2010. február 12., péntek

Gondolkodó

Átgondoltam a kevéske borászati tapasztalataimat.
Adottságok: Van egy negyven éves muskotály tőkékkel erősen megtűzdelt földterületem. A saszla tőkéktől fokozatosan megszabadulok, helyükre új oltványokat telepítek. A pölöskei muskotály termését nem szüreteljük együtt a többivel, azt csak csemegeszőlőként eszi meg a család. Az új oltványok első termése 2012-re várható.
A terület napfénnyel jól ellátott, déli fekvésű, vastag agyagos talajú, erdővel körülvéve, és kicsit lejtős.
Van egy kicsi pincém, ami nagyon megfelelő a borok erjesztésére és tárolására, de alkalmatlan a feldolgozásra (azt a pince előtti úton csináljuk) és az eszközök tárolására (azokat mindig hazaszállítom). A pince és a szőlő hetven kilométerre van az otthonunktól, tehát ha valamilyen munkát el kell végezni az egy egész napos elfoglaltság, pakolással, utazással, mosogatással együtt.
Ebből a távolságból adódik, hogy nem tudok megfelelően vörösbort készíteni, mert azt naponta többször kellene csömöszölni.

Eddigi kísérletek: Többnyire kései szürettel és hosszú héjon áztatással készítettem eddig a borokat, sokaknak ízlett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. A kései szüret általában nem hozta azt a koncentráltságot, amit elvártam volna. Bár a kései szüret nem tudott igazán kései lenni, mert a környék általában decemberre megközelíthetetlenné válik. A kései szüret másik következménye, hogy már nem annyira egészséges a szőlő. Amit tudunk, kiválogatunk belőle, de az eredmény nem tökéletes, mert nem bírnánk humánerőforrással az egészet átválogatni. Az áztatás sem hozta meg azokat a pluszokat, amit elvártam volna tőle. Sőt a hosszan áztatott tételek ülepedése sokkal lassabb volt.

Az eddigi legjobban sikerült borom egy normál időben szüretelt és azonnal feldolgozott szőlőből készült. Semmi frinc-franc, csak gyorsan és kíméletesen feldolgozva és a must minden ülepítés és bűvészkedés nélkül egyből ment a hordóba. Nem lett egy vastag tétel, de eszméletlen illatos és jól iható bor volt.
Ezt az irányvonalat fogom ezentúl követni, ennek a szőlőnek a feldolgozása során. Nem látom értelmét annak, hogy túlérleljem a szőlőt, mert a töppedés helyett a rothadás dominál és az áztatás is csak keveset ad hozzá a borhoz.
A lényeg az egészséges és érett szőlő, aminek a feldolgozás során meg kell őrizni a tartalmát.

5 megjegyzés:

Zozó írta...

Végül is ezt akartad nem?
Kísérletezni kóstolgatni szöszmötölni a szőlővel a borral!
Bár gondolom a sikerélmény is kell!

Ha meg túl sok jó borod lenne és nem tudod hol tárolni tudod van megoldás szólj és jövünk!:DDD

Zozó

Kajzi írta...

A kései szüretnél ha a rodhadás dominál, és nem a töppedés az bizony a szőlőfajtától függ. Én december 6-án szüreteltem az Ezerfürtűmet, ami a piros tramini és a hárslevelű házasítása. Tokajban miből készül a legtöbb kései szüretelésű bor? Hát hárslevelűből, és furmintból. Ezért próbálkoztam meg vele...igaz a mai napig forr, kb 2 hónapja, de van ideje rá.
Azt azért aláírom, hogyha 70 km van a pincéd és az otthon között nem tudod annyira kiélvezni annak a munkának a gyümölcsét, amiért egész évben dolgoztál...na jó, legfejjebb otthon, de az mégsem ugyanaz. Valljuk be, a borok kiforrása után a borász ember majd ki ugrik a bőréből a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen lesz az idei újbor...és ha 70 km-rel arrébb lakom? Keresek a közelben valami szállást :) :)

Samu László írta...

Bizony a szőlőfajta a lényeg. Amit vettem az egy sárgamuskotály tőkékkel tűzdelt ottonel muskotály terület. A pótlásokat már csak sárgamuskotály oltványokkal végeztem, ami szintén alapfajtája a tokaji kései boroknak és két sort kivágtam, és ennek a helyére hárslevelűt telepítettem. De ezek még csak egy évesek. Amivel most kell dolgoznom az nem bírja sokáig a tőkén.
A szállás dolgában is előreléptünk a héten. Megérkezett a présházra a jogerős építési engedély, talán nyár végére lesz hol aludni a szüretelőknek.

attisch írta...

Szerintem mindegyőnknek, aki borral foglalkozik gyakori az effajta értékelés, amit most te "hangosan" elvégeztél.
Gyakran már a szüret másnapján arra gondolok, hogy ezt vagy azt másképp kellett volna csinálni.
Azért mégis csináljuk és örömünket leljük benne, nemde? :-)
A Pölöskei muskotályból egyik szomszédomnál kitűnő bort ittam, ha már kísérletezel, érdemes lenne egy éven kipróbálni a borkészítést is belőle.
A késői szürettel én is próbálkoztam, de hasonlóan nem hozott áttörő eredményt. Maga a túlérett szőlő nem elég. Hiába egy 21,5 MM fokos Olasz rizling amiből, 14,1-es alkohol származik, ha "csak" egy 5,0-ös sav járul hozzá. Viszont, ha már lúd, legyen kövér. Ha késői, legyen novemberben a szüret vagy még később. Ez koncentrálja nem csak az ízeket és zamatokat, de a sav is megemelkedik újra...

Samu László írta...

Naná, hogy örömöm van benne, nem is kezdtem volna neki, ha nem szeretném csinálni. Jó dolog, ha az ember kézzelfoghatót tud alkotni a munkája során.
A pölöskei annyival később érik be rendesen, meg viszonylag kevés is van belőle (15-20 tőke), hogy nem látom értelmét a külön szüttyögésnek vele. Elfogy csemegeként, meg, ha felkötözve letárolom a padláson, akkor még januárban tudok rendes ízű szőlőt enni, nem kell dél-afrikai vízízű hulladékot vennem méregdrágán.
Olyan területen, ahol az őszi esők nem változtatják mocsárrá a földet meg lehet játszani a decemberi szüretet, ez nálam nem járható. Az utak nálunk egy eső után annyira ragadnak, hogy csak gyalog merészkedek be a szőlőhöz és harminc kiló agyaggal a talpamon tudok visszaevickélni. Traktorom nincs, a kocsi meg nem terepjáró. Szóval egyenlőre szeptemberi szüretben gondolkodom, abból kell kihozni a legjobbat.