2008. április 28., hétfő

Loire

A franciákat is biciklivel néztük meg.


Volt némi dopping, mert azért az Alpok elég nagy falat, és pont útba esik arra menet. Szóval egy busznyi emberrel és egy utánfutónyi bringával együtt vágtunk neki. Első célpont, ha már a Gallokhoz zarándokol a cajgás, akkor legyen Párizs. Csomó kötelező látványosság szervezett megtekintése, persze ezeket máshogy nem is lehet. Ha itt egyénileg bóklászunk, akkor negyed ennyit nem látunk.

A végére kicsit megcsömörlöttünk, vettünk pár üveg bort meg sajtokat, kiültünk egy parkba és csak jól éreztük magunkat. Vártuk az éjfélt, mert akkor még villogtak a vakuk az Eiffel-tornyon. Hajókáztunk kicsit a Szajnán, kiabáltunk meg pijogtunk a hidak alatt. Tipikus turisták.


Versailles-t is bejártuk egy nap alatt, belógtunk a Trianoni palotába, „nehogymá ezé fizessünk”.

Felhalmozott giccsparádé.


Leginkább az maradt meg bennem, hogy az egész hatalmas palotában amikor még uralkodtak benne nem volt WC úgy ánblokk. Idegenvezetőnk szerint a nemes urak kijelöltek egy szobát erre a tevékenységre, és amikor már ők se bírták elviselni a bűzt, odaküldték a szolgákat, hogy dzsuvázzanak ki.



Az igazi célja a túránknak a Loire völgye, és az ott nagy számban burjánzó kastélyok tanulmányozása. A kastély igen érdekes fajta. Majdnem olyan nagy, mint egy katedrális, csak nem az emberek elhülyitése volt a funkciója


Történelmünk során igen nagy számban fordultak elő megalomániás emberek, akik előszeretettel építtettek maguknak, az emberi életvitelre tökéletesen alkalmatlan házakat. Ebben a kőből épült tornyocskás, csigalépcsős izében pöffeszkedtek, és elnyomták a környezetükben élő nyomorultakat.

Gyanútlan ember még csodálhatja is ezeket az építményeket.


Ezek a franciák igen jó sajtokat tudnak készíteni. Ha beértünk egy falucskába a sajtboltot egyből megtaláltuk. Csak mentünk az orrunk után, már messziről szaglott a hely. Minden kastélykertben sajtot zabáltunk friss baguette-el, és ebéd után szunyókáltunk egy kicsit a füvön. Így fordult elő az, hogy amikor hazaértünk néhány száz kilométer tekerés után Zsófitól az Anyukája megkérdezte “Híztál kislányom?”. Rajta meglátszott, rajtunk már ez se.




Laci aki energetika szakos volt akkor, igen kimerítő elemzést adott a TGV lelki világáról. Szép áramvonalas jószág, az már biztos. Nem mostanában fog ilyen közlekedni Mindszent-Szentes viszonylatban.

Nincsenek megjegyzések: