Kemence projekt

Némileg gasztrobloggernek érzem magam, bár nem kritikákat fogalmazok meg mások nehéz munkával elkészített alkotásai iránt, hanem a saját munkámat örökítem meg. És valamennyire techblog ez, mert nem csak az eredményeket örökítem meg, hanem a folyamatokat is leírom, viszonylagos részletességgel. Most egy kis kanyart teszek más felé, bár a borivásnak elengedhetetlen kelléke a jó étel és remélem ezt is érdekesnek találja a nyájas olvasó.

A nyárestéket megfűszerezendő nekiláttam egy kemence saját kezűleg való felépítésének. Nem tanultam kőművesnek és ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű munkának neki láttam teljesen egyedül. A neten igen hasznos leírásokat találtam, fényképekkel és gyakorlati tanácsokkal. Ezeket áttanulmányoztam és kisilabizáltam a magam verzióját.
Kezdtem az alap kiásásával és murvával való tíz centis kitöltésével, ez vezeti el az alap alól a vizet. Eztán az alap stabilitását adó beton járdalapokat helyeztem el rajta. Mivel betonozási infrastruktúrám viszonylag hiányos, kénytelen voltam ilyen trükkökhöz folyamodni, hogy ne kelljen eszméletlen mennyiségű betont kézzel a talicskában kikeverni. Az előre gyártott betonlapokra tettem néhány vasdarabot és háromzsáknyi kész betont bekevertem és ráöntöttem. Ezzel kész az alapozás.

Mindenféle maradék téglából elkezdtem felhúzni a kemence testét alkotó falat. Kialakítottam az elején egy hamuzó boltívet. Amikor kész lettem a megfelelő magassággal, úgy 70 cm, feltöltöttem az egészet földdel. Ezt jól ledöngöltem és erre jött a 10 centi vastag összetört üvegréteg. Ez lesz a hővisszatartó réteg. Ezt egy kicsi homokkal takartam le és ide raktam a sütőtér alját képező téglákat agyagba, szorosan egymás mellé kiszintezve.
Az agyagot az utca végén lévő tó oldalából bányásztam. Itt volt az őrbottyáni téglagyár valamikor. Ma már csak a hatalmas kráter van, amit az agyagbányászattal hagytak. Ha téglát tudtak ebből az agyagból égetni, akkor nekem is jó lesz kemencét építeni.
A sütőteret alkotó boltívet egy bútorlapokból és lécekből eszkábált ramonád segítségével alakítottam ki. Igazság szerint egy kicsit itt csaltam, ugyanis a szomszéd nénitől kaptam hat darab régi íves kéménytéglát. Valami ipari kémény ezer éves elpusztíthatatlan maradéka. A boltív tetejére ezek kerültek.
A sütőtér elkészülte után, folytattam az oldalfalakat és az elejének is kemenceformát adtam azzal, hogy a beadónyílás előtti rész szép kis boltívvel raktam ki. Itt a ramonád egy műanyagvödör volt.
A közvetlenül tűzzel érintkező részeket agyaggal, a többit zsákos habarccsal építettem.
A tűztér fölötti részt egészen a kemence tetejéig tele töltöttem homokkal. Így kaptam egy jó nagy tömegű tömböt, aminek nagyon jó a hőtároló képessége.

Kapott az egész egy kis agyagos vakolást meg palatetőt, amikor lesz, még egy kis időm akkor befejezem a kéményt és lemeszelem az egészet. Nem lett szép, de használhatóságáról meggyőződtünk, amikor a barlangász szakosztály szülinapját megültük ezév őszén. A kenyérlángos négy perc alatt készült el, és a fűszeres nyúlcomb is pillanatok alatt puhára sült.