felveszik a legtisztább pólójukat, mégse kéne elriasztani a többi turistát. A hegyi fürdőszoba kicsit szellős, a melegvízzel is spórolnak és a többi barbár előszeretettel röhög a fürdőző patakvíz-hőfokmérő himbilimbijén, de jól tud esni a tisztaság illékony érzete.

Atombrutál “giccsparádé”, iható tisztaságú patakok, tele pisztránggal, vízesések mindenütt, gyönyörű tavak és tisztaság mindenütt a napi több ezer turista ellenére. Álak a földön!

Tekerés tovább, és morfondírozás közben, hogy itt még néhány éve emberek irtották egymást. Ennek itt-ott látszatja is van, a jelzőtáblákon és elhagyott házak falain, golyó ütötte lyukak. Csak egy helyen figyelmeztet tábla taposóaknára, de azért kicsit félve keresünk woodstok-helyet, nem távolodunk el nagyon az úttól még, ha így nagyobb is a lebukás veszélye.

A tengert elérve ugrunk egy seggest. Ekkorra már hozzáedződtünk a nyereg töréséhez, a zsibbadáshoz. Legközelebbi cél Rab-sziget. A hegyi út a kompig, nem kifejezetten bicikli barát. Meghintáztatja a Barbárt rendesen, és enyhén gázos az is, hogy a dübörgő kamionok és a szakadék közötti fél méteren kell lavírozni. Útközben a strandokon hassüttetés, kis csobbanás aztán tovább.

Rab gyakorlatilag majdnem olyan, mint a Hold felszíne csak több a birka. Sátrazásra szinte tökéletesen alkalmatlan, ha nem egy kő szúrja a Barbárt, akkor valami acatszerű kóró. Viszont éjszaka is olyan meleg volt, hogy nem kellett a külső ponyva a sátorra. Ez jelentősen javította a szellőzést és ezzel együtt az alvás minőségét.

Várost néztünk, strandoltunk és utunk során először lebuktunk a woodstok-helyen. A hibát ott követtük el, hogy közvetlenül az út mellett egy szárazon rakott kőfal mögött sátraztunk. Még sötétedés előtt jött a gazda, és le akart nyúlni bennünket 100 márkára. Miután közöltük vele, hogy északról jöttünk és nem nyugatról, kiegyeztünk százegynéhány kunában. Nem járhatott olyan rosszul, mert aztán hozott nekünk néhány paradicsomot a kertjéből.

Krk nem sokkban különbözik Rabtól csak nagyobb. Becsavarogtuk aztán az északi csücskén átkeltünk a hídon, lenyűgöző látvány volt. A híd végén lebontották a fél hegyet, itt a sziklafalat a nap átmelegíti és létrehozza a legbrutálisabb természetes szaunát. Egy kilométer enyhe emelkedő, de 60 fok árnyékban, árnyék meg nincs.

Hazaút erős vonatos rásegítéssel, csak az a momentum volt egy kicsit parás, amikor hajnali öt tájban szétkapcsolták a vonatot, és a kerékpárkocsit eltolták az állomás másik végére. Erős rohanás nem esett túl jól kora reggel.

Uszkve nyolcszáz kilcsi, halom fotó, meg mesélnivaló az unokáknak. Más úgyse kíváncsi rá.