Zúzmara és Szóda

Meglátogattuk a szőlőt és a pincét. Most Kokó barátomat cipeltem magammal. Az mégse járja, hogy egy borospincében valaki ne igyon bort. Márpedig ha egyedül megyek, akkor szó sem lehet ivásról(drága jószág a jogsi).
Kidöcögtünk a szőlőbe, és ámuldoztun. Minden tiszta zúzmara volt, de nem csak úgy ímmel-ámmal. Másfél centis jégkristályok lógtak le az ágakról. Hófehér táj, pedig sehol egy hópehely.




Előzőekben már volt néhány fotó a két kis úszófedeles tartályomról. Ezek parafinos tartályok lennének, de nekem valahogy ellenérzésem van a parafinnal szemben. A múlt évben tároltam bennük némi itókát, és amikor kifogyott alig bírtam lemosni az oldaláról a barna csíkokat. Olyanok voltak mint a színlők a barlangban. Ahol sokáig állt a fedél ott a parafin megfogta az oldalát. Pedig gyógyszertárban vettem a parafint.
A szőlő fórumon olvastam egy érdekes megoldásról, a régi bejegyzések között. A módszer lényege, hogy nem használjuk az úszófedelet, hanem egy gáz réteggel zárjuk le a bort. A tartály peremét lefolpackkozzuk, rátesszük a porfogó tetőt és egy téglát. A csap felöl pedig széndioxidot juttatunk a tartályba.
Itt az a munkafázis látható, amikor tágítom a müanyag csövet, hogy a csapra rá lehessen húzni.


Csináltam egy kiselefántot. Két patront tekertem az üres szifonba, az alján ott zörgött a szárazjég.
Rácsatlakozás, tartálycsap kinyit, bugyborékolás.


Elkészültek a "túlnyomásos" téglás tartályok álá Samu.

Kiderül, hogy ez a módszer mennyire tartós, mindenesetre az szimpatikus, hogy így az összes bor kinyerhető a tartályból, és az átbuborékoltatás kicst frissebé is teszi talán a bort.